Orvosi Hetilap, 1954. augusztus (95. évfolyam, 31-35. szám)
1954-08-01 / 31. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Horányi Béla dr.: A működés helyreállásának (rehabilitatio) elméleti alapjai az idegrendszer károsodásainál
ORVOSI HETILAP 1954. 31. állat hasa alá kartonlemezkét helyezett, amit a részlegesen amputált középső lábak csonkjai járás közben érinthettek. A járás a régi maradt, noha a középső lábaknak mozgási effektusa természetesen nem volt. Ötkarú tengeri csillag négy karját eltávolítva, egyetlen lábával egészen újszerű, a flagellatákhoz hasonló mozgásokkal úszott. Egyesplanariumoknál Bethe eltávolította a fejrészt a benne foglalt egyetlen nagy idegsejttel együtt. Az állat maradványa mégis mozgott és helyzeti reflexei is megtartottak maradtak, ami arra utal, hogy primitív mozgásösszrendezettség lehetséges idegrendszer nélkül is. Magasabbrendű állatoknál is észlelhetők olyan jelenségek, melyek a fix mozaiktheoriával teljességgel összeegyeztethetetlenek. Bethe kutyánál az extensorokat ellátó idegtörzseket felcserélte a flexorokat inrterváló ideggel. Bizonyos idő múlva az állat teljesen normálisan mozgott. Ugyanez következett be a kétoldali n. ischiadicus felcserélése után. A nervus vagus törzsét kutyánál összevarrva a truncus sympathicus peripheriás csonkjával, egy idő múlva a vagus sympathicus működést fejtett ki. Neurobiológiai szempontból rendkívül érdekesek Weiss következő kísérletei. Kiérett salamandernél az egyik végtag mellé hasonló végtagot ültetett és az állat plexusának egy tetszőleges részét varrta össze a különböző helyzetekben odatransplantált végtag idegtörzsével. A transplantált végtagon mindig ugyanazon izmok húzódtak össze, mint a normális végtagon. Ebből következik, hogy a centrumok felől jövő ingerületek mozgáseffektusát a környék állapota is befolyásolja, ami egyébként szép példája a központi és környéki részek egységének. Ilyen és hasonló megfigyelések alapján Bethe azt írta, hogy az ú. n. központelmélet romokban hever. E — véleményem szerint — helyes megállapításon azonban túlmenően Bethe és követői kétségbevonták az idegrendszeri szerkezetek functionális jelentőségét általában. Bethe szerint az idegrendszeri struktúrák csupán az ingerület általános lehetőségét teremtik meg, a konkrét működési formát azonban a peripheria állapota határozza meg. A peripheria, az effector szervek állapota teremti meg a functiót. Riese még ennél is továbbmegy. Szerinte az idegrendszeri szerkezetek csupán létezésükkel járulnak hozzá az animális functiókhoz. De ez a struktúraellenes nihilismus szinte már groteszk formát öltött Weidenreich paleoneurológus véleményében, aki szerint az agyvelő fehérállományának semmiféle functionális jelentősége nincsen, az csupán »Fullmaterial«. De ezzel a theoriával az idegkórtan számtalan ténye összeegyeztethetetlen, márpedig minden elmélet csupán addig jogosult, amíg vele az összes tapasztalati tényeket a leglogikusabban és legegységesebben lehet magyarázni. Bethe és követői az alsóbbrendű állatokon szerzett tapasztalatokat az emberi idegkórtani megismerésekkel való egybevetés nélkül általánosították és nem számoltak az idegrendszer phylogenetikai fejlődése folyamán bekövetkezett elvi functionális és strukturális változásokkal. E nézetekkel szemben a pavlovi megismeréseken alapuló neurológiai szemléleti mód azt tanítja, hogy a szerkezet és működés között az összefüggés nem statikus, hanem dinamikus, a körülményektől függő, az összállapottal változó. Az idegrendszer részekre differenciált, de egységbe integrált szerv. Az idegrendszeri functiók restitutiojára vonatkozó eme általános neurobiológiai kitérés után nézzük meg az emberi idegrendszer laesioinál bekövetkező működés-helyreállítás lehetőségeit és strukturális alapjait. Valamely idegrendszeri szerkezet károsodásánál bekövetkező működéskiesés helyreállása, a functionális restitutio, négyféle módon lehetséges. 1. A károsodott idegrendszeri szerkezet morphologoiai és vele functionalis restitutioja révén; ezt nevezhetjük valódi restitutionak. 2. A csak részlegesen károsodott szerkezet épségben maradt részei functionalisan hypertrophizálnak és ezzel történik a functio helyreállítása. Ezt nevezhetnők compensativ restitutionak. 3. A károsodás után megmaradt egész, a residualis capacitas mint új egész pótolja a kiesett functiót. A restitutio eme formájával részletesen foglalkoztam az 1952. évi MET kongresszuson tartott referátumomban; ezt a par-, tövi szemléletnek megfelelő restitutioformát nevezhetnék residualis capacitas-restitutionak. 4. Végül lehetséges, hogy nem áll helyre a kiesett functio, hanem az idegrendszer más mechanismusokkal éri el ugyanazt a működési eredményt. Ezt nevezhetnők pseudorestitutionak. Nézzük a restitutio vázolt formáit egyenként. 1. Valódi restitutio csupán a környéki idegrendszerekben lehetséges, a centrális csonkból kinövő új neuritek révén. Az idegrendszer organisatios elvei szempontjából igen fontos az a tény, hogy a kinövő neuritek nem, illetve gyakran nem ugyanazon környéki rostokba nőnek be, tehát nem ahhoz az izomhoz haladnak, melyhez eredetileg a neurit tartozott. Heteroreneurotisatio történik és mégis teljes functionalis restitutio lehetséges. Állatkísérletek tanúsága szerint átvágva valamely környéki ideget és a peripheriás csonk 180 fokkal való megforgatása után varrva össze a centrális résszel, teljes restitutio jön létre. Ez csak a motoriumban való reorganisatio útján történhetett. Embernél a nervus facialis környéki csonkját chronicus facialis bénulásos esetekben összevarrják a n. accessorius centralis törzsével. Egy idő múlva a beteg az arcizmait isoláltan képes mozgatni, ami azt jelenti, hogy a n. accessoriusnak megfelelő motoroskéregben functionalis reorganisationak kellett lefolynia. A központi idegrendszerben alsóbbrendű állatoknál kiért korban is lehetséges még regeneratio. Salamander gerincvelejét átvágva, a gerincvelő centrális részéből a gerincvelő regenerálódik; az újdonképződés a pia alatt elhelyezkedő mátrixsejtekből történik, ezek szaporodnak és differenciálódnak. Danilewsky szerint békánál a nagyagykéreg is messzemenően regenerálódni képes; itt még érett korban is van mátrix. Emlősöknél és az embernél functionálisan is teljesértékű morphologiai regeneratio ezidőszerint a központi idegrendszerben nem ismeretes.. A kp.