Orvosi Hetilap, 1956. július (97. évfolyam, 27-31. szám)

1956-07-15 / 29. szám - ÚJABB TERÁPIÁS ELJÁRÁSOK - E. Szabó László - Pongrácz Endre - Ladányi Józsa: Idült lábszárfekély gyógyítása szabad bőrátültetéssel

ORVOSI HETILAP 1956. 29. az irha egy részét (­A—2/3-át) tartalmazó transplan­tátum, mely a hám (Thiersch) és teljes vastag (Krause) lebeny előnyeit egyesíti, azok hátrányai nélkül. Az átültetés helyén teljes értékű bőrt képez. Mivel vékonyabb, mint a teljes vastag bőr, igényte­lenebb, így rosszabb vérellátású helyen is megta­pad. A vétel helyét fedni, összevarrni nem szüksé­ges, mert a mélyebbre nyúló hámpapillákból, szőr­tüszők, mirigyek hámjából magától behámosodik, heg nélkül gyógyul. Az átültetést két csoportban végeztük. Egyrészt közvetlenül a kimetszés után, másrészt a kimetszés­sel egyidőben vett bőrlebenyeket antihistamint tar­talmazó konzerváló oldatban (E. Szabó-f.) tartósí­tottuk és 8—14 nap után ültettük át, mely idő alatt a kimetszett sebfelszínt vérlepénnyel kezeltük. Az utóbbi betegeken az átültetés a vérlepény kezeléssel kialakult sarjszövetre történt.* Az átültetett lebe­nyek nagysága 4—16 cm 2 volt, melyekkel a meg­felelő formákra való kialakítás után a sebet telje­sen fedtük. A bőrlebenyeket eleinte csak a bőrszél­hez mastizolozott szálgazóval rögzítettük. A lebeny­vétel technikájának begyakorlásával a kimetszett fekélynek megfelelő nagyságú és alakú lebenyt egy darabban metszettük le és varrtuk a bőrszélhez, eredeti feszülésének megfelelő állapotban. A száll­­gató felé antiseptikus sulfamid-penicillin, majd 5%-os skarlát-vörös, jelenleg pedig 1%-os chloro­­phyl-kenőcsös enyhe nyomókötést alkalmazunk. Az irhafelezett (félvastag) bőrátültetést Brown, Blair és Byars 1939-ben közölte »Intermediar­lappen« néven. Szerintük ez csak dermatommal ve­hető és az így vett lebenyből utólag vágják ki a nagyságú és alakú részt. Tőlük függetlenül ez idő tájt ajánlotta Kettesy a hasonló vastagságú, az át­ültetéshez eleve a szükséges nagyságra és alakra egyszerű sebészi késsel metszett bőrt, k­iatelezett lebeny néven. A lebenyvétel úgy történik, hogy a fedendő defektusra kimetszés után, vérzéscsillapítás előtt néhány rétegű sterilgaze lapot nyomunk, hogy a beivódott vér annak alakját és nagyságát kiraj­zolja. Ezt ollóval körülvágva megkapjuk az átülte­téshez szükséges bőrlebeny pontos mintáját. Az adó területen a bőrt intracután 74%-os novocainnal be­­szüremítjük, ráhelyezzük a kivágott mintát és en­nek széle mentén a bőrt fél vastagságban körkörö­sen bemetszük. Ezután a lebeny szabadon válasz­tott oldalán, a bemetszés szélén megfelelő mély­ségben egyenletes húzó vágással megkezdjük a le­beny lemetszését úgy, hogy késünket a felszínnel párhuzamosan tartjuk. Egyenletes tartással a kés egyforma mélységben marad, mert a már lemet­szett bőr és az alap között keletkezett háromszögbe a kés éle belefekszik és a további metszésnél azt automatikusan vezeti. A lemetszett lebenyrészletet felemelni nem szabad, hanem minden metszésnél késünket a lebeny alatt vezetjük, egészen annak széléig (1. ábra). Fontos, hogy az egész lebeny vétel alatt a bőrt megfeszítve tartsuk és éles kést hasz­náljunk. Kis gyakorlattal ezzel az eljárással bár­milyen nagyságú és alakú lebenyt nehézség nélkül tudunk nyerni. A transplantátumot a befogadó helyre közvetlenül ráfektetjük és néhány irány­öltéssel rögzítjük, majd finom csomós öltésekkel a sebszélhez körkörösen kivarrjuk. Fontos a gondos vérzéscsillapítás, mert az utó­vérzés az átültetett lebenyeket felemeli, táplálkozá­sát zavarja és növeli a fertőzés veszélyét. A vérzés­csillapítást meleg konyhasós törlők rányomásával, tromboforttal végeztük. Legjobbnak bizonyult a transplantatum 2—3 perces rányomása a sebalapra, amit műtét után még enyhe nyomókötéssel tartó­sítottunk. Lekötést nem alkalmaztunk, hogy az ide­gen test reactio a transplantatum gyógyulását ne zavarja. Az azonnali átültetés után különösen, ha mélyre terjedt a kimetszés, a teljes nyugalom biz­tosítására a lábat gipsz-sínnel rögzítettük, hogy az izmok és inak mozgása következtében a bőrlebe­nyek alatt a sebalap ne mozduljon el. Lepény keze­lés utáni transplantatio esetén, sínrögzítést nem alkalmaztunk, mert itt az átültetés sarjszövetre történt, mely az izmok és inak mozgásával nem mozdul el. A transplantatum felé szükség esetén drót, illetve gipsz védőívet készítettünk. A lebenyek megtapadásában nem találtunk kü­lönbséget a két csoport között. A teljes konszolidá­ció és a transplantátum keringésének kialakulásáig fontos a gondos utókezelés. Ez kezdetben sebkeze­lésből áll, különösen, ha elhalást mutató lebeny­részek is vannak. A nekrotizálni látszó lebenyrésze­ket eltávolítani nem szabad, mert az elhalás több­nyire nem terjed ki a bőr teljes vastagságára és az elhalt részek lelökődése után hámszigetek marad­nak vissza. Utókezelésre a jó védőhatású novocain­­blokádot, RH besugárzást, fürdetést, másságot al­kalmaztunk. Nagyobb megterhelésnek az utókeze­lés ideje alatt, az átültetett bőrt nem szabad ki­tenni. Járásra, melyet a 3. héten kezdtünk meg,­zinkönyv kötést, vagy rugalmas pólyát helyeztünk fel. Eddig 21 betegen (8 nő és 13 férfi), akik közül a legfiatalabb 21, a legidősebb 72 éves volt, 25 át­ültetést végeztünk. A fekélyek fennállási ideje más­fél és 30 év között váltakozott. Az átültetést 18­ ­. ábra. Irha felezett lebeny vétele sebészi késsel (Kettesy után).

Next