Orvosi Hetilap, 1952. június (93. évfolyam, 22-26. szám)
1952-06-01 / 22. szám - Jáki Gyula: A gyomor- és nyombélfekély műtéti gyógyításának javallatai
ORVOSI HETILAP 1952. 22. helyezi a fekélybetegségnek, mint általános betegségnek a jelentőségét. Másodsorban azzal, hogy még jobban tudatosítja az orvosban azt, hogy a fekély gyógyításával ne elégedjék meg, hanem mindenekelőtt a fekélybetegség gyógyítására, az aktiválódás megelőzésére törekedjék. Mivel erre a célra biztos hatású gyógyszerek nem állnak rendelkezésünkre, az annyira lenézett és az orvosáltal sem komolyan vett (hát hogyan vegye akkor a beteg komolyan?) részletes életmódelőírás az, amitől a legtöbb hasznot várhatjuk. Magának a fekélynek a gyógyítása — a fekély jó gyógyulási hajlamát tekintetbe véve — könnyű feladat. (Innen az évente tömegesen hirdetett és ajánlott »gyógyszerek« népszerűsége!) De várjon a többi Vegetatív betegségben: az asthmában, angina pectorisban, epilepsziában stb. megelégedhetik-e az orvos a rohamok megszüntetésével? A fekélybetegség aktív szaka pontosan megfelel a vegetatív betegségek jórészében észlelhető rohamokkal. A vegetatív »rohamok«, illetve »aktív szakok« megszüntetése nem azonos a betegség meggyógyításával. Összefoglalás: 1. A vegetatív betegségek sorába tartozó fekélybetegség aktív és inaktív szakok váltakozásával folyik le. 2. A fekélybetegség aktív szaka nem jár okvetlenül együtt fekély keletkezésével. 3. Aktivitás mellett szólnak: a típusos fekélyfájdalom, esetleges vérzés, a röntgenvizsgálatnak a Január 29-én volt hetvenegy esztendeje, hogy Billroth Tivadar az első sikeres gyomorcsonkolást végezte. Ez antrum-carcinoma miatt történt, de utána nemsokára már a jóindulatú heges pylorus-szűkület gyógyítására is kezdték a gyomorcsonkolást alkalmazni, sőt a fekély életveszélyes szövődményeiben (átfúródás, csillapíthatatlan vérzés) is ezen műtéti kezelést javallották. Rydygier volt az első, aki 1881 szeptemberében pepticus gyomorfekély miatt resectiót végzett. Merész tett volt ez a kulmi kis kórházban. Eljárása elutasításra talált. Az első fekély miatt végzett gyomorresectióról írt közleményét a Zentralblatt für "Chirurgie azzal a megjegyzéssel ismertette: »hoffentlich die letzte«. Billroth tanítványa, Mikulicz boroszlói profeszszor az 1897. évi berlini sebészkongresszusi beszámoló előadásában azonban nyomatékosan veti már fel a kérdést: nem lenne-e lehetséges korábban, még az említett súlyos szövődmények bekövetkezte előtt végezni a gyomorcsonkolásos műtétet. Megállapítja, hogy az uralkodó hangulat a belgyógyászok között elutasító. Beszámolója összefoglalásában kijelenti, hogy a sebészet nem akarja a gyomorfekély gyógyításában elnyomni, kiszorítani a belorvostant, hanem csupán kiegészíteni azt. A nem szövődményes gyomorfekély sebészi gyógykezelését látta javaiknak vegetatív idegrendszer helyi izgalmára utaló adatai, a gyomornedv histamintartalmának megkereskedése és a 17-ketosteroidürítés csökkenése a vizeletben. 4. Sok szól amellett, hogy az aktív és inaktív szakok váltakozása neurogén, illetve neuroendokrin tényezőktől függ. 5. Az orvosnak nem szabad megelégednie a fekély begyógyításával, hanem a fekélybetegség gyógyítására kell törekednie. 6. A fekélybetegségről mondottak a többi vegetatív betegségre is vonatkoztathatók. IRODALOM: Bikov—Kurcin: A fekélybetegség keletkezésének kortiko-viszceláris elmélete. E. n. Kiadó, Budapest, 1951. — Borbola—Bikich—Hetényi: A gyomornedv histamintartalmának vizsgálata, különös tekintettel a fekélybetegekre. Acta med. Hung. II. 259. 1951. — Burch—Ray: A consideration of the mechanism of congestiveheart failure. Am. Heart J. 41, 918. 1951.— Erdélyi: Az ulcus aktivitásának vannak-e röntgentünetei? Orvosi Hetilap, 1951. 49, 1577. — Halmágyi—Felkai— Iványi: A hypophysis-adrenalis rendszer szerepe az idült szív-elégtelenség pathomechanizimusában. Orv. Hetilap, 1951. 10. — Hetényi: Ober eine Synthese der sog. vegetativen Krankheiten. Schweiz, med. Woch. 1950. 263. — Hetényi: A neuroendokrinrendszer szerepének jelentősége a betegségek keletkezésében. Akad. Oszt. Közi. I. 1950. — Hetényi: A fekélybetegség patihogenesise. Akad. Oszt Közi. II. 1951. — Novaszel: A fekélybetegség ú. n. aktivitási próbáiról. Előadás a pécsi Tudományos Szakcsoportban, 1951. dec. 1. — Novaszel—Faredin—Hetényi: Fekélybetegek 17-ketesteroidürítéséről. (Még nemközölt vizsgálatok.) Mikulicz először azokban az esetekben, amikor a beteg életét közvetlenül vagy közvetve szövődmények veszélyeztetik (gyakori vérzés, rohamos lesoványodás, kezdődő gennyes perigastritis, rák gyanúja) és másodszor, ha a következetes, esetleg megismételt kúraszerű belorvosi kezelés eredménytelen volt, vagy a kedvező eredmény rövid ideig tartott és így a beteg munkaképességét a fájdalom, a hányás, a dyspepsiás panaszok jelentősen rontották és életkedvét vették. Az összefoglalás végső szavaiban arra utal Mikulicz, hogy a gyógyítás egy területén sem szükséges annyira az együttműködés a belgyógyász és a sebész között, mint éppen a gyomor-, nyombélfekély gyógyításában. És mindebből az látható, hogy a pepticus gyomorfekély műtéti javallatai alapjában már Billroth életében kialakultak. A gyomor-, nyombélfekély műtéti gyógyításában még később is tartózkodóak azonban nemcsak a belgyógyászok, de a sebészek is. Kocher sebészeti műtéttanának 1907-ben megjelent V. kiadásában még azt olvassuk: »A malignus daganatokon kívül az ulcus simplex esetében végzik a gastroktomiát és igen eltérőek a vélemények abban a kérdésben, indokolt-e, jogos-e a gyomorcsonkolást kivételes vagy egységes eljárássá tenni a közönséges gyomorfekélyben. A sebészek nagy része ultusban csak akkor tartja javalltnak a gastrektomiát, amikor a carcinoma gyanúja áll fenn.« A gyomor-, nyombélfekély A szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának (igazgató: Jáki Gyula dr. egyet, tanár) közleménye A gyomor- és nyombélfekély műtéti gyógyításának javallatai* Irta : JÁKI GYULA dr. * A Sebész Szakcsoport 1952 febr. 21-i ülésén tartott beszámoló előadás.