Orvosi Hetilap, 1952. március (93. évfolyam, 9-13. szám)
1952-03-02 / 9. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Rechnitz, Kurt - Váczy László: A carcinogenesissel kapcsolatos újabb megismeréseink
ORVOSI HETILAP 1952. 9. folyamat, melynek első phasisában az ép sejt különböző hatások következtében belső structurájában változást szenved. E változások következtében jönnek létre az ú. n. praecarcinosisok. A daganatkeletkezés első phasisa tehát a praecarcinosis kialakulása. A második phasisban azután az ú. n. realisatiós factorok hatására alakul ki a praecarcinomásan elváltozott sejtekből a daganatos sejt. A két phasis között bizonyos latentia idő van, amely nem egységes, hanem egyénenként és daganatonként váltakozó. Az első phasist létrehozó elváltozások — vagyis praecarcinosisokat előidéző elváltozások — közé tartoznak az irritatiós behatások, hormonváltozások, sejtdegeneratiók, egyéni dispositio, kor, stb. A második phasisban jön létre azután az endogen vagy exogen oncogen anyagok hatása. Az endogen oncogen anyagok keletkezésében a kutatások mindinkább az anyagcsere-változásoknak szerepét bizonyítják. Az anyagcsereváltozások döntő szerepét legjobban azok a kísérletek mutatják, melyeket Sábád és munkatársai az 1.2 benzantracén molekulájának vizsgálata közben végeztek. Kimutatták ugyanis, hogy ha ezen carcinogén anyag molekulájának középső helyeire oxygent vagy hydrogént vittek be, vagyis az anyagot oxydálták, vagy redukálták, a benzatracen elvesztette daganatkeltő hatását. Ez a kísérlet bizonyítja tehát részint az oxydatiós-reductiós folyamatoknak kimagasló szerepét, részint pedig a carcinogén anyagok ártalmatlanná tételének lehetőségét. E kísérletekből azonban az is következik, hogy e folyamatnak létrejöhet az ellenkezője is, vagyis bizonyos feltételek mellett, ill. bizonyos szervekben az anyagcsere-folyamatok során nem daganatkeltő anyagok daganatkeltőkké alakulhatnak át. Az exogen carcinogen anyagok vizsgálata régi keletű és egyik hasisát képezték az irritátiós elméletnek. 1915 óta, amikor Yamagiva és Kirikawa bebizonyították, hogy kátrányecseteléssel rákot lehet előidézni, az exogen carcinogen anyagoknak hosszú sorát írták le és próbálták ki. Az irritátiós elmélet, valamint az exogen carcinogen anyagok jelentősége mellett szól a különböző foglalkozási rákok nagy számának ismertetése is. 1775-ben Polt írta le az első foglalkozási rákot, a kéményseprőknél létrejövő hererákot. Minthogy a foglalkozási rákok kérdése elég közismert, ezekkel részletesebben nem óhajtunk foglalkozni, csak a legfontosabbakra szeretnék a figyelmet felhívni, így a bányászok, gyári munkások arzénrákjára, a rádium-röntgen által okozott rákra és az egyéb sugárhatások által okozott rákra. A carcinogenesis kutatásának ezen a területén különösebb újabb haladás nem tapasztalható. E kutatások megálltak azon a ponton, hogy megismertünk számos olyan anyagot, amellyel biztosan carcinomát lehet előidézni. Kifejezett haladás tapasztalható azonban az endogen blastomogen anyagok kérdésében, mivel a kutatók figyelme az utóbbi időben főleg ez anyagok vizsgálata felé fordult. Az endogen blastomogen anyagokra a figyelmet az a körülmény hívta fel, hogy a blastomogen anyagok egyik csoportja az ú.. n. cholantren származékok vegyi szerkezetükben az epesavakhoz nagy mértékben hasonlóak. Könnyen érthető tehát, hogy a kutatások során hamarosan felmerült annak a lehetőségnek gondolata, miszerint ezek az anyagok, mint pl. a cholsav, desoxycholsav, stb. a szervezetben rákkeltő anyagokká alakulhatnak át. A kutatások súlypontja tehát mindjobban az anyagcsere problémájának vizsgálatára tolódott át. Kellner szerint a daganatkeletkezés alapja tulajdonképpen nem is más, mint egy öröklődő anyagcseremegváltozás, mely a kérdéses szerv, ill. szervezet konzervativizmusának fellazulásával jár. Ez anyagcsereelváltozásokat minden valószínűség szerint környezeti változások hozzák létre, mely környezeti változásokban az idegrendszer állapota a döntő. A továbbiak megértéséhez szükséges tehát, hogy egy-két szót a ráksejt és a rákszövet anyagcseréjéről beszéljünk. A rákszövet anyagcseréjének tudománya még igen fiatal, kb. 10 éves múltra tekint vissza és Warburg alapvető munkáin nyugszik. Ismeretes ugyanis, hogy minden normális szövet bizonyos fajlagos fejlődést fejt ki. Természetes, hogy e fejlődését kifejthesse, anyagcseréjének és enzymrendszerének is fajlagosnak kell lennie. Ebből következik, hogy egy bizonyos szövet anyagcseréje ép oly karakterisztikus tulajdonsága a szövetnek, mint pl. a histológiai képe. Az anyagcserén belül pedig, különösen jellemzőek az egyes szövetek enzym működései. Az enzymkutatás kimutatta, hogy vannak olyan enzymek, amelyek minden daganatos szövetből szabályszerűen hiányoznak, mint pl. a cystin desulfurase, ugyanakkor viszont vannak olyan fermentek, melyek a daganatos szövetekben megszaporodnak, ilyenek pl. a nucleinsavbontó fermentek. A daganatos szövet anyagcseréje ezenkívül igen jellemző az oxydaliós-reductiós fermentek csökkent mennyisége. Az enzymrendszeren kívül igen jellemzően változik meg a daganatos szövet aminosav összetétele is. Kögl vizsgálatai szerint a rákképződés alapja a minden növekedés alapját képező enzymatikus fehérje synthesisben van és elsősorban arról van szó, hogy a ráksejt elvesztette azt a képességét, hogy mint a rendes sejtek, a természetes aminosavakat a fehérjékbe beépítse. A fő eltérés az ép és daganatos szövetek aminosav struktúrájában stereoticus. Kögl és Crxieben ugyanis kimutatták, hogy míg a normális szövetekben az aminosavaknak L-alakja található, addig a daganatokban az aminosavak mindig D-alakban fordulnak elő. Az anyagcsereváltozásoknak legjellemzőbb karakterisztikuma — amint ezt a többi közt Andresz és Perevoucsikova vizsgálatai is bizonyítják — az, hogy a daganatos szövetben a nucleinsavak mennyisége erősen megszaporodik. Romhányi pl. éppen e körülményben, vagyis a nucleoproteidek megváltó