Orvosi Hetilap, 1949. április (90. évfolyam, 7-8. szám)

1949-04-03 / 7. szám - Faragó Ferenc - Gergely Károly - Surányi Gyula: Újabb tapasztalatok hyperimmun savóval szamárköhögés megelőzésében és gyógyításában

ORVOSI HETILAP 1046. 7. utolsó oltást követő 8 nap múlva, majd ezután ismét 14 nap múlva vehetünk vért. Ha tehát mó­dunkban van jó előre beállítani a hyperimmun human serum termelését, akkor ez a módszer a leghatásosabb. Szükségesnek látszik felhívni a figyelmet arra, hogy a már immunizált véradók nyilvántartása és ismét beállítása igen hasznos. Ilyen egyének 3 hónappal a vérvétel után két adag vaccinával (2 hét közzel 35 és 45 milliárd) beoltva, még érté­kesebb fórumot adhatnak. Általában azonban a véradók féléves, vagy egy éves időközben való reimmunizálását ajánljuk. Előző közleményünkben említettük, hogy a szoptató anyák vaccinálása csecsemőikre védő és gyógyító hatásúnak bizonyult anélkül, hogy a tej­ben az immunanyag kimutatható lett volna. Evvel az eljárással teljesen felhagytunk, mivel a szoptatási képesség olyan nagyfokú csökkenését, sőt egyes esetekben a tej teljes elapadását észlel­tük, hogy az eljárás kárát a fentiek alapján nagyobbnak kell ítélnünk, mint a hasznát. Az immunserum laboratóriumi értékmérésére ezidőszerint az agglutinatiót alkalmazhatjuk, mint a legegyszerűbb eljárást. A saját és a külföldi tapasztalatok szerint az a savó felel meg, amelynek agglutinin t­ere i : 2560-nál nem kisebb. Itt azonban figyelni kell arra, hogy a pertussis agglutinatio bizonyos tapasztala­tot igényel, részben a gyakori spontán agglu­tinatio miatt, főleg azonban a felhasznált törzsnek a biztosan I phasisban, azaz virulens alakban való fenntartása miatt. Phasis-változáson átment törzs már jól értékelhető eredményt nem adhat. Mi az agglutinatiót friss törzzsel, illetőleg ismételten passált biztosan virulens törzzsel vé­geztük el. A virulentia fenntartására egér-passage-t (intracerebralis oltás), vagy tojás-passage-t (csirke embryo szikhólyagjába oltás) végzünk. Az ilyen törzzsel végzett ellenőrző agglutinátiót alkalmunk volt egy külföldi sttandardizált pertussis-diagnos­­ticummal (Parke-Havis-féle »Haemophilus Per­tussis Suspension«) összehasonlít­ani és telj­esen azo­nos titert kaptunk, ami azt jelenti, hogy a mi hyperimmun serumunk nemzetközileg is érté­kelhető. Megemlít­j­ük, hogy a serum ért­ékmérésére eme egyszerű eljárás mellett, vagy helyett, amely csak az antibakteriális immunanyag értéket­­fejezi ki, az egérvédési kísérletet is célszerű időnként elvé­gezni. Ennek lényege az, hogy megvizsgáljuk a serumnak az egér intracerebralis fertőzésével szem­ben való védőképességét. Végül megemlítjük a serum konzerválásának a fontosságát. Cárból az immunanyagra kifejtett káros hatása miatt nem használható. Mi igyekez­tünk merthid­attal konzerválni, azonban ezt nem tudtuk állandóan alkalmazni, mert a hazai ter­melésnek (Wander) csak egy régebbi kis készleté­vel rendelkeztünk és ezért trypaflavin alkalmazása mellett kellett ezidőszerint kikötnünk. A sterilitás és ártalmatlanság szabályos laboratóriumi ellen­őrzése során ezt is kelégítőnek találtuk. A klinikai tapasztalatokra mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy az itt tárgyalt esetek egy részét nem a szerzők, nem is az Anya- és Kisded­védelmi Intézet orvosai észlelték, hanem azok a kartársak, illetve intézmények, akik, illetve ame­lyek hozzánk hyperimmun savóért fordultak. Beszámolónk nem teljes, mert ismételten adtunk savót vidékre, sőt egyes esetekben külföldre (Svájcba, Lengyelországba, Jugoszláviába) is, ahonnét a tapasztalatokról érkezett beszámolók kielégítő eredményt írtak le. Az adatszolgáltatás­ban, anélkül, hogy felsorolásunkat teljesnek nevez­hetnék, az Anya- és Kisdedvédelmi Intézet orvosi karából Beck, Istváncsics, Jelly és Huszár kar­társak, továbbá a Madarász­ utcai gyermekkór­ház, a MÁV kórház gyermekosztálya, valamint Gaál, Jánosházy, Kapus, Lóránt, Mihalovics, Patkós, Ruszt, Szász és Tamási kartársak megfigye­léseit vettük igénybe. Érdeklődésre számot tarthat az az adat, hogy amióta egyikünk a human hyperimmun serum előállítását kidolgozta és a termelést kis keretek között megindítottuk, milyen mennyiségű seru­mot tudtunk a súlyos pertussis esetek gyógyít­ására rendelkezésre bocsátani. Feljegyzéseink szerint 1948 január 28 és 1949 január 28 közötti 1 év alatt 6240 cm3 serumot adtunk ki 10 cm3 ampullás ada­gokban. Minthogy állag 20 cm3 volt az igényelt mennyiség, ez kereken 310 beteg kezelését, illetve prophylaxisát jelenti. Megelőző célzatú alkalmazás. A 33 eset közül 17 a csecsemőkre, 16 pedig 1 éven felüliekre vonat­kozik. Valamennyi minimálisan 5 napig volt per­­tussisban szenvedő közvetlen környezetében. Nem egyszer a beteggel szomszédos ágyban feküdt, vagy a beteggel több napon keresztül együtt ját­szott, így tehát —ismerve a pertussis 80—90%-os contagiositását­­—feltételezhettük, hogy a fertőzés nagy valószínűséggel minden egyes esetben meg­történt. Nyomatékkal fel kell hívni a figyelmet arra a téves megítélésre, amellyel többfelé találkozunk. A passzív immunizálás bizonyos eseteiben első­sorban kanyaróban, évtizedes tapasztalat alapján a passzíve védett gyermeket a kanyarós környezet­ből nem távolítjuk el, ennek ellenére a védendőn az esetek többségében klinikai értelemben vett betegség nem mutatkozik. Máskép áll a helyzet szamárköhögésben. Míg a morbilli vírus köztudo­másúan csak­ 7—8 napig fertőz és fertőző képes­sége ezen időponton túl magától megszűnik, sza­rnál köhögésben a fertőzés lehetősége a catarrhalis szakban és a paroxysmalis szak első heteiben, vagyis legalább 3 hétig fennáll. így hát nem két­séges, hogy a passzív immunizálás aránylag rövid időtartama csak akkor nyújthat elméleti kilátást is a teljes védelemre, ha a hyperimmun­savó alkal­mazásával egyidejűleg a védendőt a fertőző kör­nyezetből kiemeltük. Azon esetekben, amikor ezt a munkánk közben megismert elvet alkalmazni tudtuk, teljes védelmet tapasztaltunk. Az alkalma­zott savómennyiség 10—20 cm3 volt, a gyermek kora, állapota és a kontaktus feltételezett ideje szerint. Abban a­ csoportban, amelyben a fertőző

Next