Orvosi Hetilap, 1948. december (89. évfolyam, 36-39. szám)

1948-12-05 / 36. szám - Angyal Lajos: Adatok a beszéd szerkezetének agyélettani és lélektani felépítéséhez

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­57-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 36. SZÁM, 1948. DECEMBER 5. Főszerkesztők : Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő : Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó : Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest. V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 A budapesti Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye (Igazgató: Horányi Béla dr., egyet, nyilv. r. tanár) Adatok a beszéd szerkezetének agyélettani és lélektani felépítéséhez Irta: ANGYAL LAJOS dr. c. rk. tanár Az aphasiás jelenségekkel kapcsolatos problé­mák a mai napig sem jutottak nyugvópontra, bár tisztázásukra a neurológia és az agykórtan leg­kiválóbb művelői rengeteg energiát fordítottak, elegendő ezzel kapcsolatban Broca, Jackson, Wer­nicke, Lichtheim, Charcot, Déjerine, Monakow, Marie, vagy az újabb kutatók közül Goldstein, Henschen, Weisenburg és Nielsen neveire utalnom. A kutatók a kezdeti nagy localisatiós felfedezések, majd a classicus aphasia-rendszer kidolgozása után fokozatosan eljutottak a kérdés valódi mag­­vához, vagyis a localizálható résztünetektől a functionális elemhez, a symbolikus kifejezés törté­néséhez, a Gestalt-szerű megértés, illetve kifeje­zéshez. Ennek a functiónak a kérgi területe jobb­kezeseken a b. o. hemisphaeriumban van és kb. a II. és III. homloki tekervény hátsó harmada, a supramarginalis és angularis tekervény, az inter­parietalis barázdát övező kérgi csík, az I. és II. halántéki tekervény hátsó kétharmada és az insu­­lában határozható meg. Ez a terület azonban a symbolikus megértés és megértetés mellett gno­­siás jellegű működések középpontja is, sőt külön­böző részeinek gócos károsodása a szűkebb érte­lemben vett aphasiás jelenségeken felül másfajta tüneteket is előidéz. Ezen tapasztalatok alapján Head az aphasia tünettanát kibővítve az aphasia fogalmi körébe minden olyan működést bevont, amelynek kivitele a feladat belső verbalisatióját, szavakba foglalását megkívánja. De még ez a Head f. kibővítés sem elegendő a beszédmező működésének áttekintésére, ide localizálódik ugyanis többek között a stereognosis, az ideokine­­tikus apraxia és a testvázlat különböző zavarai, így a Gerstmann syndroma is. Az összes tapaszta­lati eredmények alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy végső fokon a beszédmező műkö­dése a fogalomalkotás annak legkülönbözőbb onto­genetikus, chronogen fokozatában és a fogalmak­kal való operatío. Bár a beszéd az aphasiamező egységes teljesítménye, mégis kétségtelen, hogy a beszédmező különböző részeit­­érintő károsodás a beszédfunctio egységes károsodása mellett a tüneti képet gócosan színezi, hiszen még a classicus aphasiatan alapjait a leghevesebben támadó Head is aphasia-typusokat állított fel, sőt az egyes typusok localisatiójára is kísérletet tett. Nyugod­tan állíthatjuk, hogy az egyes aphasiás syndromák, így a motoros és sensoros aphasia, agraphia, alexia klinikai localisatiós értéke az újabb kutatások dacára sem rendült meg, tehát az ú. n. modern theóriák Broca, Wernicke, Déserine stb. eredmé­nyeinek gyakorlati értékét nem kisebbítették. Kutatási szempontból azonban a kérdés súly­pontja fokozatosan a psychológiai és korlátoktani oldalra tevődött át. Többen megkísérelték az aphasiás zavar szerkezetének tisztázását, így már H. Jackson felismerte, hogy a feladat kivite­lének nehézsége annak complexitásával egyenesen arányos, — hogy a beszéd magasabb és akaratalgos aspectusai súlyosabban szenvednek, mint az ala­csonyabb és automatikus aspectusok, — hogy indulati hatásra egyes indulatszavak, káromkodás, sőt propositionális értékű mondatok productiója is lehetségessé válik, míg ugyanezeket a beteg akaratlagosan nem képes megismételni, — hogy a phasiásoknál az írás nem mint elkülönített képesség szenved, hanem mint a szavakban való közlés egyik formája, — hogy nincs tiszta agraphia, sem tiszta alexia. Véleménye szerint a beszéd nem különálló, hanem egymással bizonyos módon összekötött szavakból áll, a beszéd egysége nem a szó, hanem a mondat; minden akaratlagos actust az actusnak mint egésznek verbalisatió nélküli, gondolatbeli meg­jelenése előz meg, tehát az actus elmosódott lelki 561 16

Next