Orvosi Hetilap, 1951. április (92. évfolyam, 13-17. szám)
1951-04-01 / 13. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Fodor Imre: A cardiacumok története
26* ORVOSI HETILAP 1951. 13. and of its Medical Uses , with Practical Remarks on Dropsy and other Diseases« c. munkájában. A könyv 1785-ben jelent meg. Withering egy gyógynövény-gyűjtő javasasszony gyógyteakeverékéből, mely teakeverék vízkóros betegek egy részénél rendkívül hatékonynak bizonyult, választotta ki a hatékonyságot okozó gyűszűviráglevelet és ennek decodumával tett 10 éves tapasztalatáról számol be könyvében. Withering jeles klinikus volt, úgyhogy a gyógyszerre vonatkozó megfigyelései még ma is helytállóak, nemcsak a hatást ismerteti kiválóan, hanem felismerte a mellékhatásokat is, felismerte azt is, hogy a legtöbb hatóanyag a gyűszűvirág leveleiben van, sőt azt is tudta, hogy a gyógyszer hatékonysága szívre gyakorolt hatásában van. Ez lényeges haladás, mert az őt megelőzők csak a therápiás hatást észlelték és elsősorban a diuresis fokozódására mutattak rá. Withering a szívhatást a szívre gyakorolt »fékező hatásnak« tulajdonította. Withering egyik megelőzője Erasmus Darwin, a nagy Charles Darwin-nak egyik őse, ki már 1780-ban, tehát Withering előtt öt évvel kiadott könyvében számolt be a digitálisról, mint a vízkór gyógyszeréről. Leírásából ráismerhetünk arra, hogy Darwin tisztában volt a vízkórnak azzal a formájával, amit ma cardialis hydropsnak nevezünk. A megelőzőkhöz tartozott még Baker is, ki Erasmus Darwin könyvéhez írt kommentárjában már kiemeli a nagy dosisban adott digitálisnak pulsusra gyakorolt hatását, a frequentia-csökkenést, az irregularitást és ő írta le a digitalisintoxicatio után keletkező látászavarokat is. E mellékhatások őt a digitális kezelés abbahagyására bírták. Simmons és Warren, Darwin kortársai, a szerv diuretikus hatását dicsérték. Nagyon érdekes, hogy a propagáló munkák ellenére, mely munkák közül Witheringé volt a kontinensen ismertebb, milyen nehezen tudott a digitális orvosi körökben elterjedni. Oka ennek nem a könyv tanításának lassú terjedése volt, hanem inkább az, hogy a kor vezető klinikusai visszarettenve a mellékhatásoktól és a sok esetben talán bizonytalan hatású decodtumoktól, digitálisellenes álláspontot foglaltak el. Ezek közé tartozott Corvisar (1821) és Laonnec (1826). De már Kreysig, a kortárs propagálója volt a digitális használatának. Nagyon érdekes a Withering utáni korszaknak ismertetése a digitális terjedésének és helyes felhasználásának szempontjából; méltán nevezhetjük ezt ebből a szempontból terméketlen korszaknak. Ebben a korban, ha a digitálist egyáltalában használták, akkor használata vagy a középkorból származó népi javaslatok alapján történik, vagy Withering és Darwin hatása alatt, az indicatióban csak a vízkórság szerepelt. Jelentős haladás csak Franciaországban volt, de ez is lokális jelentőségű maradt és nagyobb gyakorlati eredménnyel nem járt. Homolle és Quevenne 1845-ben a digitális levélből egy alkoholban jól oldható, vízben és aetherben nehezen oldható anyagot, a »Digitaline Homolle «-t izolálták és az ötvenes évek elején ugyancsak e két szerzőnek sikerült a digitaline-t három anyagra szétbontani. Tájékozódni igyekeztem, hogy hogyan állt a digitális kérdés Közép-Európában és így hazánkban is a Withering utáni időkben. Feleletet próbáltam kapni arra, hogy mikor lett ez a gyógyszer a gyakorló orvosok közkincse. E kutatásokat nem nevezhetem teljesnek, mert csak a hivatalos gyógyszerkönyvek nyomán kutathattam. Megnéztem, hogy az 1780. utáni időben megjelent, általam megszerezhető, legrégibb, Magyarországra is vonatkozó gyógyszerösszeállításban szerepel-e a digitális, Wienben 1794-ben kiadott és hazánkra is vonatkozó hivatalos »gyógyszerjegyzék«-ben a Pharmakopoea-Austriaco-Provincialis-Emendata«ban a felsorolt gyógyszerek között a következő feljegyzésben találom a digitálist : ,Foliorum. Digitalis officin. Digitalis purpurea Botanic. Az 1810-ben kiadott »Circulare der K. und K. Landesregierung im Arzherzogtums Oesterreich unter der Enns«-ben Folia digitalis megjegyzést találtam. Az 1816-ban Budán a Királyi Magyar Universitas betűivel nyomott »Taxa medicamentorum in Pharmacopoea Austriaca Contentorum«-ban Tinctura digitalis foliorum Pulv. folior. alkohol szerepelnek. Az 1829-ben Budán kiadott »Taxa medicamentorum pro Regno Hungariae et partibus eidem adnexis«-ben a következő feljegyzések vannak : Tinct. digitalis purpureae foliorum piros gyűszűlevelű festmény Pulvis digitalis foliorum alcoholisati Lángolt veres gyűszűlevél per Foliorum digitalis purpureae Piros gyűszűlevél. Az 1843-ban kiadott »Taxa medicorum pro Hungaria et partibus adnexis« ugyanezeket tartalmazza, csak egy új készítménnyel megtoldottan : Pulv. digit. purpurae per cribrum trajecti Szitált vörös gyűsztipor. Az ilyen módon nyert felsorolásokból azonban nem tűnik ki, hogy milyen volt a gyógyszer értékelése és milyen volt alkalmazási területe. Hogy erre a kérdésre választ adhassak, megnéztem egy 1795-ben megjelent gyógyszerkönyvet, Konrad Moench marburgi egyetemen működő botanika és gyógyszertan professzornak »Systematische Lehre von dem Gebreuchlisten einfachen und Zusammengesetzten Arzneimitteln zum Gebrauch akademischer Vorlesungen« c. könyvét. A könyvből a digitálisra vonatkozó feljegyzések közül a következőket közlöm: »Digitalis purpurea. Kétéves növény. Dél- és Észak-Európában fordul elő és csak erdőkben virágzik. Használatban van a szárított növény és a kipréselt nedv hatása : forrázatban kis adagban vizelethajtó, drasztikus hatású, hányást és hasmenést okoz. Hatásában a narcoticus-izgató növényekhez hasonló tulajdonságok- 395