Orvosi Hetilap, 1956. szeptember (97. évfolyam, 36-40. szám)
1956-09-02 / 36. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kocsis Sándor: A calcium-anyagcsere néhány onkológiai vonatkozása
ORVOSI HETILAP 1956. 36. comokkal szemben. Hiába variáltuk a dosisokat, időbelileg és mennyiségileg, a szernek toxicus hatása megakadályozta a tumor teljes elpusztítását. Ki kell emelni azt a körülményt is, hogy az adagolást mindig kifejlett, 7—8 napos, legalább mogyorónyi, kisdiónyi nagyságú tumorokon kezdtük meg. Ha az állat állapota javult, a daganat ismét növekedésnek indult, sokszor a burjánzás több heti latentia után indult csak meg. Ez a növekedés a szerrel szemben resistenssé vált és a fészekben visszamaradt daganatsejtek burjánzása következtében állt elő. Figyelmet érdemel a BCM metastasisgátló hatása, amely megnyilvánult subcután és intravénás oltás esetén is (4). (5. sz. tábla.) A BCM metastasisgátló hatása a sebészek figyelmébe ajánlható rákos betegek műtéteinél prophylacticus intravénás vagy helyi alkalmazás céljából. Mint minden carcinogén anyag, a BCM is carcinogén hatású. Igen kis adagokkal (1,5 mg/kg/ hét) kezelt egereknél a harmincadik héten túl, de rendszerint csak ötven hét után 25 kezelt állat közül háromnál tüdőadenomát, kettőnél fibrosarcomát a hasüregben, kettőnél lymphoid leukaemiát tudtunk előidézni. Ezenkívül sok esetben a Bowmann-tok köbsejtes metaplasiáját, az epeutak metaplasticus és mirigyszerkezetű túlburjánzását (cholangioma) figyelhettük meg. A hím állatoknál a here súlyos atrophiája és a spermiogenesis csökkenése következik be, a nőstényeknél menopausa, ami a fertilitás csökkenését, hím állatoknál elhízást von maga után. A BCM-mel elért klinikai eredményekről Sellei Kamilló dr. fog ezen lapban beszámolni. Itt csak röviden annyit említünk meg, hogy a szer több száz betegen alkalmazást nyert már és az eredmények, különösen a vérképzőszervek megbetegedéseinél és a nyirokrendszer rosszindulatú burjánzaSzámos rákos megbetegedésnek — emlő-, pajzsmirigy-, tüdő-carcinoma — gyakori és súlyos szövődménye a csontáttétel. Freid és Goldberg metastatizáló emlőrákoknál obductióval az esetek 75%-ában csontáttételeket is találtak. A csontmetastasisok gyakoriságára hívják fel a figyelmet Garland, Baker, Gimes stb. is (1, 2, 3). A csont-metastasisok kimutatására a röntgendiagnosztikán kívül egyéb, megbízható klinikai vizsgálati eljárás nem áll rendelkezésünkre. A spongiosa áttételek nagy része azonban sokszor, hosszú ideig panaszt nem okoz. A röntgendiagnosztika pedig éppen ezeknél az eseteknél ütközik komoly nehézségekbe (3, 4, 5, 6, 7). A klinikai gyakorlatból ismeretes, hogy a röntgenfelvételekkel igazolt metastasisok átmérője általában lényegesen sajnáljók. Kevésbé jók és csak hosszabb idő múlva lesznek értékelhetők az emberi rákoknál elért eredmények. összefoglalás. A cukrok, mustár-, ill. aethylenimino származékai közül (szintetizálta Vargha— Dumbovich) a biológiai kísérletes vizsgálatok alkalmával egy mustármannit származék — melyet BCM-nek nevezünk —, részben haematológiai, részben daganatgátló hatása, mindenekelőtt azonban toxicológiai tulajdonságai miatt a mustárnitrogénnél jobbnak bizonyult. A BCM kevésbé mérgező és terápiás szélessége nagyobb, mint a mustárnitrogéné. A két szer hatása következtében a szerveken és daganatokon bekövetkező histológiai változások és azok lefolyása lényegében hasonlók. Az állatkísérletek rávilágítottak arra, hogy a BCM elsősorban a vér- és nyirok alakelemekre fejt ki hatást és mindenekelőtt a kísérleti egér leukaemiánkedvező terápiás eredményeket lehet vele elérni. A transplantált daganatokon elhúzódó alkalmazásakor rendkívül súlyos morphológiai elváltozások, necrosisok jönnek létre, aminek következtében a daganat növekedése 90%-nyira is visszamarad és az állatok élettartama meghosszabbodik. Állatkísérletekben feltűnő gátló hatást fejt ki úgy a subcután transplantált daganatok mellett képződő, mint az i. v. előidézett áttételekre. Az állatkísérleti tapasztalatok alapján a szer széleskörű belgyógyászati és sebészeti klinikai kipróbálását indokoltnak láttuk. IRODALOM: 1. Kellner B. és Németh L.: Z. i. Krebsforschung 1956. 61, 165. — 2. Kellner B., Németh L. u. Seilei K.: Naturwiss. 1955. 42, 582. — 3. Kellner B.: Acta Morph. Hung. (Sajtó alatt.) — 4. Lapis K. u. Németh L.: Naturwiss. 1956. 43, 21. — 5. Larionov L. F.: Lancet 1955. 169. — 6. Sugár J. u. Kellner B.: Acta Morph. Hung. 1953. 3, 233. —'' 7. Vargha L.: Naturwiss. 1955. 42, 21. — 8. Yoshida T.: Acta Internat. Contra Cancrum 1955. 11, 260. — Druckrey H.: Klin. Wsehft. 1955. 33, 33/34. nagyobb mint 1 cm, amit sokan a spongiosa defectus röntgendiagnosztikai ábrázolhatósága alsó határának tekintenek. Korai felismerés legtöbbször csak kivételes esetekben sikerül. Onkoterápiás tervünket viszont csontáttétel jelenléte döntően, befolyásolja (4, 5, 6, 7). Az utóbbi évek kutatásai hívták fel a figyelmet az osteolyticus metastasisban szenvedők mészanyagcseréjének megváltozására. D. László és munkatársai, valamint Pearson és munkatársai szerint a calcium-balance alakulása érzékenyen jelzi a csontot pusztító áttételek jelenlétét. László beszámol arról is, hogy a fokozott mészürítés nem folyamatosan progrediáló jellegű, ami a metastasisok fejlődésében fellépő remissiók és exacerbatiók következménye. Pearson a menstruatiós cyclus és a A Vas megyei Tanács »Markusovszky« Kórháza (igazgató főorvos: Szvoboda Jenő dr.) Sugaras Osztályának (főorvos: Kocsis Sándor dr.) közleménye A calcium-anyagcsere néhány onkológiai vonatkozása írta: KOCSIS SÁNDOR dr.