Orvosi Hetilap, 1954. augusztus (95. évfolyam, 31-35. szám)

1954-08-01 / 31. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Horányi Béla dr.: A működés helyreállásának (rehabilitatio) elméleti alapjai az idegrendszer károsodásainál

ORVOSI HETILAP 1954. 31. állat hasa alá kartonlemezkét helyezett, amit a rész­legesen amputált középső lábak csonkjai járás köz­ben érinthettek. A járás a régi maradt, noha a kö­zépső lábaknak mozgási effektusa természetesen nem volt. Ötkarú tengeri csillag négy karját eltávo­­lítva, egyetlen lábával egészen újszerű, a flagella­­tákhoz hasonló mozgásokkal úszott. Egyes­­plana­­riumoknál Bethe eltávolította a fejrészt a benne foglalt egyetlen nagy idegsejttel együtt. Az állat maradványa mégis mozgott és helyzeti reflexei is megtartottak maradtak, ami arra utal, hogy primi­tív mozgásösszrendezettség lehetséges idegrendszer nélkül is. Magasabbrendű állatoknál is észlelhetők olyan jelenségek, melyek a fix mozaiktheoriával teljes­séggel összeegyeztethetetlenek. Bethe kutyánál az extensorokat ellátó idegtörzseket felcserélte a flexo­­rokat inrterváló ideggel. Bizonyos idő múlva az ál­lat teljesen normálisan mozgott. Ugyanez követke­zett be a kétoldali n. ischiadicus felcserélése után. A nervus vagus törzsét kutyánál összevarrva a truncus sympathicus peripheriás csonkjával, egy idő múlva a vagus sympathicus­ működést fejtett ki. Neurobiológiai szempontból rendkívül érdekesek Weiss következő kísérletei. Kiérett salamandernél az egyik végtag mellé hasonló végtagot ültetett és az állat plexusának egy tetszőleges részét varrta össze a különböző helyzetekben odatransplantált végtag idegtörzsével. A transplantált végtagon min­dig ugyanazon izmok húzódtak össze, mint a nor­mális végtagon. Ebből következik, hogy a centru­mok felől jövő ingerületek mozgáseffektusát a kör­nyék állapota is befolyásolja, ami egyébként szép példája a központi és környéki részek egységének. Ilyen és hasonló megfigyelések alapján Bethe azt írta, hogy az ú. n. központelmélet romokban hever. E — véleményem szerint — helyes megálla­pításon azonban túlmenően Bethe és követői két­ségbevonták az idegrendszeri szerkezetek functioná­lis jelentőségét általában. Bethe szerint az ideg­­rendszeri struktúrák csupán az ingerület általános lehetőségét teremtik meg, a konkrét működési for­mát azonban a peripheria állapota határozza meg. A peripheria, az effector szervek állapota teremti meg a functiót. Riese még ennél is továbbmegy. Sze­rinte az idegrendszeri szerkezetek csupán létezésük­kel járulnak hozzá az animális functi­ókhoz. De ez a struktúraellenes nihilismus szinte már groteszk for­mát öltött Weidenreich paleoneurológus véleményé­ben, aki szerint az agyvelő fehérállományának sem­miféle functionális jelentősége nincsen, az csupán »Fullmaterial«. De ezzel a theoriával az idegkórtan számtalan ténye összeegyeztethetetlen, már­pedig minden elmélet csupán addig jogosult, amíg vele az összes tapasztalati tényeket a leglogikusabban és legegységesebben lehet magyarázni. Bethe és köve­tői az alsóbbrendű állatokon szerzett tapasztalatokat az emberi idegkórtani megismerésekkel való egybe­vetés nélkül általánosították és nem számoltak az idegrendszer phylogenetikai fejlődése folyamán be­következett elvi functionális és strukturális válto­zásokkal. E nézetekkel szemben a pavlovi megismerése­ken alapuló neurológiai szemléleti mód azt tanítja, hogy a szerkezet és működés között az összefüggés nem statikus, hanem dinamikus, a körülményektől függő, az ös­szállapottal változó. Az idegrendszer részekre differenciált, de egységbe integrált szerv. Az idegrendszeri functiók restitutiojára vonat­kozó eme általános neurobiológiai kitérés után néz­zük meg az emberi idegrendszer laesioinál bekövet­kező működés-helyreállítás lehetőségeit és struk­turális alapjait. Valamely idegrendszeri szerkezet károsodásánál bekövetkező működéskiesés helyre­állása, a functionális restitutio, négyféle módon lehetséges. 1. A károsodott idegrendszeri szerkezet morphologoiai és vele functionalis restitutioja ré­vén; ezt nevezhetjük valódi restitutionak. 2. A csak részlegesen károsodott szerkezet épségben maradt részei functionalisan hypertrophizálnak és ezzel történik a functio helyreállítása. Ezt nevezhetnők compensativ restitutionak. 3. A károsodás után meg­maradt egész, a residualis capacitas mint új egész pótolja a kiesett functiót. A restitutio eme formá­jával részletesen foglalkoztam az 1952. évi MET kongresszuson tartott referátumomban; ezt a par-, tövi szemléletnek megfelelő restitutioformát nevez­hetnék residualis capacitas-restitutionak. 4. Végül lehetséges, hogy nem áll helyre a kiesett functio, hanem az idegrendszer más mechanismusokkal éri el ugyanazt a működési eredményt. Ezt nevezhet­nők pseudorestitutionak. Nézzük a restitutio vázolt formáit egyenként. 1. Valódi restitutio csupán a környéki idegrendsze­­rekben lehetséges, a centrális csonkból kinövő új neuritek révén. Az idegrendszer organisatios elvei szempontjából igen fontos az a tény, hogy a kinövő neuritek nem, illetve gyakran nem ugyanazon kör­nyéki rostokba nőnek be, tehát nem ahhoz az izom­hoz haladnak, melyhez eredetileg a neurit tartozott. Heteroreneurotisatio történik és mégis teljes func­tionalis restitutio lehetséges. Állatkísérletek tanú­sága szerint átvágva valamely környéki ideget és a peripheriás csonk 180 fokkal való megforgatása után varrva össze a centrális résszel, teljes resti­tutio jön létre. Ez csak a motoriumban való reorga­nisatio útján történhetett. Embernél a nervus facia­lis környéki csonkját chronicus facialis bénulásos esetekben összevarrják a n. accessorius centralis törzsével. Egy­ idő múlva a beteg az arcizmait isolál­­tan képes mozgatni, ami azt jelenti, hogy a n. acces­­soriusnak megfelelő motoroskéregben functionalis reorganisationak kellett lefolynia. A központi idegrendszerben alsóbbrendű álla­toknál kiért korban is lehetséges még regeneratio. Salamander gerincvelejét átvágva, a gerincvelő centrális részéből a gerincvelő regenerálódik; az újdonképződés a pia alatt elhelyezkedő mátrixsej­­tekből történik, ezek szaporodnak és differenciálód­nak. Danilewsky szerint békánál a nagyagykéreg is messzemenően regenerálódni képes; itt még érett korban is van mátrix. Emlősöknél és az embernél functionálisan is teljesértékű morphologiai regeneratio ezidőszerint a központi idegrendszerben nem ismeretes.. A kp.

Next