Orvosi Hetilap, 1957. augusztus (98. évfolyam, 31-34. szám)
1957-08-04 / 31. szám - Balogh Károly: Fogpótlás fémvázbeültetéssel
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: [MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 - BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő BRAUN PÁL DR. XCVIII. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1957. AUGUSZTUS 4. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. 1. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765 Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest, V. Akadémia utca 10. Lapkiadás telefonja: 129—699. — M. N. B. egyszámlaszám: 91.915. 272—48. Fogpótlás fémvázbeültetéssel Írta: BALOGH KÁROLY dr. Az Orvosi Hetilap alapításának 100-ik évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Régi törekvése az orvosoknak, elsősorban a sebészeknek és a fogorvosoknak, hogy az emberi test egyes részeinek hiányát idegen (alloplasztikus) anyaggal pótolják. A cél mindig ugyanaz volt: a megzavart funkció és esztétikai hatás helyreállítása. A pótlás módja, anyaga korszakok szerint változott, csak a betegek igénye maradt változatlan. Ma már tudjuk, hogy az eddigi sikertelenséget három tényező okozta: 1. hiányzott a megfelelő szövetre közömbös anyag; 2. nem tudtuk azt, hogy a különböző szövetek nem egyformán viselik el az idegen anyag beültetését, és 3. hiányoztak az antibiotikumok, melyek a műtéti szövődményeket lecsökkentik. Az alloplasztikus implantációnak újabb időszaka a vitallium előállításával kezdődött. A krónikobalt-molibdén ötvözetet Erdle és Prange 1929- ben a newyorki Austenal Laboratóriumban állították elő fogászati célokra és vitallium néven az esseni Krupp-gyár hozta forgalomba. A fogorvosok tehát 1929 óta használják a vitalliumot, amelyet később széles körben alkalmaztak a sebészek, elsősorban a traumatológiában és orthopédiában, csonthiányok pótlására, csontvarratok készítésére. Az alloplasztikus pótlások három fajtája ismeretes: 1. a külvilágtól elkülönítve a szövetekbe zárjuk az idegen anyagot, amelyet zárt beültetésnek mondhatunk (osteosynthesis, combnyak-szegezés, csontvarrat, állkapocs pótlás). 2. Amikor hámmal fedett területen történik a pótlás, melyet tetszés szerinti időben eltávolíthatunk és visszahelyezhetünk, ezt felületi pótlásnak nevezzük. Ilyenek az epitézisek, protézisek, művégtagok. 3. Az előbbi két eljárás együttes felhasználása, amikor az idegen anyag egy része szövettel fedett, másik része a külvilággal érintkezik. Ilyen a fémváz beültetése fogpótlás céljából. Hazánkban a szájsebészet fejlettsége, orvosi gondolkodásunk beállítottsága hamarosan felkarolta a fémvázbeültetést. Különösen nagy érdeklődés mutatkozott iránta a fogatlan páciensek részéről, akik az eljárást fogbeültetésnek, ill. ki nem vehető fogpótlásnak nevezik. Joggal felmerül az a kérdés, hogy mi az oka az új eljárás gyors népszerűségének. A választ a fogatlanok számának megnövekedésében találhatjuk meg. Minthogy a fogpótlásnak nemzetgazdasági jelentősége tagadhatatlan, ezért nem lesz érdektelen röviden e kérdésekkel is foglalkozni. A fogatlanság geriátriai és nemzetgazdasági jelentősége A köztudat szerint a fogak elvesztése a magasabb életkor velejáró következménye, mert a legtöbb öreg ember fogatlan. Ez a látszat. A tények azonban azt igazolják, hogy a fogszuvasodás vagy a fogínysorvadás, tehát a fogbetegségek okozzák a foghíjasságot, mivel az emberek elhanyagolják fogaikat a megfelelő időben kezeltetni. Röviden azt is mondhatjuk: a dentalis educatio hiánya okozza a fogak idő előtti elvesztését. Az állatvilágban a korral járó funkcionális elhasználódás miatt következik be a fogak elvesztése, az állat elpusztul, mert táplálkozni nem ké