Orvosi Hetilap, 1956. július (97. évfolyam, 27-31. szám)
1956-07-15 / 29. szám - ÚJABB TERÁPIÁS ELJÁRÁSOK - E. Szabó László - Pongrácz Endre - Ladányi Józsa: Idült lábszárfekély gyógyítása szabad bőrátültetéssel
ORVOSI HETILAP 1956. 29. az irha egy részét (A—2/3-át) tartalmazó transplantátum, mely a hám (Thiersch) és teljes vastag (Krause) lebeny előnyeit egyesíti, azok hátrányai nélkül. Az átültetés helyén teljes értékű bőrt képez. Mivel vékonyabb, mint a teljes vastag bőr, igénytelenebb, így rosszabb vérellátású helyen is megtapad. A vétel helyét fedni, összevarrni nem szükséges, mert a mélyebbre nyúló hámpapillákból, szőrtüszők, mirigyek hámjából magától behámosodik, heg nélkül gyógyul. Az átültetést két csoportban végeztük. Egyrészt közvetlenül a kimetszés után, másrészt a kimetszéssel egyidőben vett bőrlebenyeket antihistamint tartalmazó konzerváló oldatban (E. Szabó-f.) tartósítottuk és 8—14 nap után ültettük át, mely idő alatt a kimetszett sebfelszínt vérlepénnyel kezeltük. Az utóbbi betegeken az átültetés a vérlepény kezeléssel kialakult sarjszövetre történt.* Az átültetett lebenyek nagysága 4—16 cm 2 volt, melyekkel a megfelelő formákra való kialakítás után a sebet teljesen fedtük. A bőrlebenyeket eleinte csak a bőrszélhez mastizolozott szálgazóval rögzítettük. A lebenyvétel technikájának begyakorlásával a kimetszett fekélynek megfelelő nagyságú és alakú lebenyt egy darabban metszettük le és varrtuk a bőrszélhez, eredeti feszülésének megfelelő állapotban. A szállgató felé antiseptikus sulfamid-penicillin, majd 5%-os skarlát-vörös, jelenleg pedig 1%-os chlorophyl-kenőcsös enyhe nyomókötést alkalmazunk. Az irhafelezett (félvastag) bőrátültetést Brown, Blair és Byars 1939-ben közölte »Intermediarlappen« néven. Szerintük ez csak dermatommal vehető és az így vett lebenyből utólag vágják ki a nagyságú és alakú részt. Tőlük függetlenül ez idő tájt ajánlotta Kettesy a hasonló vastagságú, az átültetéshez eleve a szükséges nagyságra és alakra egyszerű sebészi késsel metszett bőrt, kiatelezett lebeny néven. A lebenyvétel úgy történik, hogy a fedendő defektusra kimetszés után, vérzéscsillapítás előtt néhány rétegű sterilgaze lapot nyomunk, hogy a beivódott vér annak alakját és nagyságát kirajzolja. Ezt ollóval körülvágva megkapjuk az átültetéshez szükséges bőrlebeny pontos mintáját. Az adó területen a bőrt intracután 74%-os novocainnal beszüremítjük, ráhelyezzük a kivágott mintát és ennek széle mentén a bőrt fél vastagságban körkörösen bemetszük. Ezután a lebeny szabadon választott oldalán, a bemetszés szélén megfelelő mélységben egyenletes húzó vágással megkezdjük a lebeny lemetszését úgy, hogy késünket a felszínnel párhuzamosan tartjuk. Egyenletes tartással a kés egyforma mélységben marad, mert a már lemetszett bőr és az alap között keletkezett háromszögbe a kés éle belefekszik és a további metszésnél azt automatikusan vezeti. A lemetszett lebenyrészletet felemelni nem szabad, hanem minden metszésnél késünket a lebeny alatt vezetjük, egészen annak széléig (1. ábra). Fontos, hogy az egész lebeny vétel alatt a bőrt megfeszítve tartsuk és éles kést használjunk. Kis gyakorlattal ezzel az eljárással bármilyen nagyságú és alakú lebenyt nehézség nélkül tudunk nyerni. A transplantátumot a befogadó helyre közvetlenül ráfektetjük és néhány irányöltéssel rögzítjük, majd finom csomós öltésekkel a sebszélhez körkörösen kivarrjuk. Fontos a gondos vérzéscsillapítás, mert az utóvérzés az átültetett lebenyeket felemeli, táplálkozását zavarja és növeli a fertőzés veszélyét. A vérzéscsillapítást meleg konyhasós törlők rányomásával, tromboforttal végeztük. Legjobbnak bizonyult a transplantatum 2—3 perces rányomása a sebalapra, amit műtét után még enyhe nyomókötéssel tartósítottunk. Lekötést nem alkalmaztunk, hogy az idegen test reactio a transplantatum gyógyulását ne zavarja. Az azonnali átültetés után különösen, ha mélyre terjedt a kimetszés, a teljes nyugalom biztosítására a lábat gipsz-sínnel rögzítettük, hogy az izmok és inak mozgása következtében a bőrlebenyek alatt a sebalap ne mozduljon el. Lepény kezelés utáni transplantatio esetén, sínrögzítést nem alkalmaztunk, mert itt az átültetés sarjszövetre történt, mely az izmok és inak mozgásával nem mozdul el. A transplantatum felé szükség esetén drót, illetve gipsz védőívet készítettünk. A lebenyek megtapadásában nem találtunk különbséget a két csoport között. A teljes konszolidáció és a transplantátum keringésének kialakulásáig fontos a gondos utókezelés. Ez kezdetben sebkezelésből áll, különösen, ha elhalást mutató lebenyrészek is vannak. A nekrotizálni látszó lebenyrészeket eltávolítani nem szabad, mert az elhalás többnyire nem terjed ki a bőr teljes vastagságára és az elhalt részek lelökődése után hámszigetek maradnak vissza. Utókezelésre a jó védőhatású novocainblokádot, RH besugárzást, fürdetést, másságot alkalmaztunk. Nagyobb megterhelésnek az utókezelés ideje alatt, az átültetett bőrt nem szabad kitenni. Járásra, melyet a 3. héten kezdtünk meg,zinkönyv kötést, vagy rugalmas pólyát helyeztünk fel. Eddig 21 betegen (8 nő és 13 férfi), akik közül a legfiatalabb 21, a legidősebb 72 éves volt, 25 átültetést végeztünk. A fekélyek fennállási ideje másfél és 30 év között váltakozott. Az átültetést 18 . ábra. Irha felezett lebeny vétele sebészi késsel (Kettesy után).