Orvosi Hetilap, 1957. július (98. évfolyam, 27-30. szám)

1957-07-07 / 27. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Fekete Sándor: A késői terhességi toxicosisok prophylaxisa

ORVOSI HETILAP 1957. 27. dolgozott. Tanulmányútjain nagy segítségére volt nyelvtudása. 1929-ben állami ösztöndíjjal London­ban, Párizsban és Brüsszelben a rák sebészeti és sugaras gyógykezelését tanulmányozta az ottani világhírű intézetekben. A debreceni orvostudományi kar 1930-ban a „sebészeti diagnosztika” tárgyköréből magán­tanárrá képesítette, 1937-ben pedig az egyetemi rendkívüli tanári címet kapta meg. 1938-ban elhagyta kedves munkaterületét, a debreceni klinikát, mert budapesti közkórházi sebészfőorvossá nevezték ki. Három évig a Mada­rász utcai gyermekkórház sebészeti osztályának volt főorvosa, majd 1941-től nyolc éven át a Ró­kus kórház 3. számú sebészeti osztályát vezette. Budapesti főorvosi működése alatt tizenegy eszten­dőn keresztül sebészi tanácsadó főorvosa volt az Eötvös Lóránt Rádium- és Röntgenintézetnek. A kormányzat 1949 március 15-én a Pécsi Tudomány­­egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatójává, egyetemi nyilvános rendes tanárnak nevezte ki. Haláláig példamutatóan vezette a gondjaira bízott klinikát, lelkiismeretes, gondos munkával oktatta a sebész jelölteket és az orvostanhallgatókat. A pé­csi kar tagjainak őszinte barátságát és ragaszkodó szeretetét érdemelte ki. Schmidt Lajos kiváló kézügyességű műtő volt. Kitűnő anatómiai, kórbonctani, általános sebészi ismeretei képesítették erre. Nem a remekül operáló chirurgus volt azonban, hanem sebészorvos, és a sikeresen végzett műtét után a debreceni iskola szellemének megfelelően igen nagy gondot fordí­tott az utókezelésre. Sokirányú érdeklődését mu­tatja tudományos munkássága. Több közleményben foglalkozott a vérátömlesztéssel, a gyomor, neveze­tesen a fekélybetegség sebészetével. A Magyar Se­bésztársaság „a hasüregben felejtett idegentestek” vitabevezető előadására kérte fel 1930-ban. Minta­szerű beszámolóban ismertette 1934-ben a kéz he­veny fertőzéseit. A tüdőgümőkór sebészi gyógyítá­sáról, a sympathicus­ idegrendszeren végzett mű­tétekről, a szívsérülésekről magyar és német nyelvű közleményekben számolt be. Legfőképpen azonban a rosszindulatú daganatok, a rákgyógyítás, a rák­ellenes küzdelem iránt érdeklődött, ebből a téma­körből jelent meg a legtöbb közleménye. Tragikus, hogy éppen az a betegség, amely ellen a legna­gyobb tetterővel, eréllyel és eredményesen küzdött, rosszindulatú daganat oltotta ki életét. Jó előadó volt és egész pályafutása alatt sok szakcsoporti, sebésztársasági ülésen, továbbképző tanfolyamon tartott előadást, bemutatást, beszélt és vitázott. Nem fejezte be még élete munka­tervét akkor, amikor harcképtelenné tette a betegség és el­ragadta közülünk a halál. Élete munkáját folytatni fogják fiai és tanítványai, emlékét őrzik mindazok, akik ismerték, becsülték, szerették. Jaki Gyula dr. T­OVÁBBKÉPZÉS A Budapest Főváros Szövetség utcai Kórházának (főorvos: Fekete Sándor dr.) közleménye A késői terhességi toxicosisok prophylaxisa* Irta: FEKETE SÁNDOR dr. Az utolsó tíz évben a terhes­ vizsgálatok száma néhány százezerről évi egy milliónál magasabbra emelkedett. Alapos volt a remény, hogy ezáltal a súlyos terhességi toxicosisok, nevezetesen az e­klampsiák száma csökkeni fog. Nem így történt. Az 1000 szülésre eső eklampsiák száma a pro­phylaxis eredményességének megítélésére használ­ható fel. A számok 1951 óta lassú csökkenést mu­tatnak, jelentős eredménynek ez nem nevezhető. A 100 eklampsiás esetre eső halálesetek száma a kezelés eredményességének megítélésére szolgál­hat. Az 1947—52. évekhez képest az 1954—55. évek halálozási százaléka kifejezetten romlott. További * A Nőgyógyász Szakcsoport 1956. évi Nagygyűlé­sén megtartott előadás, vizsgálatok szükségesek annak a megállapítására, mi az oka a halálozási százalék emelkedésének. Lehet, hogy az esetek súlyosabbak voltak, de lehet az is, hogy helyenként a túlságosan aktív kezelés (sectio caesarea a rohamok alatt!) hozta ezt ma­gával. Helytelen volna azt állítani, hogy az eklampsia elkerülésére a terhesek még oly intenzív vizsgálata sem hozhat jelentős eredményt. A fenti számokból csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a ter­hesvizsgálatokat igazi terhesgondozássá kell átala­kítanunk, ha eredményt akarunk elérni. Ki kell építenünk a terhesgondozást oly irányban, hogy a mérsékelten súlyos toxicosisban szenvedő betegek kórházi felvételre kerüljenek. Ez feb. évi 60 000 722

Next