Orvosi Hetilap, 1956. augusztus (97. évfolyam, 32-35. szám)

1956-08-05 / 32. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - H. Sárfy Erzsébet: A polimyelitis kutatás újabb eredményei

ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 -BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVI1. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1956. AUGUSZTUS 5. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804, ha nem felel: 122-765 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest VII. Lenin körút 5. sz. Telefon: 223-896-tó 1 899-ig — M. N. B. egyszámlaszám: 91.915.263-53 ORVOSI HETILAP ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM Az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet (igazgató főorvos: Kővári Aladár dr.) Központi Laboratóriumának (főorvos: H. Sárfy Erzsébet dr.) közleménye A poliomyelitis kutatás újabb eredményei* írta: H. SÁRFY ERZSÉBET dr. Az utolsó hat esztendő a poliomyelitis kutatás­ban igen nagy eredményeket hozott. Legjelentő­sebb a vírus in vitro tenyésztése és a vaccina elő­állítása, mely, úgy látszik, a probléma végleges megoldásához fog vezetni. Az újabb vizsgálatok a betegség pathogenesisének megismerésében is gyö­keres változást hoztak. Landsteiner és Popper (1) vizsgálataiból már 1909 óta ismeretes, hogy poliomyelitisben elhaltak idegszövetével majmok fertőzhetők és a betegséget filtrálható vírus okozza. A vírus igen nagy meny­­nyiségben található a gerincvelő szürkeállományá­ban. Pette, Demme és Környei (2, 3), Horányi (4) és mások vizsgálatai szerint a vírus az idegek út­ján jut a központi idegrendszerbe, ahol a ganglion­­sejteket pusztítja el. Az idegsejtek főleg a gerinc­­velő mellső szarvaiban, ritkábban­ a nyúltvelő,­kis- és nagyagyvelő egyes rhigvaiban károsodnak. Mindezek alapj­án a poliomyelitis vírusát a neuro­­trop vírusok csoportjába sorolták. Említésre méltó, hogy Kiing és munkatársai a vírust már 1911-ben a betegek garatváladékában és béltartalmában is kimutatták (5). A vírus morfológiájára vonatkozólag ultra­szűréssel 1935-ben Elford és munkatársai (6) kimu­tatták, hogy a vírus az emberi pathológiában sze­replő legkisebb vírusok egyike, kb. 8—12 millimik­­ron átmérőjű. Az elektronmikroszkóp felfedezése óta pontosabb adatok is vannak, bár azok az elek­tronmikroszkópos eredmények, melyek szerint a vírus fonalalakú, téveseknek bizonyultak. Legújab­ban a Lansing-törzzsel végzett vizsgálatok alapján a vírus gömb alakúnak és 28 millimikron átmérő­jűnek bizonyult (7). Az elmúlt évben a vírust kris­tályos alakban is sikerült előállítani, a 27 millimik­ron átmérőjű vírusrészecskék 30 mikron hosszú­ságú prizmákat alkotnak (35). Ez az első eset, hogy emberre pathogén vírust kristályosan előállí­tottak. Fontos tulajdonsága a vírusnak, hogy külső behatásokkal szemben igen ellenálló. A széklettel a szennyvízbe kerülő vírust még hónapok múlva is ki lehet mutatni. A vírust legyekben is meg­találták. A kutatások menetét évtizedekig hátráltatta az a körülmény, hogy a vírus szaporítása csak ma­jomban volt lehetséges. Ez a kutatómunkát igen megdrágította és számos probléma megoldására nem volt alkalmas. Már haladást jelentett, hogy Armstrong (8) 1939-ben a vírust gyapotpatkányhoz tudta adaptálni, később pedig az olcsó fehéregér megbetegítése is sikerült. A vírus felfedezése óta állandóan történtek próbálkozások a vírusnak in vitro életben tartására és szaporítására. Erre a célra a legkülönbözőbb in vitro túlélő és szaporodásban levő szövetféleségeket, elsősorban idegszövetet használtak fel, de sokáig eredménytelenül. 1936- ban Sabin és Olitsky (9) voltak az elsők, akiknek sikerült a vírust emberi embryonális idegszövet­tenyészetben szaporítani. Tüdő, vese és lép szövet­tenyészetekben ugyanekkor a vírust nem sikerült tenyészteni, ami hozzájárult ahhoz, hogy a vírust továbbra is neurotropnak tartották. Annál nagyobb jelentőségű volt Enders, Weller és Robbins (10) 1949-ben közölt felfedezése, amely szerint a vírus nemcsak idegszövettenyészetben, hanem különböző felnőtt emberi és embryonális szövettenyészetben" is szaporítható. Felfedezésük nagyjelentőségű, mert gyökeres változást hozott a poliomyelitis pathoge­nesisének megismerésében. Ezek szerint a vírus * Az Intézet tudományos ülésén, 1956. I. 14-én el­hangzott előadás. 869 63.

Next