Orvosi Hetilap, 1952. július (93. évfolyam, 27-30. szám)

1952-07-06 / 27. szám - A GYAKORLAT - Germanov, A. I.: A hypertonia betegség gyakorlati osztályozása

ORVOSI HETILAP 1952. 27. A hipertónia-betegség stádiumainak és típusainak jellemzése 1. Funkcionális stádium: a szív-érrendszerben a bal kamra bizonyos fokú túltengésén kívül nincse­nek különösebb bonctani elváltozások. A vérnyomás ingadozó, de megfelelő kezeléssel és a kedvezőtlen külső körülmények javulásával normálissá válhat. A szemfenéken organikus elváltozások nincsenek, csupán érgörcsre való hajlamosság mutatkozhat. Levogramm és negatív T-hullám a harmadik elveze­tésben előfordulhat, egyébként az EKG normális. A beteg munkaképességét nem veszíti el tartósan. A panaszok különfélék és változatosak. Ez a stádium gyakran jelentkezik felnőtteken, de fiatalabb korban is olyan egyéneken, akik mértéktelenül sportolnak és tanuláson kívül egyéb munkával is túl vannak ter­helve. Előfordul ez a stádium a klimaktériumban is. Minél fiatalabb a beteg, annál hosszabb ideig tart a funkcionális stádium (a hipertónia-betegség jóindu­latú alakja esetén). Ebben a stádiumban egyik élet­fontos szerv károsodása sem dominál, ezért külön­böző típusokról nem beszélhetünk. Megjegyzés: Véleményünk szerint a climax nem első­­leges oka a hipertónia-betegségnek, csak arról van szó, hogy a nemi mirigyek csökkent működése következtében az addig lappangó hipertónia-betegség nyilvánvaló lesz. 2. Szklerotikus stádium, az élet fontos szervek hatá­rozott elégtelensége nélkül. Ebben a stádiumban jelentkeznek a különböző életfontos szervek elváltozásai funkcionális zavarok talaján, ezért itt már el lehet különíteni egyes típu­sokat. Igaz ugyan, hogy a típusokra osztás általá­ban sematikus jellegű, de mégis van bizonyos jelen­tősége a kezelés és megelőzés szempontjából. A funk­cionális és szklerotikus stádiumok között van egy átmeneti időszak, amikor a funkcionális zavarok foko­zatosan organikus elváltozásokká alakulnak át. A cerebrális típusban a beteg kínzó, időszakosan erősbödő fejfájásról, az emlékezőtehetség gyengülé­séről, állandó lüktető fejzúgásról, néha szédülésről panaszkodik. Előfordulhatnak az agyi erek görcsének múlékony tünetei (gyorsan szűnő parézisek, a beszélő­képesség időleges elvesztése stb.). Objektív vizsgálat alkalmával pozitív Romberg-tünet, többé-kevésbbé súlyos szemfenék el­látozások észlelhetők. A kardiális típusban a szívpanaszok dominálnak, ú. m.: sztenokardiás típusú szívtáji fájdalmak, fizikai megterheléssel kapcsolatos légzési nehézségek stb. Objektív vizsgálatkor az aorta kezdeti részének kitá­gulása és szklerozisa, az aorta felett szisztoles* zörej és a II. hang ékeltsége észlelhető (atherosclerosis aortae). Előfordul szisztoles zörej a szívcsúcson (in­sufficientia valvulae bicuspidalis, a bal szívfél meg­nagyobbodása, a fejverőerek lüktetése, erősen ka­nyargós peripheriás artériák). Az EKG már mélyre­ható elváltozásokat mutathat, ú. m. kifejezett levo­gramm, negatív T-hullám nemcsak a harmadik, hanem az első és a második elvezetésben is, depri­mált ST szakasz az első és második elvezetésben, extraszisztole stb. Röntgen-átvilágításkor tágult ,és megnyúlt aorta, elődomborodó aorta-ív, aortás típusra emlékeztető szívkonfiguráció látható. A renális típusban a veseelváltozások dominál­nak: a beteg nikturiára hajlamos, a csökkent fajsúlyú vizeletben kevés fehérje jelenik meg, az üledékben elvétve vörösvérsejtek és hialin cilinderek láthatók. Kevert típus esetén a szubjektív és objektív tü­netek társulása több életfontos szerv károsodását jelzi. (Kardiocerebrális típus, kardiorenalis típus.) A verőeres vérnyomás ebben a stádiumban nem annyira ingadozó, mint a funkcionális időszakban Megfelelő kezelésre (pl. tartós altatás) a maximá­lis nyomás normálisra süllyedhet, míg a minimális nyomás, bár szintén csökken, de fokozott marad 3 Szklerotikus stádium az életfontos szervek súlyos funkcionális elégtelenségével. Ebben a stádiumban egyes típusok már határo­zottan elkülöníthetők. A cerebrális típust az agyi erek szklerózisából származó tünetek jellemzik, ú. m. az emlékezőtehetség lényeges csökkenése, siránkozó hangulat, álmatlanság, ijesztő álomképek, gyakori szédülés, kínzó fejfájás, pozitív Romberg-tünet, a kézujjak remegése, súlyos szemfenéki elváltozások, igen szűk és kanyargós artériák, kitágult vénák, vér­zések stb. A munkaképesség nagy mértékben csökken vagy teljesen elvész. Parézisek, paralízisek, intermit­­táló sántítás stb. jelentkezhetnek. A verőeres vér­nyomás magas, a minimális nyomás 120 Hgm/m fe­lett van. Ebben a stádiumban, a többi típusokhoz hasonlóan a diasztolés nyomás még hosszantartó kezelés esetén is alig változik. (Apoplektikus inzultus után a vérnyomás rendszerint csökken, gyakran nor­málissá válik.) A kardiális típusban a beteg állandó nehézlég­zésről panaszkodik, gyakori sztenokardiás rohamai vannak; ebben a stádiumban szívizomfarktus, tartós ritmuszavarok, kardiális asztma-rohamok, II. és III. fokú keringési elégtelenség stb. jelentkezhetnek. A maximális vérnyomás kezdődő keringési elégte­lenségbe süllyed, ugyanakkor a minimális nyomás továbbra is magas marad (»lefejezett« hipertónia). Infarktus esetén a vérnyomás hosszú időre csökken. Az elektrokardiogramm jelentős elváltozásai a ko­szorúerek és a szívizom károsodására utalnak. A munkaképesség erősen csökken vagy teljesen el is vész. Renális típus esetén a vese­működés elégtelensé­gének tünetei mutatkoznak és fokozatosan rosszab­bodnak. (Relatív és­­abszolút elégtelenség.) Végül az urémia klinikai képe alakul ki. A munkaképesség itt is erősen csökken. A kevert­ típusban már nemcsak egy, hanem két vagy több életfontos szerv súlyos elváltozásaira utaló szubjektív és objektív tünetek találhatók. Azokban az esetekben, amelyekben a veseelváltozások domi­nálnak, gyakran észlelhetők súlyos szemfenéki elvál­tozások. Diagnózis-minták: Hipertónia-betegség, jóindu­latú alak, funkcionális stádium (1), vagy hipertónia­­betegség, jóindulatú alak, szklerotikus stádium (2), kardio-cerebrális típus, vagy­ hipertónia-betegség.

Next