Orvosi Hetilap, 1955. február (96. évfolyam, 6-9. szám)
1955-02-06 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bíró Sándor: A cervix gonorrhoea új diagnosztikai módszeréről
ORVOSI HETILAP 1955. 6. Amint tehát láttuk, diagnosztikai nehézségek még bőven vannak. Ez indított arra, hogy a női cervixben megbúvó gonococcusok felderítésének lehetőségét tovább keressem. A feltevés az volt, hogy ha a cervixben gonococcusok vannak, ezek tenyésztésére új módszert és médiumot kell keresni és erre a beteg saját urethrája a legalkalmasabb, mert a gonoccocusnak az emberi uropoeticus nyálkahártya a legjobb táptalaja. Diagnosztikus célból emberen végzett fertőzéses oltásoknak, melyek egyik emberről a másik emberre történtek, elég hosszú története van. Hunter balszerencsés, majd Hernandez eredményes átoltását sikerrel megismételték Baumes, Radeth és Guyonar (10), akik médiumnak a saját urethrájukat használták. E mód abban az időben nem kis áldozatot jelentett. Ugyancsak sikeres átoltásokat végeztek női urethráról férfi urethrára. Pauly, Guyonar és Thiry (5), Welander (11), Mahonay és Aingreff (14) az urethra helyi immunitás viszonyait vizsgálta gonococcus átoltással, lezajlott gonorrhoea után. Régi kezelési módja volt a trachomának, a conjunctiva gonorrhoeás gennyel való beoltása. Vetsch (12) fordítva, az urethrát fertőzte meg a szem gennyével. Tenyésztések identificálása céljából is számos átoltási kísérlet történt. Bókay (6) oltott először férfi urethrába gonococcus tenyészetet, Bumm pedig ugyanezt női urethrába oltotta. E kísérleteket a múlt század végén többen megismételték. A penicillin adta lehetőségeket kihasználva Mahonay és Goll (20) többszáz önként jelentkezőt oltottak be urethralisan gonococcustenyészettel, Mahonay, van Slyke, Cutler és Blum friss kankós genynyel. Az eredmények, főleg a tenyészettel oltásnál eléggé változóak voltak és korántsem következett be minden esetben fertőződés, de a megbetegedetteket a penicillin minden esetben meggyógyította. Finger, Gohn és Schlagenhauer (13), majd Eimann (18) kísérleti célból, magas lázas betegeken végeztek részben sikeres átoltásokat. Végül megemlítem Schischoffot (16), aki a paraurethrális járat genynyét oltotta vissza kísérleti célból a szomszédos urethrára. Az urethrális autoinoculatio az eddigi oltási kísérletektől alapvetően különbözik. Oltási vizsgálataimat olyan nőkön végeztem, akik eddigi vizsgálati módszereinkkel látszólag egészségesek voltak, illetőleg náluk a gonorrhoeás infectio kimutatható nem volt. Különbözik továbbá abban is, hogy átoltási médiumnak a vizsgálandó nőbeteg saját urethráját használtam fel. Ilyen kísérletekről eddig az irodalom említést nem tesz. Az urebrális autoinoculatio a beteg érdekében, de a közösség érdekében is, esetleg már meglévő, de általunk még nem ismert, fertőzöttségének felderítése céljából történik, s így nyugodtan helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy mint vizsgálati módszer etnikailag nem kifogásolható. Mindenesetre a penicillin felfedezése tette lehetővé, hogy a kísérletes fertőzések terén, éppen a beteg érdekében, egy lépéssel tovább menjünk. Az autoinoculatio technikája a következő: a beteget megcsapoljuk, hogy az inoculatumot ne tudja kivizelni, majd a cervixet jól letisztítva, platinkaccsal a cervicalis csatornából, lehetőleg bő váladékot veszünk és azt kb. 2 cm-re az urethrába csúsztatjuk. Szükség esetén, miközben a kaccsot kifelé húzzuk, a hüvely felől az urethrára ujjal enyhe nyomást gyakorlunk, hogy a váladék lesodródását a kacsról feltétlen biztosítsuk. Menstruatio nem akadály, a cervix letörlése után nyugodtan elvégezhetjük az autoinoculatiót. Az eredmény leolvasását az urethrában négy-öt nap múlva, legalább három-négy órás, de még inkább reggeli váladékból végezzük. Igen nagy különbségek, esetleg hamis eredmények adódhatnak e szabály elmulasztásából. Az autoinoculatio előtt minden esetben elvégeztük a genitáliák methylenkék és Gramm-szerinti váladékvizsgálatát, valamint a tenyésztési vizsgálatot és ezek negativitása esetén végeztük el az autoinoculatiót. öszszes vizsgálatainkhoz alkalmaztunk vaccina, Lugot és ezenkívül az általam bevezetett, úgynevezett szívásos gyors provocatiót. Ennek lényege, hogy üvegcsővel átfúrt gumidugót helyezünk a cervixre beállított hüvelytükörbe és a cervixet kb. 2 percig megszívjuk (lásd 1. ábra). Az inoculatio elvégzése egyetlen esetben sem okozott panaszt vagy kellemetlenséget és a pozitívnak talált esetek, penicillin alkalmazásra, a szokott időre gyógyultak. Vizsgálataimat a Fővárosi Kun utcai Kórház fekvő nőbeteg anyagán végeztem. E beteganyag nagy része erős promiscuitásban él és gonorrhoeás fertőzöttségük felderítése az antivenereás küzdelem szempontjából fontos közérdek. Eddig összesen 1006 autoinoculatiót végeztem és ebből 129 eset vált pozitívvá, azaz az inoculatio az urethrában megeredt és a gonococcusok e váladékban kimutathatókká váltak. Az identificálás szempontjából ragaszkodtunk a klasszikus morphologiai képhez. Minden esetben methylenkék és Gram-szerinti festéssel dolgoztunk. A gonococcusok részben típusos csoportokban rendeződve, részben szétszórtan találhatók, de mindig találunk a váladékban leucocytákat is. A kifejlődött urethritis klinikai képében, az orifitium urethrae ritkán belövelt és ugyancsak ritkább a gennyes fluor. Gyakran savós-gennyes a váladék. Úgy látszik, a rövid incubációs idő alatt még nem fejlődik ki a klasszikus gyulladás klinikai képe, de némely törzs erre az adott passage-ban talán még nem is alkalmas. A górcsövi kép minden esetben annyira meggyőző és eldönthető volt, hogy csak néhány esetben volt szükség arra, hogy biztonság kedvéért, az identificálás érdekében táptalajra is oltsunk. Egyébként a pos.-nak talált eseteket inkább