Orvosi Hetilap, 1954. május (95. évfolyam, 18-22. szám)

1954-05-02 / 18. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Schill Imre dr.: Az Rh-factor és jelentősége

ORVOSI HETILAP 1954. 18. ségügyi dolgozóink meg fognak felelni a nagy fel­adatnak, de ehhez szükséges, hogy munkájukhoz jobb irányítást és több segítséget kapjanak. Május elseje a proletár-nemzetköziség harcos seregszemléjének napja. 65 évvel ezelőtt még sokan hittek a tőkés­ rend megdönthetetlen szilárdságában, de a munkásosztály harcos tüntetői már akkor hir­dették a tőkés-rend megdöntésének szükségességét. Azóta a tőkés-rend alapjai meginogtak, halálos sebet Az emberi vérnek em­berbe történt átömlesztése után észlelt részben nagyon kedvező eredmények, részben akár fatális complicatiók kezdetben teljesen megmagyarázhatatlannak voltak. A Landsteiner által (1900) felfedezett négy vércsoport (C, A, B és AB) megismerésének általános elterjedésével az addigi zavar látszólag teljesen megszűnt, mert a vér­csoportok meghatározása után a vérátömlesztés nyu­godtan és veszély nélkül végezhető­­beavatkozásnak látszott. Az eredeti felfogás később a szerzett tapasz­talatok alapján bizonyos változáson ment át, mert a nullás (0) vért már nem tekintették veszély nélkül általánosan adhatónak és ma már nullás vért csak más vér hiányában és sürgős szükség esetében adunk, akkor is inkább kisebb mennyiségben, külön­ben pedig elvileg csak saját vércsoportbeli vért hasz­nálunk. Ennek oka, hogy a többi vércsoportokat agglutináló nullás savó litere oly magas lehet, hogy a kapó vérében felhígítva is okozhat nagyobb kelle­metlenséget. A kialakult felfogásba a később felfede­zett A- alcsoport akár önmagában, akár pedig a B csoporttal való kapcsolatában (AsB) könnyen be­­illesztődött és nem változtatott ezen lényegesen újabb vércsoportok még későbbi megismerése sem, annál kevésbbé, mert ez utóbbiaknak (M, N, MN, P) a vér­átömlesztést követő zavarok létrehozásában alig van szerepe. Sokkal nagyobb a tárgyalandó Rh factor jelen­tősége, amelyet ugyancsak Landsteiner fedezett fel Wienerné együtt 1940-ben. Vizsgálataik abból az ismert tényből indultak ki, hogy egyes állatfajok vö­rös vérsejtjei az emberi vörös vérsejtéhez közelálló antigént tartalmaznak és ezért Rhesus majmok véré­vel nyulakat immunizáltak. Az így nyert immunsavó a fehér fajhoz tartozók 85%-ának vörös vérsejtjeit agglutinálta, 15%-áét ellenben nem. Előbbieket Rh positívnak, utóbbiakat Rh negatívnak nevezték el. Hamarosan az is kitűnt,­­hogy az újonnan megismert factor megoszlása teljesen független az eddig ismert vércsoportokétól. A 85—15%-os megoszlás azonban csiaik fehér­emberekre vonatkozik, mert az amerikai indiánok és a keletázsiai népek, mint japánok, kínaiak, indoné­ejtett rajta az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és újabb csapást mért rá a második világ­háború után a népi demokráciák és a Kínai Népköz­­társaság létrejötte. A szocialista tábor és a békét követelő népek tábora ma hatalmasabb és erősebb, mint valaha volt. Ehhez a táborhoz tartozunk mi is és a feladatunk az, hogy még jobb, még eredményesebb munkával szilár­dítsuk, erősítsük a béke­ nagy táborát. Fiaiak, akikhez még az ausztráliai benszülöttek is hozzászámíthatók, úgyszólván kivétel nélkül Rh posi­­tivok. Nagy valószínűséggel a többé-kevésbbé szom­szédságukban lakó, de e szempontból még át nem vizsgált népek, pl. koreaiak ugyancsak jórészt Rh posit­ivók. Az Rh factor klinikai jelentősége abban áll, hogy antigén tulajdonsága van, ha olyan egyénbe jut, aki­ben ez a factor hiányzik. Ilyen egyénekben a factort tartalmazó vörösvérsejtekkel szemben ellenanyag képződik, ú. n. isoagglutini­n, mely azokat aggluti­nálja. A következőkben a rövidség kedvéért csak agglutininről beszélünk. Isohaemolysin is keletkezik, mely a vörösvérsejteket oldja. Régebben egyes szer­zők a két anyagot azonosnak tartották, ma tudjuk, hogy a két anyag jól elkülöníthető. Ilyen isoaggluti­­ninek jelenlétének elengedhetetlen feltétele a sensi­­bilizálódás, vagyis, hogy Rh negatív egyén az Rh fac­­torral érintkezésbe jusson, mert az agglutininek min­dig szerzettek és veleszületett túlérzékenység eddig nem ismeretes. Az agglutininek leggyakrabban két módon keletkeznek: vagy úgy, hogy Rh negatív egyénibe Rh positív vért ömlesztünk, vagy pedig úgy, hogy Rh negatív anyának Rh positiv apától Rh posi­tiv magzata van és a magzat vörösvérsejtjeiből a placentán keresztül jut az anyába valamelyes. Ha ugyanis az apa Rh positiv akkor a gyermek az esetek legnagyobb részében ugyancsak az. Lehetsé­ges még sensibilisálás intramuscularisan végzett idegen vér­kezelés kapcsán, sőt kivételesen homoio­­transplantatio után is, amennyiben Rh positiv donor­tól származó és Rh negatív egyénbe átültetett szövet rmagastiterű ellenanyagképződést válthat ki. Utóbbi inkább kivételes eset, de az előbbi lehetőség gyako­ribb. Éppen ezért nőnemű újszülött anyjától intra­­rmuscularisam csak akkor kaphat vért, ha a sensibili­­sálódás lehetősége teljesen kizárható. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy az egyes egyének sensibilisatiós hajlama nagyon különböző, illetőleg­­az antigénnel való expositio esetében is csak minden 25-ik vagy pláne minden 50-i­k Rh negativ egyénben látunk­­a megadott feltételek mellett klinikai tüneteket, vagyis átlagosan az Rh negativ egyéneknek kb. 3%-ában. Ennek oka az említett változó ellenanyagtermelés A Pestmegyei Tanács Kórházának (igazgató-főorvos: Puskás Elemér dr.) I. sz. Belosztályának közleménye Az Rh-factor és jelentősége írta: SCHILL IMRE dr. T ÓVÁ B B K É P Z É S

Next