Orvosi Hetilap, 1950. február (91. évfolyam, 6-9. szám)
1950-02-05 / 6. szám - Horn Zoltán: Mansfeld Géza dr. (1882-1950)
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM, 1950. FEBRUÁR 5. Az Orvosi Hetilap ideiglenes szerkesztőbizottsága : Arató Emil dr., Braun Pál dr., Csapody István dr., Dabis László dr., Fekete Sándor dr., Fischer Antal dr., Gömöri Pál dr., Havas András dr., Hedri Endre dr., Issekutz Béla dr., Káló Andor dr., Kálló Antal dr., Kassay Dezső dr., Lehoczky Tibor dr., Mansfeld Géza dr., Merényi Gusztáv dr., Milkó Vilmos dr., Móczár László dr., Rajka Ödön dr., Ratkóczy Nándor dr., Rusznyák István dr., Surányi Gyula dr., Trencséni Tibor dr., Vukán Jenő dr. és Zinner Nándor dr. Felelős kiadó: A Tudományos Folyóiratkiadó N. V. vezérigazgatója. SurhtttUsigi Budapest, V., Nádor u. 32. I. Tel. 1 121-804. X Kiadóhivatal: Tudományos Folyóiratkiadó N. V. V., Szalay utca 4. Telefon : 112-674, 112-681, 122-299, 39-545. * Magyar Nemzeti Bank egyszámlaszám 1936.513. MANSFELD GÉZA dr. (1882—1950) 21 éves korában Bókay professzor gyógyszertani intézetében kezdte el kísérleti kutató munkásságát. 28 éves volt, amikor a »Kísérletes gyógyszerhatástan« c. tárgykörből magántanárrá habilitálták. 1916-ban c. rk. tanár. Tanulmányútjai kapcsán többek között Starling, Zuntz és Hans Horst Meyer intézetében dolgozott. Az utóbbihoz éveken át tartó barátság fűzte. Kiváló munkássága elismeréseként több tudományos díjat nyert. 1918-ban a pozsonyi egyetem gyógyszertani tanszékére ny. r. tanárrá nevezték ki. 1920-tól 1924-ig Budapesten, majd 1924-től a pécsi egyetemen a gyógyszertan és kórtan profeszszora. Számos nemzetközi orvoskongresszuson vett részt. 1934-ben a moszkvai kongresszuson számolt be kutatásairól. 1938-ban a skandináv tudományos körök meghívására Kopenhágában, Malmöben, Lundban és Stockholmban tartott előadásokat. 1944 márciusában a németek Auschwitzba hurcolták, ahol 1945 januárjában a bevonuló győzelmes szovjet hadsereg szabadította fel és juttatta vissza hazájába. 1946-ban a budapesti egyetem élettani tanszékére hívták meg. Régi betegsége folyományaként, 1950 január 15-én meghalt. A felsorolt adatok egy rendkívül éleselméjű, világhírű magyar kutató életének fontosabb állomásait jelzik. Ezeket kötik össze a kísérleti orvostudomány terén általa járt és sok helyütt általa megnyitott utak. Több mint négy évtizedes kutatómunkája számos megismeréssel gazdagította az orvostudományt. Érdeklődési körét legfőképpen a fiatal korában fejlődésnek induló endokrinológia kötötte le. Sokat foglalkozott a pajzsmirigy élettani és kórtani jelentőségével. Az ő kutatásai révén ismertük meg azoknak az összefüggéseknek egy nagy csoportját, amelyek egyrészt a pajzsmirigy, másrészt az anyagcserefolyamatok, a hőszabályozás és a vérképzés között fennállanak. A kísérleti adatokon kívül ezeken a területeken felvetett olyan problémákat is, amelyek termékeny viták alapját képezték. A pajzsmirigy hormonális működésével kapcsolatos munkáinak eredményeit egy értékes monographiában foglalta össze. Pharmakológiai tudásunkat lényegesen bővítették azok a kísérletek, amelyekben a narkotikumok hatásmechanizmusát sok tekintetben tisztázta. Az ő nevéhez fűződik a narkózis »minden vagy semmi« törvényének a felismerése. Fontos kísérleti eredményekkel zárultak azok a vizsgálatok, amelyeket a cukoranyagcsere körébeni védett. 'Sók■l'átvitelben tisztázta a tápanyagok a, specifikus dynamiás hatásának léi^ggéL ..Új tc^v^y^szerűségeket tártak elénk