Orvosi Hetilap, 1955. október (96. évfolyam, 40-44. szám)
1955-10-02 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kettesy Aladár: Szaruhártya-átültetéseinkről
ORVOSI HETILAP 1955. 40. piens szervezet azon törekvése, hogy a donor-cornea idegen fehérjéit vagy sejtjeit kiküszöbölje és helyükbe a saját fehérjéit vagy sejtjeit építse be. Az eseteket ebből a szempontból két csoportra lehet osztani. Az egyikben a két szem »conform«, tehát van annyi hasonlóság a két cornea fehérjéinek vagy sejtjeinek szerkezetében, hogy ez a folyamat nem indul meg. Máskor »antagonizmus« áll fenn; a donor cornea antigén, elkerülhetetlenül kiváltja az antitestképzést az összes további következményekkel. Conform például az autotransplantatum. Ismeretes, hogy ugyanazon egyén egyik szeméből a másikba átültetett korong átlátszó marad. Ilyen műtét elvégzésére ritkán adódik lehetőség, de már rendelkezünk eggyel. A beteg jobb szemén ép volt a szaruhártya, a szemen azonban atrophia nervi optici miatt a fényérzés is hiányzott. Bal szemén csupán kézmozgáslátása (V , 0,001) volt, leukoma corneae miatt. A megoldás természetesen az, hogy a vak szem ép corneáját ültetjük át a jó fényérzésű elszürkült szaruhártyájú szembe; a vak szemen keletkezett hiányt homoiotransplantatummal pótoljuk. Esetünkben, mivel amúgy is véglegesen vak szemről volt szó, kísérletképpen ezt a pótlást lyophilisált emberi corneával végeztük. A cornea begyógyult ugyan, de primer módon elszürkült. Viszont a beteg bal szemével kitűnően és remélhetőleg véglegesen lát. Hasonló esetet Imre József is ismertetett. Nagyot lendítene a dr. prognózisán, ha sikerülne valamely jelek alapján minden recipienshez conform corneát választani. Ezzel az érdekes és fontos problémával Alberth Béla foglalkozik azon megfigyelés alapján, hogy az összeillőség egyik okát talán a szemek uveális struktúrájának hasonlóságában lehet keresni. Ennek látható jele a stroma pigmentáltsági foka volna, tehát azonos kis szín. Egyelőre a kérdést állatkísérletben kell vizsgálni, pl. ugyanazon állatfaj albino és erősen pigmentált egyedeivel. Azonban most sem állunk teljesen fegyvertelenül a késői elszürküléssel szemben, amit a cortisonnak köszönhetünk. A dr. eredményességének fokozását a cortisontól azért várjuk, mert akadályozni tudja a recipiens szervezetet abban, hogy a beültetett korongot sejtes beszűrődéssel és kapilláris átszövéssel megtámadja. Az invázió gátlása, vagy legalábbis csökkentése, úgy látszik, mindaddig tart, amíg a szem cortisonhatás alatt van. Ezért a műtét utáni 14—15. napon minden esetben megkezdjük a cortison lokális adását cseppek, kenőcs és subconjunctivális injekciók alakjában. Egyelőre nem tudjuk, mikor lehet a cortison-kezelést abbahagyni. Feltehetőleg előbb-utóbb valami egyensúly antagonizmus esetében is bekövetkezik, de valószínűleg csak évek múlva. Tehát az operáltak otthon is tartósan tovább cseppentenek, sőt időnként 1—1 subconjunctivalis injekciót is kapnak. Végül vannak a cr-nak szervezési kérdései is. Ilyen pl. a cadavercorneák szerzése és tárolása. Ezen a téren a legnagyobb haladást Filatovnak köszönhetjük, aki kimutatta, hogy a cadavercornea hűtve 10—14 napig használható állapotban marad. Külföldön több helyen ún. »szembankok« létesültek, ahol állandóan raktáron tartanak Filatov szerint hűtött emberi szemeket és igénylés esetén az operator rendelkezésére bocsátják. További nagy lépés volna, ha lyophilisált cornea is használható volna transplantatióra, így akár az egész országból össze lehetne gyűjteni a donor-anyagot és korlátlan ideig tárolni. Bizonyos fokig szervezés kérdése a műtétre alkalmas esetek kiválogatása és gyógyintézetbe juttatása is. Magyarországon a vaksági koefficiens tudvalévően 10, ami 9 000 000 lakosra számítva 9000 kétoldali vakot jelent. Ebből a vaksági statisztikák szerint kb. 10%-ban leukoma corneae a vakság oka. Tehát az országban kb. 900 olyan vak van, akin a műtét megkísérelhető. Ehhez hozzá kell számítani a féloldali vakokat és a gyengénlátókat (V = 0,1 alatt), akiken szintén lehetne segíteni dtr-val. Ezek száma hozzávetőlegesen sem ismeretes, de kétségtelenül többszöröse a kétoldali vakoknak. Hazánkban tehát több ezerre tehető azoknak száma, akik dr. szempontjából számbajönnek. A debreceni szemklinikán a rendelkezésre álló cadaver-cornea mennyisége alapján évente legfeljebb 100 dtr. végezhető. A lehetőségek teljes kihasználásával 1954. január 1-től 1955. május 31-ig 142 dtr-t tudtunk végrehajtani, de néha a betegeknek hetekig kellett várni. Ebből jelenleg (1955. június) 41 van kiértékelhető állapotban, mert a végleges eredmény elbírálása csak 1 évvel a műtét után történhet. Ekkor tekinthető véglegesnek az átültetett korong állapota. A 41 eset statisztikai összeállítása a következőképpen alakul: A csoportosítás az irodalomban elfogadott szempontok szerint történik. A függőleges oszlopok az eleve felállított prognózisra vonatkoznak. Kedvező a prognózis, ha a látásromlás oka kizárólag a corneális heg. Kedvezőtlen, ha egyéb bajok is vannak a szemben: benőtt írisz, katarakta compl., secundar glaukoma stb. Kilátástalannak akkor minősül, ha súlyos elváltozásokkal, vaskos leukémával, ektasiával, applanatióval, retrocorneális kéreggel stb. állunk szemben, amikor a műtétre egyedüli indikáció az, hogy tűrhető a fényérzés. Azt is a szovjet szemorvosoktól tanultuk, hogy amíg van a szemen fényérzés, a műtét megkísérelhető. S miként látjuk, némi eredmény ilyenkor is mutatkozik, mert 20 kilátástalan esetünkben egyszer tárgylátást kaptunk. A szovjet statisztikák szerint az eredményesség 60—65%. Imre József 43% sikerről számol be. Ezt még nem értük el, mert 41 esetünkben legfeljebb 39% sikerről beszélhetünk. Egyelőre nem is sikeres eseteink százalékos Kedvező Kedvezőtlen Kilátástalan Összesen Esetek száma 1 1 10 20 41 Javult ............. 114 1 16 Változatlan . ..0 3 17 20 Rosszabb.........0 3 2 5