Orvosi Hetilap, 1955. március (96. évfolyam, 10-13. szám)
1955-03-06 / 10. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Endes Pongrác - Takács-Nagy Lóránd - Rubányi Pál - Gömöri Pál: Adatok a malignus hypertonia pathogenesiséhez
ORVOSI HETILAP 1955. 10. írt foltok, vagy gyűrűk alakjaiban. Alapja lipo-protein complexusok bejutása az érfalba, a permeabilitás megváltozása folytán. Az irodalomban ez az elváltozás hyalin nekrosis, plasmorrhagia, friss vagy primaer hyalinosis néven szerepel. Miután előző és jelen vizsgálatainkban is bebizonyult, hogy az elváltozást zsír- és fehérjenemű anyagok együttes jelenléte jellemzi, úgy véljük, hogy a folyamat jellegét legjobban a lipoid-hyalinosis elnevezés fejezi ki (5. ábra). Egyesek az azonnnal való piros festődést érfalnekrosis jelének tekintik. Kombinált festésünkkel azonban kiderült, hogy az azonnal tűzpirosra festődő ér- és glomeruluskacs elváltozások csak bizonyos esetekben adnak pozitív fibrinfestést és így előbbi nem tekinthető az érfal fibrinoid nekrosisára jellemzőnek. 2. Ezen acut jelenségek mellett gyakoriak az arteviolákban a Sudan negatív, azonnal kék, MPH-nél halványpiros festődést mutató elváltozások. Ez előbbinek egy későbbi stádiuma, mikor a lipoidok felszívódtak, a fehér sós anyag rostos szerkezetűvé válik, kollagenizálódik. Általában erre használatos a hyalin megjelölése. Ezüst impregniatióval rostos szerkezetűnek bizonyul, szemben a homogen lipoidhyalinnal. Acut és chronicus arteriola elváltozások a különböző erekben, vagy akár ugyanazon éven belül egymás mellett is előfordulhatnak. Zaharjevszkaja (38) vizsgálatai kimutatták e folyamat szakaszosan ismétlődő jellegét (6. ábra). 3. Csekély lipoidtartalmú, vagy lipoidmentes, azonnal élénkpiros, MPH-nél sötétlila festődés, az ú. n. fibrinoid degeneratio vagy fibrinoid nekrosis, amikor talán durvább dispersitású fehérjék hatolnak az érfalba. Hypertonia mellett főleg Kimmelstiel a Wilsonsyndroma kapcsán fordul elő az arteriolákban (7. ábra). 4. A legsúlyosabb fokon a fibrinkiválás mellett vörösvértestek diapedesise, a fal teljes destructiója jellemzi az elváltozást, többnyire thrombosissal és a lumen teljes obliteratiójával (8. ábra). Ilyenkor gyakoriak a gyulladásos jelek az érfalban — nekrotizáló arteripiotis — és elhúzódó esetben periarteriolaris granulomák is kialakulhatnak. 6. ábra: Friss és idősült elváltozást mutató arteriola képe erős nagyítással. A sötét folt lipoid-hyalinnak, a világosabb szürke, rostos szerkezetű rész kollagénes hyalinnak felel meg. Azon festés. 7. ábra. Subintimalis fibrinoid gyűrű vese arteriolában, melynek szerkezete egyébként megtartott. Mallory haematoxylin festés. 8. ábra. Necrotisala arteriollitis vesében. Fibrinkiválás, vérzés és láb következtében az arteriola teljes destructiója. Komb. trichrom festés. 9. ábra. Endarteritis productive, elasticamentes intima prolíferatio, a lumen extrem beszűkülésével. Elastica- Van Gieson festés.