Orvosi Hetilap, 1953. május (94. évfolyam, 18-22. szám)
1953-05-03 / 18. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Erdős László: Immunbiológiai és járványtani megfigyelések a jelenlegi vörhenyjárvány keretében
ORVOSI HETILAP 1953. 18. minden valószínűség szerint destruálódott toxinnal, hanem a mellette hatásos állapotban visszamaradó, »residualis« toxinnal hozzák összefüggésbe. Emberek eredményes immunizálásához 150—170 ezer bőregység (BE) toxint kell bevinni. Miután az erythrogen toxin nagyobb adagokban történő befecskendezése komoly károsodást idézhetne elő, az immunizáláshoz szükséges mennyiséget csak 5—6 részre elosztva lehet befecskendezni. (Dickék szerint egy-egy hetes időközben 650, 2500, 10.000, 30.000, 100.000, 120.000 BE). Az oltások számát 5—6-ról 3-ra csak úgy lehetett leszállítani, hogy a toxint adszorbeálták és depot-képzés révén a felszívódást meglassítva, az immunizálási efektust növelték. Veldee (33) tanninnal csapta ki a toxint. Nálunk alumíniumhydroxydhoz adszorbeált toxin került alkalmazásra. A 2—2 hetes időközben végzett három oltás keretében emelkedő mennyiségű alumíniumhydroxydhoz kötve 1500, 6000 és 16.000 bőregység tisztított toxint fecskendezünk be mély subcután. Az adszorbeált formában bevitt összesen 23.500 BE ugyanolyan hatásos volt, mint a kötetlen alakban befecskendezett 150—170 ezer BE. A Dick-próbával, valamint járványtani megfigyelésekkel mérhető eredmény megfelel annak, amit a külföldi szerzők, Dickék (9), Toyoda és munkatársai (29), Iszabolinszkij és Karpatcsevszkaja (17), Cruickshank (6) stb. közöltek. Az elért Dick-immunitás 90% fölött volt és 15—16 hónap után sem csökkent 86% alá. A több mint 25.000 védoltott gyermekre vonatkozó járványtani megfigyelés szerint a megbetegedések száma a nem oltottakhoz viszonyítva 1/20-ra csökkent. Mindeddig tehát úgy látszott, hogy a különböző vörhenyoltóanyagok közül az egyik leghatásosabbat sikerült nálunk kidolgozni. Ezt a megállapítást, sőt ezen túlmenően a védoltások eredményességébe vetett hitet a jelenlegi járvány során szerzett tapasztalatok erősen megingatták. Az 1948 óta fennálló járvány ideje alatt ugyanis ismételten végeztek tömeges védőoltásokat a Docher-törzs toxinjával készült oltóanyaggal, anélkül, hogy a kb. 900.000 3—12 éves korú gyerkekre kiterjedő immunizálás észrevehető változást idézett volna elő a járvány alakulásában (1. járványgörbét). A jelenlegi járvány során észlelt szokatlan jelent ’ségek, mint a megbetegedések enyhe lefolyása, az alacsony letalitás, az átvészelteknél a klasszikus Dicktoxinnal szembeni érzékenység nagy százalékban való megmaradása (Heller) (16) és az eddigi oltóanyaggal végzett immunizálás eredménytelensége együttesen játszott közre annak a gyanúnak felvetésénél, hogy a jelenlegi járványban domináló törzsek eltérnek a régebbi járványokban szereplőktől. Joffe (18) vizsgálatai szerint az uralkodó streptococcus törzs típusa tényleg változhat nemcsak járványonként, hanem az egyes járványokon belül is. A régebbi járványokban szereplő jó toxintermelő 10-es típus csaknem teljesen eltűnt és helyette Mihályfi (23) vizsgálatai szerint nálunk pl. a 4-es és 1-es típus játssza a főszerepet. A törzs feltételezett, majd utóbb igazolt megváltozása természetesen felveti a kérdést, vájjon nem járt-e vele együtt a vörheny tüneteinek előidézéséért felelős erythrogén toxin megváltozása is. A járvány szokatlan jellege és a Docher-törzs toxinjának felhasználásával készült oltóanyag utóbbi években mutatkozó hatástalansága kétségtelenül alapot nyújtottak Újhelyinek és Darvasnak (30) olyan feltételezés nyilvánítására, hogy az eddig használt Docher N. Y. 5. törzs és a hazai járványból 1950-ben kitenyésztett (2-es jelzésű) törzs toxinja között különbség lehet. Ennek a feltételezésnek a bizonyítása azt jelentené, hogy más toxinnal szemben végezzük az immunizálást, mint amilyent a jelenlegi járványban szereplő törzsek produkálnak, de azt is jelentené, hogy a Docher-törzs felhasználásával • termelt klasszikus erythrogen toxin nem alkalmas a fogékonyság cickpróbával történő megállapítására sem. Éppen ezért 1950-ben megkezdett vizsgálataink keretében elsősorban az alábbi kérdésre kívántunk választ kapni: 1. Van-e különbség a Docher-törzs toxinja és a jelenlegi járványban szereplő törzsek erythrogen toxinja között; 2. mi az oka az 1949—50-ben végzett tömeges védoltások eredménytelenségének; 3. mennyire tekinthető alkalmasnak a Docher toxinnal végzett Dick-próba a fogékonyság és immunitás megállapítására; 4. milyen kilátással vehetjük igénybe a vörhenyjárvány leküzdésére a tömeges védoltást? Külső és belső munktársaimmal közel 2 éves munka keretében csaknem 20.000 gyermeken végeztünk immunbiológiai vizsgálatokat és epidemiológiai megfigyeléseket. Azok eddigi eredményeiről kívánok az alábbiakban beszámolni. Van-e különbség a Dochez-törzs és a jelenlegi járványban szereplő streptococcus törzsek toxinjai között? A kérdés megválaszolása céljából kétirányú vizsgálatot állítottunk be: a) Dick-próbával igyekeztünk adatokat szerezni arra vonatkozólag, hogy milyen a Dochez-toxinnal szembeni érzékenység (Dick-pozitivitás) azoknál, akik a jelenlegi járvány során estek át vörhenyen, szembeállítva velük azokat, akiket egy éven belül Dochez-toxinnal készült oltóanyaggal immunizáltak, ill. akiknél sem védoltás, sem átvészelés nem szerepelt az anamnézisükben. b) Epidemiológiai megfigyelésekkel próbáltuk megállapítani, hogy milyen védettséget mutatnak a jelenlegi járvány során azok, akik latens átvészelés vagy Dochez-toxinnal történt immunizálás következtében a Dochez-toxinnal végzett próba szerint Dicknegatívoknak bizonyultak. ad a) 1950 február 20-án Rákospalotán Dochertoxin Evans pufferrel készített friss hígításából 0.1 kcm-ben 1 bőregységet víve be, 3998 3—14 éves gyermeknél végeztük el a Dick-próbát. A 24 óra múlva történt leolvasás után az alábbi eredményt kaptuk: 516 vörhenyen átvészelt közül Dick-pozitív 12.4%, 270 egy éven belül védolott közül Dick-pozitív 17.8%, 3212 negatív aniamnézisű közül Dick-pozitív 28.3%. Miként az adatokból megállapítható, a Docheztoxinnal végzett Dick-próba nemcsak a homolog anyaggal immunizáltaknál, hanem a mostani járvány során átvészelteknél is a fogékonyság csökkenésére 479