Orvosi Hetilap, 1954. május (95. évfolyam, 18-22. szám)
1954-05-02 / 18. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Schill Imre dr.: Az Rh-factor és jelentősége
ORVOSI HETILAP 1954. 18. ségügyi dolgozóink meg fognak felelni a nagy feladatnak, de ehhez szükséges, hogy munkájukhoz jobb irányítást és több segítséget kapjanak. Május elseje a proletár-nemzetköziség harcos seregszemléjének napja. 65 évvel ezelőtt még sokan hittek a tőkés rend megdönthetetlen szilárdságában, de a munkásosztály harcos tüntetői már akkor hirdették a tőkés-rend megdöntésének szükségességét. Azóta a tőkés-rend alapjai meginogtak, halálos sebet Az emberi vérnek emberbe történt átömlesztése után észlelt részben nagyon kedvező eredmények, részben akár fatális complicatiók kezdetben teljesen megmagyarázhatatlannak voltak. A Landsteiner által (1900) felfedezett négy vércsoport (C, A, B és AB) megismerésének általános elterjedésével az addigi zavar látszólag teljesen megszűnt, mert a vércsoportok meghatározása után a vérátömlesztés nyugodtan és veszély nélkül végezhetőbeavatkozásnak látszott. Az eredeti felfogás később a szerzett tapasztalatok alapján bizonyos változáson ment át, mert a nullás (0) vért már nem tekintették veszély nélkül általánosan adhatónak és ma már nullás vért csak más vér hiányában és sürgős szükség esetében adunk, akkor is inkább kisebb mennyiségben, különben pedig elvileg csak saját vércsoportbeli vért használunk. Ennek oka, hogy a többi vércsoportokat agglutináló nullás savó litere oly magas lehet, hogy a kapó vérében felhígítva is okozhat nagyobb kellemetlenséget. A kialakult felfogásba a később felfedezett A- alcsoport akár önmagában, akár pedig a B csoporttal való kapcsolatában (AsB) könnyen beillesztődött és nem változtatott ezen lényegesen újabb vércsoportok még későbbi megismerése sem, annál kevésbbé, mert ez utóbbiaknak (M, N, MN, P) a vérátömlesztést követő zavarok létrehozásában alig van szerepe. Sokkal nagyobb a tárgyalandó Rh factor jelentősége, amelyet ugyancsak Landsteiner fedezett fel Wienerné együtt 1940-ben. Vizsgálataik abból az ismert tényből indultak ki, hogy egyes állatfajok vörös vérsejtjei az emberi vörös vérsejtéhez közelálló antigént tartalmaznak és ezért Rhesus majmok vérével nyulakat immunizáltak. Az így nyert immunsavó a fehér fajhoz tartozók 85%-ának vörös vérsejtjeit agglutinálta, 15%-áét ellenben nem. Előbbieket Rh positívnak, utóbbiakat Rh negatívnak nevezték el. Hamarosan az is kitűnt,hogy az újonnan megismert factor megoszlása teljesen független az eddig ismert vércsoportokétól. A 85—15%-os megoszlás azonban csiaik fehéremberekre vonatkozik, mert az amerikai indiánok és a keletázsiai népek, mint japánok, kínaiak, indonéejtett rajta az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és újabb csapást mért rá a második világháború után a népi demokráciák és a Kínai Népköztársaság létrejötte. A szocialista tábor és a békét követelő népek tábora ma hatalmasabb és erősebb, mint valaha volt. Ehhez a táborhoz tartozunk mi is és a feladatunk az, hogy még jobb, még eredményesebb munkával szilárdítsuk, erősítsük a béke nagy táborát. Fiaiak, akikhez még az ausztráliai benszülöttek is hozzászámíthatók, úgyszólván kivétel nélkül Rh positivok. Nagy valószínűséggel a többé-kevésbbé szomszédságukban lakó, de e szempontból még át nem vizsgált népek, pl. koreaiak ugyancsak jórészt Rh positivók. Az Rh factor klinikai jelentősége abban áll, hogy antigén tulajdonsága van, ha olyan egyénbe jut, akiben ez a factor hiányzik. Ilyen egyénekben a factort tartalmazó vörösvérsejtekkel szemben ellenanyag képződik, ú. n. isoagglutinin, mely azokat agglutinálja. A következőkben a rövidség kedvéért csak agglutininről beszélünk. Isohaemolysin is keletkezik, mely a vörösvérsejteket oldja. Régebben egyes szerzők a két anyagot azonosnak tartották, ma tudjuk, hogy a két anyag jól elkülöníthető. Ilyen isoagglutininek jelenlétének elengedhetetlen feltétele a sensibilizálódás, vagyis, hogy Rh negatív egyén az Rh factorral érintkezésbe jusson, mert az agglutininek mindig szerzettek és veleszületett túlérzékenység eddig nem ismeretes. Az agglutininek leggyakrabban két módon keletkeznek: vagy úgy, hogy Rh negatív egyénibe Rh positív vért ömlesztünk, vagy pedig úgy, hogy Rh negatív anyának Rh positiv apától Rh positiv magzata van és a magzat vörösvérsejtjeiből a placentán keresztül jut az anyába valamelyes. Ha ugyanis az apa Rh positiv akkor a gyermek az esetek legnagyobb részében ugyancsak az. Lehetséges még sensibilisálás intramuscularisan végzett idegen vérkezelés kapcsán, sőt kivételesen homoiotransplantatio után is, amennyiben Rh positiv donortól származó és Rh negatív egyénbe átültetett szövet rmagastiterű ellenanyagképződést válthat ki. Utóbbi inkább kivételes eset, de az előbbi lehetőség gyakoribb. Éppen ezért nőnemű újszülött anyjától intrarmuscularisam csak akkor kaphat vért, ha a sensibilisálódás lehetősége teljesen kizárható. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes egyének sensibilisatiós hajlama nagyon különböző, illetőlegaz antigénnel való expositio esetében is csak minden 25-ik vagy pláne minden 50-ik Rh negativ egyénben látunka megadott feltételek mellett klinikai tüneteket, vagyis átlagosan az Rh negativ egyéneknek kb. 3%-ában. Ennek oka az említett változó ellenanyagtermelés A Pestmegyei Tanács Kórházának (igazgató-főorvos: Puskás Elemér dr.) I. sz. Belosztályának közleménye Az Rh-factor és jelentősége írta: SCHILL IMRE dr. T ÓVÁ B B K É P Z É S