Orvosi Hetilap, 1948. december (89. évfolyam, 36-39. szám)
1948-12-05 / 36. szám - Angyal Lajos: Adatok a beszéd szerkezetének agyélettani és lélektani felépítéséhez
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 36. SZÁM, 1948. DECEMBER 5. Főszerkesztők : Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő : Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó : Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest. V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 A budapesti Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye (Igazgató: Horányi Béla dr., egyet, nyilv. r. tanár) Adatok a beszéd szerkezetének agyélettani és lélektani felépítéséhez Irta: ANGYAL LAJOS dr. c. rk. tanár Az aphasiás jelenségekkel kapcsolatos problémák a mai napig sem jutottak nyugvópontra, bár tisztázásukra a neurológia és az agykórtan legkiválóbb művelői rengeteg energiát fordítottak, elegendő ezzel kapcsolatban Broca, Jackson, Wernicke, Lichtheim, Charcot, Déjerine, Monakow, Marie, vagy az újabb kutatók közül Goldstein, Henschen, Weisenburg és Nielsen neveire utalnom. A kutatók a kezdeti nagy localisatiós felfedezések, majd a classicus aphasia-rendszer kidolgozása után fokozatosan eljutottak a kérdés valódi magvához, vagyis a localizálható résztünetektől a functionális elemhez, a symbolikus kifejezés történéséhez, a Gestalt-szerű megértés, illetve kifejezéshez. Ennek a functiónak a kérgi területe jobbkezeseken a b. o. hemisphaeriumban van és kb. a II. és III. homloki tekervény hátsó harmada, a supramarginalis és angularis tekervény, az interparietalis barázdát övező kérgi csík, az I. és II. halántéki tekervény hátsó kétharmada és az insulában határozható meg. Ez a terület azonban a symbolikus megértés és megértetés mellett gnosiás jellegű működések középpontja is, sőt különböző részeinek gócos károsodása a szűkebb értelemben vett aphasiás jelenségeken felül másfajta tüneteket is előidéz. Ezen tapasztalatok alapján Head az aphasia tünettanát kibővítve az aphasia fogalmi körébe minden olyan működést bevont, amelynek kivitele a feladat belső verbalisatióját, szavakba foglalását megkívánja. De még ez a Head f. kibővítés sem elegendő a beszédmező működésének áttekintésére, ide localizálódik ugyanis többek között a stereognosis, az ideokinetikus apraxia és a testvázlat különböző zavarai, így a Gerstmann syndroma is. Az összes tapasztalati eredmények alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy végső fokon a beszédmező működése a fogalomalkotás annak legkülönbözőbb ontogenetikus, chronogen fokozatában és a fogalmakkal való operatío. Bár a beszéd az aphasiamező egységes teljesítménye, mégis kétségtelen, hogy a beszédmező különböző részeitérintő károsodás a beszédfunctio egységes károsodása mellett a tüneti képet gócosan színezi, hiszen még a classicus aphasiatan alapjait a leghevesebben támadó Head is aphasia-typusokat állított fel, sőt az egyes typusok localisatiójára is kísérletet tett. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az egyes aphasiás syndromák, így a motoros és sensoros aphasia, agraphia, alexia klinikai localisatiós értéke az újabb kutatások dacára sem rendült meg, tehát az ú. n. modern theóriák Broca, Wernicke, Déserine stb. eredményeinek gyakorlati értékét nem kisebbítették. Kutatási szempontból azonban a kérdés súlypontja fokozatosan a psychológiai és korlátoktani oldalra tevődött át. Többen megkísérelték az aphasiás zavar szerkezetének tisztázását, így már H. Jackson felismerte, hogy a feladat kivitelének nehézsége annak complexitásával egyenesen arányos, — hogy a beszéd magasabb és akaratalgos aspectusai súlyosabban szenvednek, mint az alacsonyabb és automatikus aspectusok, — hogy indulati hatásra egyes indulatszavak, káromkodás, sőt propositionális értékű mondatok productiója is lehetségessé válik, míg ugyanezeket a beteg akaratlagosan nem képes megismételni, — hogy a phasiásoknál az írás nem mint elkülönített képesség szenved, hanem mint a szavakban való közlés egyik formája, — hogy nincs tiszta agraphia, sem tiszta alexia. Véleménye szerint a beszéd nem különálló, hanem egymással bizonyos módon összekötött szavakból áll, a beszéd egysége nem a szó, hanem a mondat; minden akaratlagos actust az actusnak mint egésznek verbalisatió nélküli, gondolatbeli megjelenése előz meg, tehát az actus elmosódott lelki 561 16