Orvosi Hetilap, 1955. február (96. évfolyam, 6-9. szám)

1955-02-06 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bíró Sándor: A cervix gonorrhoea új diagnosztikai módszeréről

ORVOSI HETILAP 1955. 6. Amint tehát láttuk, diagnosztikai nehézségek még bőven vannak. Ez indított arra, hogy a női cervixben megbúvó gonococcusok felderítésének lehetőségét tovább keressem. A feltevés az volt, hogy ha a cervixben gonococcusok vannak, ezek tenyésztésére új módszert és médiumot kell ke­resni és erre a beteg saját urethrája a legalkal­masabb, mert a gonoccocusnak az emberi uropoeti­­cus nyálkahártya a legjobb táptalaja. Diagnoszti­kus célból emberen végzett fertőzéses oltásoknak, melyek egyik emberről a másik emberre történtek, elég hosszú története van. Hunter balszerencsés, majd Hernandez eredményes átoltását sikerrel megismételték Baumes, Radeth és Guyonar (10), akik médiumnak a saját urethrájukat használták. E mód abban az időben nem kis áldozatot jelentett. Ugyancsak sikeres átoltásokat végeztek női ureth­­ráról férfi urethrára. Pauly, Guyonar és Thiry (5), Welander (11), Mahonay és Aingreff (14) az urethra helyi immunitás­ viszonyait vizsgálta go­nococcus átoltással, lezajlott gonorrhoea után. Régi kezelési módja volt a trachomának, a conjunctiva gonorrhoeás gennyel való beoltása. Vetsch (12) fordítva, az urethrát fertőzte meg a szem gennyé­vel. Tenyésztések identificálása céljából is számos átoltási kísérlet történt. Bókay (6) oltott először férfi urethrába gonococcus tenyészetet, Bumm pedig ugyanezt női urethrába oltotta. E kísérlete­ket a múlt század végén többen megismételték. A penicillin adta lehetőségeket kihasználva Maho­nay és Goll (20) többszáz önként jelentkezőt oltot­tak be urethralisan gonococcustenyészettel, Maho­nay, van Slyke, Cutler és Blum friss kankós geny­­nyel. Az eredmények, főleg a tenyészettel oltásnál eléggé változóak voltak és korántsem következett be minden esetben fertőződés, de a megbetegedet­teket a penicillin minden esetben meggyógyította. Finger, Gohn és Schlagenhauer (13), majd Eimann (18) kísérleti célból, magas lázas betegeken végez­tek részben sikeres átoltásokat. Végül megemlítem Schischoffot (16), aki a paraurethrális járat geny­­nyét oltotta vissza kísérleti célból a szomszédos urethrára. Az urethrális autoinoculatio az eddigi oltási kísérletektől alapvetően különbözik. Oltási vizsgá­lataimat olyan nőkön végeztem, akik eddigi vizs­gálati módszereinkkel látszólag egészségesek vol­tak, illetőleg náluk a gonorrhoeás infectio kimutat­ható nem volt. Különbözik továbbá abban is, hogy átoltási médiumnak a vizsgálandó nőbeteg saját urethráját használtam fel. Ilyen kísérletekről eddig az irodalom említést nem tesz. Az ureb­rális auto­inoculatio a beteg érdekében, de a közösség érde­kében is, esetleg már meglévő, de általunk még nem ismert, fertőzöttségének felderítése céljából történik, s így nyugodtan helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy mint vizsgálati módszer etnikai­­lag nem kifogásolható. Mindenesetre a penicillin felfedezése tette lehetővé, hogy a kísérletes fertő­zések terén, éppen a beteg érdekében, egy lépéssel tovább menjünk. Az autoinoculatio technikája a következő: a beteget megcsapoljuk, hogy az inocu­latumot ne tudja kivizelni, majd a cervixet jól le­tisztítva, platinkaccsal a cervicalis csatornából, lehetőleg bő váladékot veszünk és azt kb. 2 cm-re az urethrába csúsztatjuk. Szükség esetén, miköz­ben a kaccsot kifelé húzzuk, a hüvely felől az urethrára ujjal enyhe nyomást gyakorlunk, hogy a váladék lesodródását a kacsról feltétlen biztosít­suk. Menstruatio nem akadály, a cervix letörlése után nyugodtan elvégezhetjük az autoinoculatiót. Az eredmény leolvasását az urethrában négy-öt nap múlva, legalább három-négy órás, de még inkább reggeli váladékból végezzük. Igen nagy különbségek, esetleg hamis eredmények adódhat­nak e szabály elmulasztásából. Az autoinoculatio előtt minden esetben elvégeztük a genitáliák me­­thylenkék és Gramm-szerinti váladékvizsgálatát, valamint a tenyésztési vizsgálatot és ezek negati­­vitása esetén végeztük el az autoinoculatiót. ösz­­szes vizsgálatainkhoz alkalmaztunk vaccina, Lugot és ezenkívül az általam bevezetett, úgynevezett szívásos gyors provocatiót. Ennek lényege, hogy üvegcsővel átfúrt gumidugót helyezünk a cervixre beállított hüvelytükörbe és a cervixet kb. 2 per­cig megszívjuk (lásd 1. ábra). Az inoculatio elvégzése egyetlen esetben sem okozott panaszt vagy kellemetlenséget és a pozi­tívnak talált esetek, penicillin alkalmazásra, a szo­kott időre gyógyultak. Vizsgálataimat a Fővárosi Kun­ utcai Kórház fekvő nőbeteg anyagán végez­tem. E beteganyag nagy része erős promiscuitás­­ban él és gonorrhoeás fertőzöttségük felderítése az antivenereás küzdelem szempontjából fontos köz­érdek. Eddig összesen 1006 autoinoculatiót végez­tem és ebből 129 eset vált pozitívvá, azaz az inocu­latio az urethrában megeredt és a gonococcusok e váladékban kimutathatókká váltak. Az identifi­­cálás szempontjából ragaszkodtunk a klasszikus morphologiai képhez. Minden esetben methylen­­kék és Gram-szerinti festéssel dolgoztunk. A gono­coccusok részben típusos csoportokban rendeződve, részben szétszórtan találhatók, de mindig találunk a váladékban leucocytákat is. A kifejlődött ure­thritis klinikai képében, az orifitium urethrae rit­kán belövelt és ugyancsak ritkább a gennyes fluor. Gyakran savós-gennyes a váladék. Úgy látszik, a rövid incubációs idő alatt még nem fejlődik ki a klasszikus gyulladás klinikai képe, de némely törzs erre az adott passage-ban talán még nem is alkalmas. A górcsövi kép minden esetben annyira meggyőző és eldönthető volt, hogy csak néhány esetben volt szükség arra, hogy biztonság ked­véért, az identificálás érdekében táptalajra is olt­sunk. Egyébként a pos.-nak talált eseteket inkább

Next