Orvosi Hetilap, 1952. május (93. évfolyam, 18-21. szám)
1952-05-04 / 18. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Pintér Miklós: Kisérletes adatok a polimyelitis hazai viszonyainak kérdéséhez
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM, 1952. MÁJUS 4. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Arany János u. 24. Telefon: 126-335, 125-895 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 Előfizetési ára: 1 évre 96.0 Ft, példányonkénti eladási ára: 2.50 Ft EREDETI KÖZLEMÉNYEK A szegedi Orvostudományi Egyetem Kórtani és Mikrobiológiai Intézetének (igazgató: Ivánovics György dr. egyet. tanár) közleménye Kísérletes adatok a poliomyelitis hazai viszonyainak kérdéséhez írta : PINTÉR MIKLÓS dr. A poliomyelitis Magyarországon, hasonlóan a legtöbb mérsékelt égövi országhoz, csak a század eleje óta fontos egészségügyi probléma. Első tömegesebb megjelenésétől kezdve azonban, bár változó számban, de állandóan fordulnak elő megbetegedések, melyek olykor súlyos járványok képében jelennek meg. Az első poliomyelitis járvány 1910-ben volt Magyarországon, ekkor rendelték el a betegség kötelező bejelentését. A bejelentésekről azonban csak 1928 óta vezetnek külön kimutatást, ezért az előfordulási viszonyok számszerű adatait csak ettől az időtől lehet figyelemmel kísérni. Az adatokból megállapítható, hogy a betegség morbiditása a legtöbb évben 30 százezrelék felett volt, időnként azonban, mint 1931- ben, 1947-ben ennek többszörösét mutató arányszámot kapunk. A járványok gócaiban természetesen ennél sokkal nagyobb volt a morbiditás, mely a legmagasabb értékeket, 111 és kb. 120 százezreléket 1932-ben Szegeden, illetve 1947-ben Kecskeméten érte el. Ha a magyarországi adatokat összehasonlítjuk más államok adataival, megállapítható, hogy a hazánktól keletre fekvő országokban alacsonyabb a megbetegedési arányszám és járványok alakjában csak elvétve jelentkezik a betegség. Az északeurópai és északamerikai államokban, melyek a poliomyelitistől legjobban sújtott területeknek tekinthetők, általában magasabb a megbetegedések aránya, mint nálunk. Ezek alapján Magyarországot a poliomyelitis szempontjából közepes morbiditású országnak tekinthetjük. A betegség endémiás, ill. epidémiás volta, súlyos lefolyásra, magas lethalitása magyarázza, hogy 1926 óta sok tanulmány foglalkozik Magyarországon a poliomyelitis klmnikumával és járványtanával. Az 1926. évi járványt Bókay (1), az 1931. évit Petrilla (2), a kecskeméti járványt Somogyi (3), a szegedi járványtaltner (4) dolgozta fel. Arra azonban, hogy a járványtani megfigyelések netiológiai és immunitástani tanulmányokkal, kísérleti adatokkal kapcsolódjanak össze, ebben az időben Magyarországon és általában Európában még nem volt lehetőség. A betegség járványos és fertőző volta ugyanakkor megkívánta a kísérletes kutatást a bakteriális betegségeknél kialakult elvek alapján. A kísérletes munkát azonban megnehezítette a kórokozó vírus volta és legtöbb helyen lehetetlenné tette az a tény, hogy a majmon kívül nem sikerült más, a poliomyelitis vírussal szemben fogékony kísérleti állatot találni. A fenti nehézségek ellenére is kialakultak a poliomyelitis epidemiológiai kísérletes kutatási módszerei. E módszerek, valamint a kutatás célkitűzései általában kétirányúak. Az egyik kutatási terület a betegség kórokozójával, a fertőzés mechanizmusával és terjedésével foglalkozik, a másik irányú kutatás pedig a betegek és az egészséges lakosság poliomyelitisszel szembeni immunitását tanulmányozza. Különösen az immunitás vizsgálatok jártak nagy nehézséggel, mivel az epidemiológiai értékeléshez szükséges tömegvizsgálatokat a kísérleti állatok hiánya, vagy csekély száma miatt alig lehetett végezni. A szervezet által termelt specificus ellenanyagok kimutatása a poliomyelitis esetében csak állatokban végzett virusneutralisatiós próba segítségével lehetséges, eredményes komplementkötési, praecipitatios, cutan reactiok kidolgozására irányuló kutatások mindeddig eredménytelenek maradtak. Nagy mértékben élénkítette és kiterjesztette a poliomyelitis kutatást Armstrong 1939-ben tett azon felfedezése, hogy egy általa emberi poliomyelitis esetből majomban izolált vírustörzs rágcsáló állatokat, gyapotpatkányt és egeret is megbetegít, bénulásokat okoz és elpusztítja az állatot (5). Az első egérpathogen 36* 517