Orvosi Hetilap, 1954. július (95. évfolyam, 27-30. szám)
1954-07-04 / 27. szám - REFERÁTUM - Rauss Károly: A csecsemőkori coli enteritis problémái
ORVOSI HETILAP 1954. 27. törzs az ürülékben és az elpusztult állatok belső szerveiben jelen volt. Braun (51) e megfigyelést nem erősítette meg. Taylor és mtsai (52) megállapították, hogy kísérleti állatok parenterás beoltáskor dyspepsia és egyéb coli törzsek között (13) különbség nem észlelhető. Krepier és Zischka (19, 20) szopós macskákat etetett a 111 törzzsel, a 10 állat közül csak 3-nál lépett fel kisebb hasmenés és csak egy fejlődésben elmaradt állat hullott el. Braun és Reseman (21) újszülött borjakon kísérleteztek, a perorátisan fertőzött állat közül egynél hasmenés lépett fel bélelváltozással. Braun és mtsai (50) további vizsgálatai azonban arra mutattak, hogy borjak nem fertőzhetők biztonsággal Cd. törzsekkel. Stöckle (53), Bingle Sibigelláknál alkalmazott módszere szerint tetogemmalaipok hólyagjába fecskendezett 55. és 111. típusokat. Leukocytás beszűrődés, hyperaemia és hamdesquamatio volt az eredmény, ha cystitis — mint dysenteria fertőzésnél — nem is fordult elő. Normalia coli törzs elváltozást egyáltalán nem okozott. Braun és Reseman (21) 26. és 86. típusokkal folytatta akísérleteket; előbbivel végzett fertőzés negatív eredménnyel járt, a 86. törzs azonban súlyos mucosa elváltozásokhoz és cystitisihez vezetett. Későbbi szélesebb körű vizsgálataink kapcsán azonban nem voltak az eredmények ilyen határozottak, sőt »normal« céli törzsek is ugyanakkora gyakoriságban vezettek mucosa elváltozáshoz, mint a Cd. törzsek (50). Laparatómia segítségével közvetlenül tengerimalacok ileumába fecskendezett Cd. suspensiók sem veszettek specifikus bélelváltozáshoz (50) .Aki Cd. törzzsel ,azonos antigén szerkezetű S. a delaide azonban minden esetben súlyos enteritist okozott. A Cd. patogenitása ezek szerint nincs kapcsolatban az antigenszerkezettel (50). A Cd. törzsekkel szemben fogékony kísérleti állatot ezideig nem sikerült találni. E körülmény a Cd. szigorú humán patogenitásának bizonyítékaiként tekinthető. 6. Parfigenitás kísérleti igazolása emberen. Elsőként Neter és Shumway (54) egy fejlődési rendellenességekben szenvedő csecsemőn végzett fertőzési kísérlet. A 111. típus 100 milliós adagjával etetett csecsemő 24 óra múlva súlyos enteritisben megbetegedett s a törzs a székletben és garatváladékban megjelent. Előzetesen ugyanakkora dosisban adott normál coli nem okozott betegséget. Felnőtt fertőzésére több kísérlet ismeretes, Kirby és mtsai (55) 3 önkéntes vállalkozóval a 111 tenyészetéből 2000 ,millió baktériumot etetett tejben, közülük 24 óra múlva súlyos diamhceában megbetegedett. Érdekes, hogy további három egyén, akik a törzs jégszekrényben őrzött példányát fogyasztották, nem betegedtek meg, jóllehet székletük pozitív volt. Második kísérletükben 6 egyént fertőztek eredményesen, míg 6 normál colit fogyasztó vállalkozó egyike sem lett beteg. Braun és Henckel (17) 111. és 55. típusok 30 milliós suspensióját adagolta önként vállalkozóknak, mindegyik csoportból 1 — 1 egyén súlyos enteritisben megbetegedett, 2^2 enyhe hasmenéssel reagált. Normál colival megbetegítés nem sikerült. Fergusson és June által (56) a 111. típus 6, illetve 3 milliárdos adagjával etetett 24 egyénből 8 súlyos tünetek között megbetegedett, 500 millió csírával etetett egyének egészségesek maradtak. E kísérleteik felnőttnél a baktériumszám és fertőzés szoros összefüggésére utalnak. Braun és Reseman (21) a 26. típus 30 milliós adagjával sikertelenül etetett felnőtteket, de beteg csecsemőkből tenyésztett 086 törzs ugyanakkora dosisa 4 felnőttből 2-nél súlyos enteritist okozott. Egy következő kísérletben a fertőzést megelőzőleg nem közömbösítették a gyomornedvet, s akkor a 4 egyén közül csak egy esetben jelentkezett jelentéktelen hasmenés. A Cd. törzsek tehát felnőttre is patogének, de úgy látszik, hogy a megbetegítőképesség a fertőző dosissal és a gyomorsav mennyiségével is összefügg, bár Braun és Krebs (4) későbbi vizsgálatai arra mutatnak, hogy Cd. ellenállása nem nagyobba gyomornedvvel szemben, mint egyéb E. coli törzseké. A fertőző dosis nagyságára érdekes analógia, hogy Hormaeche és mtsai (57) szerint 2 milliárd S. typhimuriummal etetett 5 felnőtt közül csak egy betegedett meg. Tehát felnőttnél a Cd. fakultativ .patogenitásról beszélhetünk,ami a Salmonella enterica csapod gastroenteritist okozó tagjainál már régóta ismeretes. Ezzel szemben áll, hogy csecsemőket természetes körülmények között úgy látszik dosis minima képes megbetegíteni. * 7. Csecsemőkoron kívüli fertőzések. Stevenson (75) közölte első ízben, hogy 14 hasmenésben szenvedő felnőtt székletéből 1114 törzs tenyészett ki. Buttiaux és mtsai (58) egy esetről számolnak be. A törzs a beteg savójában 1/320 H és 1/40 O, ill. B literig agglutinált. Az ismertetteken kívül még több adat ismeretes, amelyek mind a felnőttkori fertőzés lehetőségére utalnak (18, 56, 59). Felnőtt betegek környezetében élő egészséges ürítőkről több adat ismeretes (52) s magunk észlelésére is hivatkozhatunk (60). Felnőttek természetes fertőzésére vonatkozó adatok és fertőzésikísérletek eredményei szerint nincs okunk kételkedni, hogy felnőtt is megbetegedhet — de nyilván ritkábban, mint a csecsemő. A fertőzés egyik feltétele — az előzőkben említett modellkísérletek szerint — úgy látszik a rendkívül masszív fertőződés. Kevésadat áll rendelkezésre a Cd. törzs kisgyermekek fertőzésében vitt szerepére. Mi 13%-ban találtunk 1—3 éveseknél enteritis kapcsán (27), Laurell 1—3 évesek, között Cd.-na visszavezethető enteritis epidémiát írt le (61). Gyermekkori Cd. okozta enteritis lehetőségére még Krepier(20), Rogers (62) és Smith (46) utalnak. A gyermek és felnőttkori fertőzéseikben a Cd. feltételezett aetiológia jelentőségének tisztázására a szerológiai módszerek hathatós támogatására számíthatunk. Patogenetikai kérdések és a Cd. fertőzések immunbiológiai viszonyainak tisztázására is kívánatos a gyermekek és felnőttek fertőzésének kérdésével foglalkozni.