Orvosi Hetilap, 1953. augusztus (94. évfolyam, 31-35. szám)
1953-08-02 / 31. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Schnitzler József: A csontizületi gümőkór kezelése antituberculoticumokkal
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 1953. AUGUSZTUS 2. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor utca 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 TOVÁBBKÉPZÉS A Debreceni Állami Tüdőbeteggyógyintézet (igazgató-főorvos: Pongor Ferenc dr.) Sebészeti Osztályának (osztályvezető-főorvos: Schnitzler József dr.) közleménye A csontizületi gümőkór kezelése antituberculoticumokkal* Írta: SCHNITZLER JÓZSEF dr. A csont-izületi (csi) gümőkór a múltban hazánkban megoldatlan probléma volt. Egészségügyi kormányzatunk ma rendkívül nagy súlyt fektet a tbc. elleni küzdelemre. Jelenleg már vannak intézetek, osztályok, ahol tudományos alapon foglalkoznak e betegséggel. A csi-i gümőkór klasszikus konzervatív gyógykezelése hosszú tapasztalatok alapján, alakult ki. A rögzítés, héliaterápia, roborálás és az ortopéd konzervatív, valamint műtéti eljárások kincseinkké váltak. Hiányzott a tbc-s betegségre közvetlenül ható gyógykezelés. Ilyen helyzetben következett be az antituberkulotikus gyógyszerek megjelenése. Ezen gyógyszerekkel a kezelési lehetőségek kibővültek. Jelentőségük az általános tbc szempontjából kifejezett és ma már bebizonyított. Hatásukat, tulajdonságaikat eddigi tapasztalatai alapján, világirodalmi adatokra támaszkodva Mándi L. (1) közölte. E gyógyszerek alkalmazása nem rekeszti ki az eddigi klaszszikus elárások szükségeségét. Megváltoztatták ellenben a beavatkozás lehetőségeit. Kornyev P. (2), Riskó T. (3), Kastert J. (4). Ez azt jelenti, hogy ,nem beszélhetünk a csi gömőkór ilyen vagy amolyan kezeléséről, hanem az egységes komplex kezelésről, amely magában, foglalja az összes gyógytényezőket. A tbc olyan változatos és szerteágazó kórképet ad, hogy annak megítélése a sok lehetőség közül, melyik gyógyszert fogjuk milyen kombinációban alkalmazni, nagyban függ a kezelőorvos dialektikus szemléletétől. Mindig a folyamat dinamikájára kell tekintettel lenni. Meg kell figyelnünk az egész szervezetet. Meg kell figyelnünk és visszafelé követnünk a betegség kezdetétől annak lezajlását úgy, amint azt Böszörményi M. (5) a tüdőgümőkór esetében leírta. Eljárásainknak egybehangzóknak kell terniök a szervezet reakcióképessé. A cs 1 gümőkór munkaközösségnek 1952 tavaszán Szentesen megtartott vándorgyűlésén elhangzott referátum alapján. gével. Gyógykezelésünk függ a betegség patológiai stádiumától is. Nagy hiány a csd tbc. jelenlegi gyógykezelésében, hogy nincsen nomenklatúránk. Nem tudjuk mihez hozzáfűzni, javaslatainkat. Erre a körülményre Riskó T. (6) hívta fel először ,a figyelmet. A régi klasszikus megállapítások nagyvonalúak, nincsenek részletezve a finomabb és oly változatos formák. Hiányosak diagnosztikai lehetőségetek. A legtöbb beteg csak akkor kerül tbc. kórisméjével észlelésre, mikor a roncsolódás már olyan mértékű, hogy messzemenő torzulással állunk szemben. A kezdeti formák kezelésbe vétele úgyszólván csak jó érzék és kórelőzmény alapján törtétik. Ideális lenne, ha a csi tbc-s betegeket már akkor kezelésbe vehetnénk, amikor még csak a klinikai tünetek uralkodnak a kórképben. Klinikailag tbc-re gyanús betegségben előbb ,az összes szóbajöhető egyéb lehetőséget kell kikapcsolni, ha másba nem illik bele a kórkép, az adatok nagy része a fajlagosság mellett szól, tbc. ellenes kezelésben kell részesíteni akkor is, ha pillanatnyilag abszolút bizonyítékunk még nincsen.. Ezúton lehetséges lesz a roncsoló folyamatoknak, gátat vetni. Jobban ki kell használnunk a próbakimetszés lehetőségeit, erre módot adnak e gyógyszerek, mert a szórás veszélyétkikapcsolják. Meg kell próbálni agyomormosó folyadékból a mykobaktériumot kimutatni. Aktív tüdőelváltozás nélkül is megjelenhet a gyomornyálkahártyán a bacilus olyan egyéneknél, akiknél aktív tbc van a szervezetben. Ezt Rubinstein (7) szovjet akadémikus nyomán Szabó J. (8) kísérlettel alá is támasztotta. A röntgenológiai terén pedig jobban ki kell használni a tomográfia lehetőségeit. A korai kórisme biztosítására, kezdeti megbetegedések esetében, ezek a legújabb módszereink. Mit jelent az elmondottak után az általános gyógykezelés? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a magaslati levegő és magaslati napsugárzás nem kritériuma a csi. tbc. gyógyításának, Kornyev P. (2).