Orvosi Hetilap, 1957. október (98. évfolyam, 40-43. szám)
1957-10-06 / 40. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Szigeti István: Immunleukopeniák pathogenesise és klinikuma
Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765 Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Akadémia u. 10. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVIII. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1957. OKTÓBER 6. Lapkiadás telefonja : 129—699. — M. N. B. egyszámlaszám : 91.915, 272—48. ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A Budapesti Orvostudományi Egyetem Hr. sz. Belklinikájának (igazgató: Gömöri Pál dr. egyet, tanár a MTA 1. tagja) közleménye Immunleukopeniák pathogenesise és klinikuma* írta: SZIGETI ISTVÁN dr. Az immunbiológiai mechanizmuson alapuló betegségek megismerése az elmúlt 50 év alatt nagy fejlődést hozott a vérbetegségek, elsősorban a szerzett haemolyticus anaemiák és thrombopeniák területén is; különösen pathogenesisük kiderítésében nőtt meg a jelentősége az immunmechanizmus kutatásának. Újabban a leukopenia és agranulocytosis (továbbiakban i. 1. és i. agran.) pathogenesisében és klinikumában nagyméretű fejlődést tett lehetővé az allergia-kutatás, az immunitástan és a serológiai módszerek fejlődése. Az autosensibilizálás a szerzett hemanaemiák, thrombopeniák és leukopeniák megismerésével az autoallergia és autoagressio új fogalmával gazdagította a vérbetegségek diagnosztikáját és gyógyításukban sok új eredményt hozott (1). Az allergiás folyamatok leukopeniát előidéző jelentősége ismeretes már 1905, Pirquet és Schick közlése óta (2). Az antigén-antitest reakcióban fellépő leukopeniát 1934-ben Vaughan ismertette, mint allergiás betegségek jellemzőjét (3). 1922-ben elsőként Schultz, majd a későbbi években Bock, Heilmeyer, Rohr (4) írták le az allergiás agran.-t. 1952-ben Moeschlin, Wagner a gyógyszer allergiás agran., ill. leukopenia mechanizmusát tárták fel (5/a). Röviddel a gyógyszer bevétele után az érzékenyített egyén savójában igazolták a leukocytaellenes agglutininek jelenlétét. Más leukopeniák pathogenesisében, amelyekben * A belgyógyász szakcsoport allergia szakosztályának 1955. XII. 13-áin megtartott ankétjén elhangzott referátum, átdolgozva az újabb szempontok figyelembe vételével. exogén allergének kizárhatók, már régóta antitest mechanizmust tételeztek fel. Transfusiós átvitellel reprodukálták a leukopeniát és in vitro leukocyta agglutinineket mutattak ki (5/b, III—IV.). Az immun-haemolytikus szerzett anaemiák megismerése és kórokzatának kiderítése több mint fél évszázaddal megelőzte a fehérvérsejt rendszerben mutatkozó kóros állapotok, immun-leukopeniák etiológiai kutatását. Ez nem is olyan meglepő. Az anaemia klinikai megjelenése sokkal megszokottabb és könnyebben észrevehető, mint a leukopenia vagy a thrombopenia. Az i. l.-ok pathogenesise megismerésének alapjai először a fvs. rendszer károsodására és pusztulására vonatkozó klinikai experimentumok voltak. Franck 1925-ben közölte (6), hogy az aleukiát a keringő vér és csontvelő érett fvs. elemeinek pusztulása okozza valamely toxicus anyag által. Az aleukiás betegbe transfundált egészséges egyén vérének leukocytái gyorsan eltűntek; az aleukiás beteg plasmája ép fvs.-tel, vagy leukosisos vagy infectiós leukocytosisos ép fvs.-tel történő incubatiója 37 C fokon órákon belül a fvs.-ek 35—50%-os pusztulásához vezet. Hasonlóan károsította a csontvelő túlélő érett fvs.-jeit; az őssejtek és az éretlen myelocyták alig károsodtak (6). Lindström 1927-ben megkísérelte leukotoxicus vagy leukolyticus savóval a myeloid leukaemia gyógyítását és némely esetben fvs.szám csökkenését látta (7). Későbben leukolysineket találtak (8) bizonyos granulocytopeniájéban. Újabban Bracco, Curti és Masera (9) csontvelő-ellenes savóval hozott létre leukopeniát a vérben és a csontvelőben, az érett elemek pusztulásával és az éretlen elemek hyperplasiájával, nagyfokú balra tolódással. Ez a kép sok tekintetben emlékeztet az emberi immun-leukopeniára, amit Moeschlin és munkatársai (10) leukocyta-ellenes savóval reprodukáltak tengerimalacon. Chew és Casano (11) még korábban leukocyta-ellenes savóval kezelt állaton azt találták, hogy a periférián eltűnt fvs.-ek