Orvosi Hetilap, 1955. október (96. évfolyam, 40-44. szám)

1955-10-02 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kettesy Aladár: Szaruhártya-átültetéseinkről

ORVOSI HETILAP 1955. 40. piens szervezet azon törekvése, hogy a donor-cornea idegen fehérjéit vagy sejtjeit kiküszöbölje és he­lyükbe a saját fehérjéit vagy sejtjeit építse be. Az eseteket ebből a szempontból két csoportra lehet osztani. Az egyikben a két szem »conform«, tehát van annyi hasonlóság a két cornea fehérjéinek vagy sejtjeinek szerkezetében, hogy ez a folyamat nem indul meg. Máskor »antagonizmus« áll fenn; a do­nor cornea antigén, elkerülhetetlenül kiváltja az antitestképzést az összes további következmények­kel. Conform például az autotransplantatum. Isme­retes, hogy ugyanazon egyén egyik szeméből a má­sikba átültetett korong átlátszó marad. Ilyen mű­tét elvégzésére ritkán adódik lehetőség, de már ren­delkezünk eggyel. A beteg jobb szemén ép volt a szaruhártya, a szemen azonban atrophia nervi op­tici miatt a fényérzés is hiányzott. Bal szemén csu­pán kézmozgáslátása (V , 0,001) volt, leukoma cor­neae miatt. A megoldás természetesen az, hogy a vak szem ép corneáját ültetjük át a jó fényérzésű elszürkült szaruhártyájú szembe; a vak szemen ke­letkezett hiányt homoiotransplantatummal pótol­juk. Esetünkben, mivel amúgy is véglegesen vak szemről volt szó, kísérletképpen ezt a pótlást lyo­­philisált emberi corneával végeztük. A cornea be­gyógyult ugyan, de primer módon elszürkült. Viszont a beteg bal szemével kitűnően és remélhe­tőleg véglegesen lát. Hasonló esetet Imre József is ismertetett. Nagyot lendítene a d­r. prognózisán, ha sike­rülne valamely jelek alapján minden recipienshez conform corneát választani. Ezzel az érdekes és fontos problémával Alberth Béla foglalkozik azon megfigyelés alapján, hogy az összeillőség egyik okát talán a szemek uveális struktúrájának hasonlóságá­ban lehet keresni. Ennek látható jele a stroma pig­­mentáltsági foka volna, tehát azonos k­is­ szín. Egyelőre a kérdést állatkísérletben kell vizsgálni, pl. ugyanazon állatfaj albino és erősen pigmentált egyedeivel. Azonban most sem állunk teljesen fegyvertele­nül a késői elszürküléssel szemben, amit a cortison­­nak köszönhetünk. A d­r. eredményességének foko­zását a cortisontól azért várjuk, mert akadályozni tudja a recipiens szervezetet abban, hogy a beülte­tett korongot sejtes beszűrődéssel és kapilláris át­szövéssel megtámadja. Az invázió gátlása, vagy leg­alábbis csökkentése, úgy látszik, mindaddig tart, amíg a szem cortisonhatás alatt van. Ezért a műtét utáni 14—15. napon minden esetben megkezdjük a cortison lokális adását cseppek, kenőcs és subcon­­junctivális injekciók alakjában. Egyelőre nem tud­juk, mikor lehet a cortison-kezelést abbahagyni. Feltehetőleg előbb-utóbb valami egyensúly antago­nizmus esetében is bekövetkezik, de valószínűleg csak évek múlva. Tehát az operáltak otthon is tar­tósan tovább cseppentenek, sőt időnként 1—1 sub­­conjunctivalis injekciót is kapnak. Végül vannak a c­r-nak szervezési kérdései is. Ilyen pl. a cadaver­corneák szerzése és tárolása. Ezen a téren a legnagyobb haladást Filatovnak kö­szönhetjük, aki kimutatta, hogy a cadavercornea hűtve 10—14 napig használható állapotban marad. Külföldön több helyen ún. »szembankok« létesül­tek, ahol állandóan raktáron tartanak Filatov sze­rint hűtött emberi szemeket és igénylés esetén az operator rendelkezésére bocsátják. További nagy lépés volna, ha lyophilisált cornea is használható volna transplantatióra, így akár az egész országból össze lehetne gyűjteni a donor-anyagot és korlátlan ideig tárolni. Bizonyos fokig szervezés kérdése a műtétre al­kalmas esetek kiválogatása és gyógyintézetbe jut­tatása is. Magyarországon a vaksági koefficiens tudvalévően 10, ami 9 000 000 lakosra számítva 9000 kétoldali vakot jelent. Ebből a vaksági statisztikák szerint kb. 10%-ban leukoma corneae a vakság oka. Tehát az országban kb. 900 olyan vak van, akin a műtét megkísérelhető. Ehhez hozzá kell számítani a féloldali vakokat és a gyengénlátókat (V = 0,1 alatt), akiken szin­tén lehetne segíteni dtr-val. Ezek száma hozzávető­legesen sem ismeretes, de kétségtelenül többszöröse a kétoldali vakoknak. Hazánkban tehát több ezerre tehető azoknak száma, akik d­r. szempontjából számbaj­önnek. A debreceni szemklinikán a rendelkezésre álló cadaver-cornea mennyisége alapján évente legfel­jebb 100 dtr. végezhető. A lehetőségek teljes kihasz­nálásával 1954. január 1-től 1955. május 31-ig 142 dtr-t tudtunk végrehajtani, de néha a betegeknek hetekig kellett várni. Ebből jelenleg (1955. június) 41 van kiértékel­hető állapotban, mert a végleges eredmény elbírá­lása csak 1 évvel a műtét után történhet. Ekkor te­kinthető véglegesnek az átültetett korong állapota. A 41 eset statisztikai összeállítása a következő­képpen alakul: A csoportosítás az irodalomban elfogadott szempontok szerint történik. A függőleges oszlopok az eleve felállított prognózisra vonatkoznak. Ked­vező a prognózis, ha a látásromlás oka kizárólag a corneális heg. Kedvezőtlen, ha egyéb bajok is van­nak a szemben: benőtt írisz, katarakta compl., se­­cundar glaukoma stb. Kilátástalannak akkor minő­sül, ha súlyos elváltozásokkal, vaskos leukémával, ektasiával, applanatióval, retrocorneális kéreggel stb. állunk szemben, amikor a műtétre egyedüli in­dikáció az, hogy tűrhető a fényérzés. Azt is a szov­jet szemorvosoktól tanultuk, hogy amíg van a sze­men fényérzés, a műtét megkísérelhető. S miként látjuk, némi eredmény ilyenkor is mutatkozik, mert 20 kilátástalan esetünkben egyszer tárgylátást kap­tunk. A szovjet statisztikák szerint az eredményes­ség 60—65%. Imre József 43% sikerről számol be. Ezt még nem értük el, mert 41 esetünkben legfel­jebb 39% sikerről beszélhetünk. Egyelőre nem is sikeres eseteink százalékos Kedvező Kedve­zőtlen Kilátás­talan Összesen Esetek száma 1 1 10 20 41 Javult ............. 114 1 16 Változatlan . ..0 3 17 20 Rosszabb.........0 3 2 5

Next