Orvosi Hetilap, 1951. június (92. évfolyam, 22-25. szám)
1951-06-03 / 22. szám - Hajdú Imre: A magyar radiológia problémái
ORVOSI HETILAP 1951. 22. anyagi téren. Különösen vidéken nagyon sok kórházban egyáltalán nincs röntgenosztály. A röntgenmunka ellátását más szakemberek mellékesen végzik. Nagy akadálya a fejlődésnek, hogy vidéki egyetemeinken nincsenek röntgen-katedrák, kevés a szervezett röntgenállás. Jól képzett kádereinket nem tudjuk továbbvinni, hosszú ideig stagnálnak vezetőállásra érett káderek, tanársegédi, másodorvosi állásokban. Meg kell szerveznünk az előrejutási lehetőséget. Annak, aki hosszabb ideig rendelőintézetben vagy vidéken dolgozik, módot kell találni, hogy eredményes politikai, szakmai, szervezési munka után, jutalomként egyetemi városba kerülhessenek vezető pozícióba. A radiológusnak vidéki munkától való idegenkedését két tényező okozza, az egyik a munkahelyek szűk és primitív volta, a másik a nehéz lakáskérdés. Az Egészségügyi Minisztérium által kiadott új kórházi működési szabályzatból tudjuk, hogy egy-egy megyei kórház röntgenintézetére komoly feladatok fognak hárulni, mert a járási székhelyeken még komolyabb röntgenintézeteket szervezni nem tudunk s a megyei kórházaknak kell szakmailag, szervezetileg az egész megye területén radiológiai szempontból segítséget adni. Még egy nagyon fontos kérdés, amivel foglalkozni kell: a rendelőintézeti tömegmunka átalakítása minőségi munkává. Ezen a téren a felszabadulás előttihez képest komoly előrehaladást tettünk, de még korántsem mondhatjuk azt, hogy a helyzet a kívánalmaknak megfelelő. Rendelőintézeteink nagy részében már megfelelő jó vezetők állanak, azonban a tömegmunka folytán ezek tulajdonképpen az egyéni felelősség elve alapján nem irányíthatják a röntgenlaboratórium munkáját, mert kevés személyzet és hatalmas tömegmunka révén maguk is kénytelenek a rendelőintézetekben megjelenő tömegek minél gyorsabb lebonyolításában résztvenni. Ebben a tömegmunkában olyan nagyfokú hibaforrással kell dolgozni, hogy a tév-diagnosisokért a felelősségrevonást a legenyhébben kell megítélnünk, mert nem állapítható meg, hogy tudatlanságból-e vagy a tömegmunkából erednek a tév-diagnosisok. Az a véleményünk, hogy megvannak a lehetőségeink, hogy rendelőintézetekben is minőségi munka folyjon. Erre vonatkozólag szakcsoportok alanti javaslatait kellene megfontolás tárgyává tenni. 1. A munkanorma bevezetése. Természetesen itt még nem gondolunk a szovjet norma bevezetésisére, ahhoz még reális erőnk nincs. Egy példával szeretnénk a rendelőintézetek lehetetlen munkafeltételét illusztrálni. A Szovjetunióban ötórai röntgenes munkaidő alatt a legnehezebb és a röntgenesre legártalmasabb vizsgálatból, a gyomorvizsgálatból öt végezhető el. A mi rendelőintézeteinkben óránkét egy orvosnak kb. 10—12 gyomorvizsgálatot kell elvégeznie. A legökonomikusabb munkakihasználásnál is egy rendelőintézeti orvosnak, ha az intézetben munkahelyváltás is van, ötórai munkaidő alatt 25—30 gyomorvizsgálatot kell elvégezni. A vizsgálat eredményeit ez a szám teljesen illuzórikussá teszi. Olyan gépi tartalékokkal rendelkezünk, hogy (klinikák, kórházak délutáni munkahelyei) költségvetésünk nem túlzott megterhelésével, jól megszervezett elosztással ezt a lehetetlen helyzetet felszámolhatjuk. 2. A minimális munkafeltételeket meg kell teremteni. Ez vonatkozik a rendelőintézet és kórház gép felszerelésére. Sok helyen értékes, modern gépek állnak, de néhány száz forint értékű célzófelszereléssel már nincsenek felszerelve, amely nélkül pedig minőségi gyomorvizsgálat nem végezhető. Intézeteink berendezéseinél típusmunkahelyeket kell megállapítanunk, ahol a vizsgálathoz szükséges gépi és egyéb segédeszközöknek szerepelni kell, így nem hiányozhat még néhány kézikönyvnek a beszerzése sem a röntgenlaboratórium leltárából. Fontos az egységes archívum, adminisztráció, dokumentáció bevezetése. 3. A röntgenlaboratóriumok ökonomikus és minőségi munkájához elengedhetetlen a röntgenfizikusok és technikusok közreműködése. Itt utalok a Szovjetunió gyakorlatára, ahol a kisebb intézetekben technikusok működnek közre, a nagyobb intézetekben pedig elméletileg jól kiképzett röntgenfizikusok. Hazai viszonylatban ennek a kérdésnek a megoldását egy ankétünkön részletesen megtárgyaltuk. A fentiekben vázlatot adtuk a Radiológus Szakcsoport munkájáról a felszabadulás óta és hangsúlyoztuk, hogy a burzsoá egészségügy szakmánkat különösképpen elhanyagolta. Perspektívánkat illetően hivatkozni szeretnék arra a könyvre, amelyet Reinberg professzor »A röntgensugarak alkalmazásának 50 éve az orvostudományban« címen szerkesztett, ahol ezt írja : »nemcsak más tudományágakat termékenyített meg a röntgensugár, hanem maga is önálló tudományággá fejlődött.« Továbbiakban azt mondja, hogy ne legyen kórház vagy poliklinika jó röntgenkészülék és jól képzett röntgenes nélkül. Egyre inkább el kell mélyíteni a röntgenológiában is az orvostudományi profilaxis elvét, amelyek leginkább megkülönböztetik a szovjet közegészségügyet a külföldiektől. A csoportos és tömegvizsgálati eljárásokat ki kell terjeszteni, általánossá és egyszerűvé kell válniuk, hogy minél több latens beteget menthessünk meg a helyes gyógykezelés számára a korai diagnosis felállításával. Tovább kell fejleszteni a röntgenologia tudományos elméleti alapjait, különösen a röntgentherápia terén. A röntgenologia fiatal tudomány. A fiatalság záloga a fejlődőképesség. A röntgenologia előtt nyitva áll a fejlődés útja. Reinberg professzor könyvét a magyar orvosok részére lefordíttatjuk, hogy mintaképükül szolgálhasson az a hatalmas fejlődés, amelyet a szovjet radiológia megtett. Hatalmas segítséget nyújt ahhoz, hogy ötéves tervünk folyamán szocialista egészségügyünk építésében mi, radiológusok is méltóan kivehessük részünket. Örülünk, hogy az Orvosi Hetilapban helyet kaptunk problémáink széles körben való meg-