Orvosi Hetilap, 1952. május (93. évfolyam, 18-21. szám)

1952-05-04 / 18. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Pintér Miklós: Kisérletes adatok a polimyelitis hazai viszonyainak kérdéséhez

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­57-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET H­I­VATALOS S­Z­A­K­L­A­PJA XCIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM, 1952. MÁJUS 4. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Arany János­ u. 24. Telefon: 126-335, 125-895 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 Előfizetési ára: 1 évre 96.0 Ft, példányonkénti eladási ára: 2.50 Ft E­REDETI KÖZLEMÉNYEK A szegedi Orvostudományi Egyetem Kórtani és Mikrobiológiai Intézetének (igazgató: Ivánovics György dr. egyet. tanár) közleménye Kísérletes adatok a poliomyelitis hazai viszonyainak kérdéséhez írta : PINTÉR MIKLÓS dr. A poliomyelitis Magyarországon, hasonlóan a leg­több mérsékelt égövi országhoz, csak a század eleje óta fontos egészségügyi probléma. Első tömegesebb megjele­nésétől kezdve azonban, bár változó számban, de állan­dóan fordulnak elő megbetegedések, melyek olykor súlyos járványok képében jelennek meg. Az első poliomyelitis járvány 1910-ben volt Magyarországon, ekkor rendelték el a betegség kötelező bejelentését. A bejelentésekről azonban csak 1928 óta vezetnek külön kimutatást, ezért az előfordulási viszonyok számszerű adatait csak ettől az időtől lehet figyelemmel kísérni. Az adatokból meg­állapítható, hogy a betegség morbiditása a legtöbb évben 3­0 százezrelék felett volt, időnként azonban, mint 1931- ben, 1947-ben ennek többszörösét mutató arányszámot kapunk. A járványok gócaiban természetesen ennél sok­kal nagyobb volt a morbiditás, mely a legmagasabb ér­tékeket, 111 és kb. 120 százezreléket 1932-ben Szegeden, illetve 1947-ben Kecskeméten érte el. Ha a magyarországi adatokat összehasonlítjuk más államok adataival, meg­állapítható, hogy a hazánktól keletre fekvő országokban alacsonyabb a megbetegedési arányszám és járványok alakjában csak elvétve jelentkezik a betegség. Az észak­európai és északamerikai államokban, melyek a polio­­myelitistől legjobban sújtott területeknek tekinthetők, általában magasabb a megbetegedések aránya, mint ná­lunk. Ezek alapján Magyarországot a poliomyelitis szem­pontjából közepes morbiditású országnak tekinthetjük. A betegség endémiás, ill. epidémiás volta, súlyos lefo­lyásra, magas lethalitása magyarázza, hogy 1926 óta sok tanulmány foglalkozik Magyarországon a poliomyelitis kl­mnikumával és járványtanával. Az 1926. évi járványt Bókay (1), az 1931. évit Petrilla (2), a kecskeméti jár­ványt Somogyi (3), a szegedi járványt­­­altner (4) dol­gozta fel. Arra azonban, hogy a járványtani megfigyelé­sek netiológiai és immunitástani tanulmányokkal, kísér­leti adatokkal kapcsolódjanak össze, ebben az időben Magyarországon és általában Európában még nem volt lehetőség. A betegség járványos és fertőző volta ugyan­akkor megkívánta a kísérletes kutatást a bakteriális be­tegségeknél kialakult elvek alapján. A kísérletes munkát azonban megnehezítette a kórokozó vírus volta és leg­több helyen lehetetlenné tette az a tény, hogy a majmon kívül nem sikerült más, a poliomyelitis vírussal szemben fogékony kísérleti állatot találni. A fenti nehézségek ellenére is kialakultak a polio­myelitis epidemiológiai kísérletes kutatási módszerei. E módszerek, valamint a kutatás célkitűzései általában kétirányúak. Az egyik kutatási terület a betegség kór­okozójával, a fertőzés mechanizmusával és terjedésével foglalkozik, a másik irányú kutatás pedig a betegek és az egészséges lakosság poliomyelitisszel szembeni immunitá­sát tanulmányozza. Különösen az immunitás vizsgálatok jártak nagy nehézséggel, mivel az epidemiológiai érté­keléshez szükséges tömegvizsgálatokat a kísérleti állatok hiánya, vagy csekély száma miatt alig lehetett végezni. A szervezet által termelt specificus ellenanyagok kimuta­tása a poliomyelitis esetében csak állatokban végzett virusneutralisatiós próba segítségével lehetséges, eredmé­nyes komplementkötési, praecipitatios, cutan reactiok kidolgozására irányuló kutatások mindeddig eredményte­lenek maradtak. Nagy mértékben élénkítette és kiterjesz­tette a poliomyelitis kutatást Armstrong 1939-ben tett azon felfedezése, hogy egy általa emberi poliomyelitis esetből majomban izolált vírustörzs rágcsáló állatokat, gyapotpatkányt és egeret is megbetegít, bénulásokat okoz és elpusztítja az állatot (5). Az első egérpathogen 36* 517

Next