Orvosi Hetilap, 1955. április (96. évfolyam, 14-17. szám)
1955-04-03 / 14. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Lajos László - Nagy Dezső - Gáti István - Bacsa Antal - Seres Gábor - Glós Iván - Zoltán Vilmos - Husvét Ferenc - Ádám József: Új megfigyelések a terhesség endocrinologiájában
ORVOSI HETILAP 1955. 14. II. táblázat. Azonos HCG mennyiséget tartalmazó terhes vizeletek hatása az infantilis patkányok petefészeksúlyára. lataink is, amelyeket az előbbiekben vázolt tapasztalások megerősítésére a Hasenbein-testtel végeztünk (18, 19). Ezen kísérleteink azt mutatták, hogy a terhesség első három hónapjában levő, vagy toxaemiás terhes vizeletének, ill. serumának befecskendezésére a földigiliszta a spermiogenesis hirtelen megindulásával reagál, azaz a giliszta ondóhólyagjaiból készített negatív kenetben — amely eredetileg csak spermatogoniumokat tartalmazott (elemi hólyagok, rosetta és morula alak) —a befecskendezést követő 6 óra múlva már spermiocyták jelentek meg (pálca, pamacsalak). Sőt végső formában egy-egy nagyobb cytophor körül kialakult spermiumok le is válnak a sejtről és bőségesen figyelhetők meg szabadon is a kenetben. Tekintve, hogy a terhesség első harmadából és gestosisokból származó vizelet viszonylag kevés HCG-t tartalmazó mennyisége (10—20 I. E.) elégséges volt a positív giliszta-reactió kiváltásához, míg a terhesség II. és III. időszakában ennek többszörös hormonmennyiségét tartalmazó vizelet is negatív eredményt adott, megerősítve láttuk az infantilis patkányokon végzett kísérleteink eredményéből levont következtetéseket. A HCG-n kívül jelenlevő, jellegzetes reactiót kiváltó anyagot hypophysis eredetűnek tartották. Az innét származó gonadotropinok ugyanis a HCG-vel synergismusban, az infantilis rágcsálók petefészeksúlyát jelentősebben emelik, mint az egyedül nyújtott HCG, de a Hasenbein-reactió is az adenohypophysis gonadotropinjának hatására válik positivá (23). Azt tételeztük ezért fel, hogy a jelzett időszakokban észlelt magas hormonérték a lepényi és a hypophysisből származó faktorok együttes jelenlétéből adódik. Ezzel a megállapítással kb. egyidőben Govan és Mukherje (14) Glasgowból ugyancsak olyan eredményekről számoltak be, melyeknek analizálása nyomán felmerült az a gondolat, hogy a jelzett — a normális terhesség II. és III. szakaszától eltérő — terhességi hormonális státusokban a HCG mellett más humorális tényezők is megtalálhatók a szervezetben. E hypothesisünket azonban egyelőre nem sikerült Philipp már ismertetett implantatiós kísérleteinek eredményeivel összhangba hozni. Ilyen előzmények után a probléma további tisztázása érdekében a choriongonadotropin és az általunk feltételezett giliszta-positív faktor szétválasztására, ill. izolálására törekedtünk. A klasszikusnak mondható gonadotropin izolálású technika, a Zondek-1. alkohol precipitatitós eljárás (37) legfeljebb csak koncentratiós lehetőséget ígért, szétválasztást nem. Éppen ezért figyelmünk inkább a Gurin által átdolgozott benzoesavas eljárás felé irányult (15, 16), tekintve, hogy ezt az adsorbenst csak a HCG-vel szemben tartják megfelelőnek. Ha tehát egy vizeletben a choriongonadotropin mellett más jellegű gonadotropin is van, úgy a benzoesavas extractio után a HCG-t eltávolítva, csak ezt a második, egyelőre még ismeretlen karakterű faktort szabad tartalmazni a vizeletnek. Tekintve, hogy ennek a második supponáltan hypophysaer tényezőnek a mennyiségét nem becsültük sokra, kivonására az alkohol vagy aceton praecipitatio nem látszott gazdaságosnak. Emiatt a benzoesav után olyan adsorbenst kellett alkalmaznunk, amelyik a visszamaradt kisebb hormonmennyiséget is quantitative kiveszi. Erre a célra legmegfelelőbbnek látszott a kaolinos adsorptio, amelyet Bradbury dolgozott ki az elmúlt évek során hypophysis hormonokra is (7). Kombinált eljárásunk röviden a következőkből állott:a gyűjtött és általában pár csepp chloroformmal konzervált vizeletet jégecettel 3—4 pH érték közé savanyítottuk. Ilyenkor finom csapadék keletkezik a vizelet nyákanyagaiból. Ezt vagy lecentrifugáltuk, vagy durva szűrőpapíron történő szűréssel távolítottuk el. Ezután 100 ml-re számítva 7,5 ml telített alkoholos benzoesav oldatot öntöttünk a vizeletbe cseppemként erős keverés közben. A vizeletet 24 órán át jégszekrényben állni hagyták. 24 óra múlva dekantáltuk és lecentrifugáltuk. A felülúszót külön öntöttük. A csapadékot 2—3-szor mostuk forrón telített vizes benzoesav oldattal, majd háromszor bőven alkohollal, kétszer acetonnall és kétszer aetiherrel. A vízzel való mosás révén a szennyezést és a toxicus anyagokat, az organikus solvensekkel történő mosással pedig egyrészt a benzoesavat, majd az esetleg adsonbeált zsírban oldódó anyagokat, pl. oestrogéneket, végül a vizet távolítottuk el a csapadékból. A maradékot ezután beszárítottuk, majd 1%-os nátriumchloridban oldottuk. Az oldatban először 50%-os, majd 80%os alkohol concentratiót hoztunk létre oly módon, hogy az 50%-os concentratiónál nyert csapadékot lecentrifugáltuk és eldobtuk. Mint békán végzett bírálásaink eredményei mutatták, az 50%-os alkohol telítésnél kiváló csapadék a choriongonadotropinnii kb. 5%-át tartalmazta. A 80%-os telítésnél kiváló anyagot mint HCG-t kezeltük Esetek sz. Petefészeksúly mg-ban 20 mg alatt 20—30 30—40 40—50 50—60 60—80 80—100 Normális terhesség I. harmad..............................7 — 1 .1 5.1 — II. harmad.............................7 — 2 5 ' ' ~— — — III. harmad............................. 151 9 5 — — — — Toxaemiás terhesség I. harmad..............................6 ' _ 2 3 1 III. harmad.............................. 32■ 5 157 5 —