Orvosi Hetilap, 1953. április (94. évfolyam, 14-17. szám)
1953-04-05 / 14. szám - Április negyedike!
ALAPÍTOTTA: MARKlssOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, 1953. ÁPRILIS 5. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE ORVOSI HETILAP Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor utca 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 Április negyedike: szabadságunk és nemzeti függetlenségünk születésnapja. Április negyedike: legnagyobb nemzeti ünnepünk és az első nemzeti ünnepünk, amely nem vereséget szenvedett forradalom, vagy vérbefojtott felkelés emléknapja. Nyolc éve már, hogy a proletár nemzetköziség zászlóvivője, a diadalmas Vörös Hadsereg , megtisztította hazánk földjét a nyugati hódítóktól és hitvány, magyar cinkosaitól. Nyolc éve már, hogy a hős szovjet nép áldozatos harca nyomán a magyar nép nemcsak a hódítóktól, hanem elnyomóitól is megszabadult és oly sok század után először nyílt számára lehetőség, hogy békében és szabadon építhesse saját magának saját országát. A magyar nép élni tudott a szabadsággal. Nyolc év nem nagy idő egy nép történelmében, de ez alatt a rövid idő alatt a magyar nép annyit ment előre a felemelkedés útján, mint eddigi történelmében századok alatt sohasem. Ezt a felemelkedést lehetővé tette, hogy a Szovjetunió és halhatatlan vezére, Sztálin a népünknek nyújtott segítséget nem tekintette befejezettnek a felszabadítás tényével, hanem azóta is vállunkon tartja az idősebb és erősebb testvér segítő kezét. Ezt a felemelkedést lehetővé tette, hogy népünket harcokban edzett pártunk és Lenin—Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi elvtárs vezeti. A Szovjetunió példája nyomán, pártunk vezetésével építjük új iparunkat, fektetjük le a szocialista mezőgazdaság alapjait és alakítjuk át régi, a kiváltságosokat szolgáló tudományunkat a népet és csak a népet szolgáló, szocialista tudománnyá. A Magyar Népköztársaság eddig soha nem látott erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a tudományt és a tudósokat. Népi demokráciánknak ez a mindnyájunk által ismert és élvezeti nagyvonalú gondoskodása nem volt hiábavaló. Az utóbbi években éppen a természettudományok területén állott be jelentős változás. A magyar tudomány képviselői egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a marxizmus-leninizmus tudománya és az élenjáró szovjet tudomány felé. Tudósaink jelentős részében olvad már az a bizonyos szakmai elzárkózás, részletkutatásokban való elmerülés, az idegenkedés a tudomány világnézeti kérdései iránt, ami nem sokkal előbb még jellemezte őket. Az ilyen magatartás maradványai ellen minden eddiginél fokozotabb mértékben kell felvenni a harcot. Az ilyen magatartás ugyanis tápot ad a burzsoá tudomány túlbecsülésének, összefér a kozmopolitizmussal és lehetőséget nyújt az imperialistáknak, hogy a mi területünkön is soraink közé férkőzzenek. A mai nemzetközi helyzet különös jelentőséget ad ennek a veszedelemnek, amely kétségtelenül fennáll, hiszen az imperialisták pillanatig nem hagynak fel kísérletezéseikkel, hogy ártsanak népi demokráciánknak életünk minden területén. Ez ellen a részem ellen elsősorban ideológiai harccal, a marxizmus-leninizmus tudományának elsajátításával és tudósaink körében közkinccsé tételével kell küzdenünk. Feladataink ezen a téren nem kicsinyek. Nem kicsiny azonban már erőnk sem, amely a Szovjetunió segítségével és pártunk vezetésével nőttök nő. Ha nem kíméljük erőinket, ha tovább mélyítjük magunkban a Szovjetunió iránti szeretetet és ragaszkodást, ha mind szorosabban zárkózunk pártunk mögé, a további április negyedikében is emelt fővel állhatunk majd a népek bírálata elé. Zoltán Imre dr. 365