Orvosi Hetilap, 1956. szeptember (97. évfolyam, 36-40. szám)

1956-09-02 / 36. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kocsis Sándor: A calcium-anyagcsere néhány onkológiai vonatkozása

ORVOSI HETILAP 1956. 36. comokkal szemben. Hiába variáltuk a dosisokat, időbelileg és mennyiségileg, a szernek toxicus ha­tása megakadályozta a tumor teljes elpusztítását. Ki kell emelni azt a körülményt is, hogy az adago­lást mindig kifejlett, 7—8 napos, legalább mogyo­rónyi, kisdiónyi nagyságú tumorokon kezdtük meg. Ha az állat állapota javult, a daganat ismét növe­kedésnek indult, sokszor a burjánzás több heti latentia után indult csak meg. Ez a növekedés a szerrel szemben resistenssé vált és a fészekben visszamaradt daganatsejtek burjánzása következté­ben állt elő. Figyelmet érdemel a BCM metastasisgátló ha­tása, amely megnyilvánult subcután és intravénás oltás esetén is (4). (5. sz. tábla.) A BCM metastasisgátló hatása a sebészek fi­gyelmébe ajánlható rákos betegek műtéteinél pro­­phylacticus intravénás vagy helyi alkalmazás cél­jából. Mint minden carcinogén anyag, a BCM is car­­cinogén hatású. Igen kis adagokkal (1,5 mg/kg/ hét) kezelt egereknél a harmincadik héten túl, de rendszerint csak ötven hét után 25 kezelt állat kö­zül háromnál tüdőadenomát, kettőnél fibrosarco­­mát a hasüregben, kettőnél lymphoid leukaemiát tudtunk előidézni. Ezenkívül sok esetben a Bow­­mann-tok köbsejtes metaplasiáját, az epeutak me­­taplasticus és mirigyszerkezetű túlburjánzását (cholangioma) figyelhettük meg. A hím állatoknál a here súlyos atrophiája és a spermiogenesis csökkenése következik be, a nős­tényeknél menopausa, ami a fertilitás csökkenését, hím állatoknál elhízást von maga után. A BCM-mel elért klinikai eredményekről Sel­­lei Kamilló dr. fog ezen lapban beszámolni. Itt csak röviden annyit említünk meg, hogy a szer több száz betegen alkalmazást nyert már és az eredmé­nyek, különösen a vérképzőszervek megbetegedé­seinél és a nyirokrendszer rosszindulatú burjánza­Számos rákos megbetegedésnek — emlő-, pajzsmirigy-, tüdő-carcinoma — gyakori és súlyos szövődménye a csontáttétel. Freid és Goldberg me­­tastatizáló emlőrákoknál obductióval az esetek 75%-ában csontáttételeket is találtak. A csont­­metastasisok gyakoriságára hívják fel a figyelmet Garland, Baker, Gimes stb. is (1, 2, 3). A csont-metastasisok kimutatására a röntgen­­diagnosztikán kívül egyéb, megbízható klinikai vizsgálati eljárás nem áll rendelkezésünkre. A spongiosa áttételek nagy része azonban sokszor, hosszú ideig panaszt nem okoz. A röntgendiagnosz­tika pedig éppen ezeknél az eseteknél ütközik ko­moly nehézségekbe (3, 4, 5, 6, 7). A klinikai gya­korlatból ismeretes, hogy a röntgenfelvételekkel igazolt metastasisok átmérője általában lényegesen sajnál­jók. Kevésbé jók és csak hosszabb idő múlva lesznek értékelhetők az emberi rákoknál elért ered­mények. összefoglalás. A cukrok, mustár-, ill. aethyl­­enimino származékai közül (szintetizálta Vargha— Dumbovich) a biológiai kísérletes vizsgálatok alkal­mával egy mustármannit származék — melyet BCM-nek nevezünk —, részben haematológiai, részben daganatgátló hatása, mindenekelőtt azon­ban toxicológiai tulajdonságai miatt a mustár­nitrogénnél jobbnak bizonyult. A BCM kevésbé mérgező és terápiás szélessége nagyobb, mint a mustárnitrogéné. A két szer hatása következtében a szerveken és daganatokon bekövetkező histológiai változások és azok lefolyása lényegében hasonlók. Az állatkísérletek rávilágítottak arra, hogy a BCM elsősorban a vér- és nyirok alakelemekre fejt ki hatást és mindenekelőtt a kísérleti egér leukaemián­­kedvező terápiás eredményeket lehet vele elérni. A transplantált daganatokon elhúzódó alkalmazásakor rendkívül súlyos morphológiai elváltozások, necro­­sisok jönnek létre, aminek következtében a daga­nat növekedése 90%-nyira is visszamarad és az állatok élettartama meghosszabbodik. Állatkísérle­tekben feltűnő gátló hatást fejt ki úgy a subcután transplantált daganatok mellett képződő, mint az i. v. előidézett áttételekre. Az állatkísérleti tapasz­talatok alapján a szer széleskörű belgyógyászati és sebészeti klinikai kipróbálását indokoltnak láttuk. IRODALOM: 1. Kellner B. és Németh L.: Z. i. Krebsforschung 1956. 61, 165. — 2. Kellner B., Németh L. u. Seilei K.: Naturwiss. 1955. 42, 582. — 3. Kellner B.: Acta Morph. Hung. (Sajtó alatt.) — 4. Lapis K. u. Németh L.: Naturwiss. 1956. 43, 21. — 5. Larionov L. F.: Lancet 1955. 169. — 6. Sugár J. u. Kellner B.: Acta Morph. Hung. 1953. 3, 233. —'' 7. Vargha L.: Naturwiss. 1955. 42, 21. — 8. Yoshida T.: Acta Internat. Contra Cancrum 1955. 11, 260. — Druckrey H.: Klin. Wsehft. 1955. 33, 33/34. nagyobb mint 1 cm, amit sokan a spongiosa defec­tus röntgendiagnosztikai ábrázolhatósága alsó ha­tárának tekintenek. Korai felismerés legtöbbször csak kivételes esetekben sikerül. Onko­terápiás tervünket viszont csontáttétel jelenléte döntően, be­folyásolja (4, 5, 6, 7). Az utóbbi évek kutatásai hívták fel a figyel­met az osteolyticus metastasisban szenvedők mész­­anyagcseréjének megváltozására. D. László és mun­katársai, valamint Pearson és munkatársai szerint a calcium-balance alakulása érzékenyen jelzi a csontot pusztító áttételek jelenlétét. László beszá­mol arról is, hogy a fokozott mészürítés nem folya­matosan progrediáló jellegű, ami a metastasisok fejlődésében fellépő remissiók és exacerbatiók kö­vetkezménye. Pearson a menstruatiós cyclus és a A Vas megyei Tanács »Markusovszky« Kórháza (igazgató főorvos: Szvoboda Jenő dr.) Sugaras Osztályának (főorvos: Kocsis Sándor dr.) közleménye A calcium-anyagcsere néhány onkológiai vonatkozása írta: KOCSIS SÁNDOR dr.

Next