Orvosi Hetilap, 1955. augusztus (96. évfolyam, 32-35. szám)

1955-08-07 / 32. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bugyi István - Horváth Mihály - Zsoldos Ferenc: A gyomorfekély "Billroth I" műtét

ORVOSI HETILAP 1955. 32. téli a beavatkozást, a két szakaszt kezdték egy­szerre végezni, így alakult ki már 1885-ben a Bill­roth II műtét. A Billroth I műtét hamarosan népszerűtlenné vált technikai nehézségei miatt, főleg az anastomo­sis felső sarka, a »kritikus pont« gyakori szivárgása következtében. Ez a múltszázadbeli előítélet el­húzódott napjainkig és gyomorresectio műtétéker ma is vezet a Billroth II módszer. A sebészi technika azonban nagyott fejlődött. Ma, mikor már a verőéranastomosisok hovatovább routin-műtétek lesznek, sőt a legkényesebb »mikro­­anastomosisok«, a vena-venostomiák korszakát él­jük (a vena r­enalis bevarrása a vena renalisba) — nem lehet probléma az aránylag tág öblű duodenu­­mot megbízhatóan bevarrni a gyomorcsonkba, egy gastro-duodenostomia tökéletes kialakítása. Hogy ez így is van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy fekély miatt Billroth I módszerrel operált betegeinken csak egy esetben fordult elő varrat­szivárgás. Az annak idején félredobott, kitűnő Billroth I módszer ismét előkerült a sebészet lomtárából. A mi figyelmünket az elhúnyt nagy magyar sebész, Ádám­ Lajos irányította rá. Osztályunkon 1938-ban kezdtük a gyomorfekélyt Billroth I módszerrel operálni. Eleinte csak szórványosan, majd az ered­ményeken felbátorodva mind gyakrabban. Előzőleg csaknem kizárólag Pólya-műtétet végeztünk Man­­ninger technikáját követve. Ma mintegy 85%-ban Billroth I módszerrel végezzük a resectiót. A fenn­maradó 15%-ban végzünk csak Pólya-műtétet, mert az igen heges környezetben és mélyen fészkelő nyombélfekély esetén — technikai okokból — erre kényszerülünk. Gyomorfekélykor azonban mindig alkalmazható Billroth I módszere. Közleményünk célja, hogy beszámoljunk a Billroth I műtét kapcsán szerzett tapasztalataink­ról, észleléseinkről és a kedvező késői eredmények­ről. Szeretnénk a magyar sebészek figyelmét is fel­hívni erre az érdemtelenül mellőzött igen jó eljá­rásra, melyet a szovjet sebészek, majd újabban a svédek is erősen kultiválnak. Az amerikai sebészek most kezdik alkalmazni. A kérdés igen időszerű, a gyomorfekélyben szenvedő betegek száma, ez a »kultúr-betegség« az egész világon emelkedőben van. Eredményeink megítélésében világviszonylat­ban is jelentékeny számú operák­ra támaszkodha­tunk, hiszen a módszer csaknem fél évszázadon át el volt temetve. Megfigyeléseink 371 Billroth I műtétre épülnek, melyet 276 esetben gyomorfekély és 95 alkalommal gyomorrák miatt végeztünk. A Billroth I műtétnek felbecsülhetetlen ér­téke, hogy megközelítően élettani viszonyokat te­remt. A gyomorcsonkból a táplálék szabályosan a duodenumba ürül, majd áthaladva a nyombélen, megindítja az élettani reflexek sorozatát s ezzel csaknem teljesen a régi gastro-intestinális functio áll be. Fél, egy év elteltével pedig az anastomosis­­nál a pylorus működését utánzó új pót-záróizom alakul ki, mely ellenáll a gyomortartalom igen kel­lemetlen tünetekkel járó zuhatagszerű ürülésének (»dumping syndrome«). A gastroenterostomiák rémét, a jejunális fekélyképződést egyetlen eset­ben sem észleltük (ez ugyan természetes, hiszen a gyomornedv nem juthat közvetlenül a vékony­bélbe). Fekélykiújulás sem fordult elő. Egyetlen operáltunk sem lett »gyomorrokkant«, még ke­vésbé »gyomornyomorék«, ami bizony a Billroth II műtéte és módosításai után olykor megesik. Az eredmények legszebb bizonyítékai azonban azok a rtg-leletek, melyek »teljesen ép, szabályosan mű­ködő gyomor«-ról számolnak be, mert a tömeg­vizsgálatban észre sem vette a röntgenes, hogy gyomor-resectio felülvizsgálatáról volt szó. ■* Kövessük a beteget lépésről lépésre az egyes szakaszokon át, hozzáfűzve megfigyeléseinket, tapasztalatainkat. A) Műtét előtt. A műtét javallata. Álláspontunk, hogy nem operálunk korán. Körülbelül négy esztendőre visz­­szanyúló gyomorpanaszok, eredménytelen bel­orvosi kezelés után »érik meg« a beteg a műtétre. Minél régibb a fekély, annál jobbak a műtéti ered­mények. Erre tanít a tapasztalat. Ekkor várható a teljes panaszmentesség. Az »absolut indicatiók«-ról (heveny átfúródás, ste­nosis, gyakori makroskópos vérzés) nem beszélünk, ezek nincsenek időhöz kötve. A beteg előkészítése. Alapelvünk, hogy lehető­­tőleg ne történjék semmi olyan a beteggel, ami szervezete számára teljesen új, szokatlan és csak feleslegesen terhelné. Kerülünk minden túlhajtott gyógyszerelést, értelmetlen hashajtózást vagy szi­gorú diétát. Élje csak a beteg a műtét napjáig megszokott életét, fogyassza kipróbált étrendjét. Természetesen a »kiszikkadt« vagy igen vérszegény beteget feltöltjük vérrel, élettani konyhasó-oldat­tal. Vonatkozik ez elsősorban az éhező, teljes ste­­nosissal, kikoplalva, leromolva műtétre kerülő betegekre. Legfontosabb művelet közvetlenül a műtét előtt a tökéletesen végrehajtott gyomormosás, vagy inkább, ahogy mondani szoktuk, a »gyomor kiszá­rítása«. Jó volt, ha a gyomorcsonk megnyitásakor 22? Amint a Billroth I resectiók késői eredményei igazol­ták az eljárás jóságát, a Billroth II (Pólya) műtét mind­inkább háttérbe szorult osztályunkon.

Next