Orvosi Hetilap, 1960. február (101. évfolyam, 6-9. szám)
1960-02-07 / 6. szám - Rauss Károly: A salmonellosisról
ORVOSI HETILAP 1960. 6. kányok a serotypusok egész sokaságát üríthetik (31). Valószínű, hogy a patkányok mindazokat a típusokat ürítik, amely környezetükben előfordul. Tehát a rágcsálókat nemcsak a S. typhi murium és enteritidis terjesztőjeként lehet tekinteni, hanem mindazon típusokénak, amelyek emberben és állatban gyakorta előfordulnak. Több ízben felmerült annak gyanúja, hogy a kutyák is terjesztik a salmonellosist. Gálion és mtsai (32) 27,6%-ban találtak Salmonellákat a megvizsgált kutyákban és 15%-ban látszólag egészséges állatokból tenyészett ki Salmonella. Szőrmeállatok fertőzöttsége sem ritka és ismeretes ilyen állatokkal való foglalatoskodás közben szerzett megbetegedés is. Rovarokat is régebben gyanúsítják, hogy szerepet visznek a salmonellosis átvitelében. Kétségkívül Salmonellákat gyakorta tenyésztettek ki legyekből (33). De Watt gondos tanulmányából valószínű, hogy legyeknek lényegesen kisebb szerep jut a salmonellosis átvitelében, mint a shigellosis terjesztésében (34). Hidegvérű állatok, mint kígyók és teknősbékák ugyancsak üríthetnek Salmonellákat, különösen S. typhimuriumot. A Salmonellák ubiquitására érdekes és extrém adat, hogy egy japán S. enteritidis okozta járványban a fertőző forrást cápa húsára lehetett visszavezetni (36). Ember. Hibás volna annak a felvétele, hogy állati reservoireok felelősek kizárólag az emberi salmonellosisért. A húsneműek fertőzését nem lehet egyedül állati fertőzési forrásokra visszavezetni. Ennek igazolására csak Floyd (37) extrém megfigyelésére hivatkozom, amely szerint Egyiptomban végzett vizsgálatai kapcsán húsneműkben Shigellát, S. typhit és S. paratyphis-t talált. Ez a példa illusztrálja, hogy rossz egészségügyi viszonyok között húsneműek kizárólag emberi eredetű kórokozókkal is szennyeződhetnek. De különbséget kell tenni az intravitalis és postmortem fertőzés között is. És Clarenburg szerint tárolt hús sokkal gyakrabban okoz ételmérgezést, mint a friss áru (38)! Az utóbbi időkig az volt a felfogás, hogy az emberhez nem adaptálódott . Salmonellák emberi ürítése ritkán fordul elő és jelentőség nélküli, továbbá az volt a nézet, hogy ezek a mikrobák gyorsan eltűnnek a reconvalescentiában és ember— ember láncolat előfordulása is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ma már tudjuk, hogy ezek a típusok klinikai tünetek nélkül gyakran fordulnak elő embereken, s ezek a mikrobák hosszú ideig lehetnek jelen egészséges egyénekben (27, 39, 40) éppen úgy, mint reconvalescensekben (41, 42). Számos átmeneti tünetmentes ürítő is előfordul a népesség között (43). Ürítőket fiatal gyermekek között is nagy gyakoriságban találtak (34, 44). Feltűnő, hogy élelmiszerrel foglalkozók között gyakori a Salmonella ürítés. Az ürítést, azt hiszem, foglalkozási ártalomnak minősíthetjük, amely circulus vitiosust képez és nincs kizárva, hogy az élelmiszer fertőződések egyik gyakori okát a kezelőszemélyzet gyakori ürítésében lehet keresni. A tünetmentes emberi ürítők szerepére Felsenfeld (46) érdekes adatot szolgáltat. Vizsgálati anyagában 56 ételmérgezési járvány közül 26-ot tünetmentes emberi ürítők szerepére tudott visszavezetni. Typhus, paratychus A és a járványok nem szerepelnek ebben a kimutatásban. De más szerzőktől is kézzelfogható bizonyítékok ismeretesek, amelyek igazolják, hogy emberi ürítők által fertőzött ételnemű okozott ételmérgezési járványokat. Reconvalescens ürítők is előidézhetnek fertőzéseket. Az emberi ürítők szerepe abban domborodik ki, hogy a szenynyezett élelmiszereken a Salmonellák nemcsak életben maradnak, hanem az emberi fertőzéshez szükséges tömeggé szaporodnak el számukra kedvező tárolási viszonyok mellett. Így különösen azon ételek szennyeződése veszélyes, amelyeknél a szennyezés és fogyasztás között szaporodáshoz szükséges idő telik el (krémek, saláták, mártások, fagylalt, töltelékáru). Nagy számban fordulnak elő tünetmentes ürítők azok között is, akik fogyasztottak a fertőzött ételneműből. Ez a körülmény, amely egyébként az emberhez nem adaptálódott Salmonellák relatív pathogenitását igazolja, az előbb említett példák alapján nyilván szintén fertőzési forrásokat alkot. Figyelmet érdemel, hogy a Salmonellák olykor a béltraktuson kívül élnek lappangó életet. Ez az állapot nyilvánvalóvá akkor válik, ha az egyensúly megbomlik a gazdaszervezet és kórokozó között. Erre példa a gyermekkori Salmonella eredetű osteomyelitis, amely valamilyen trauma kapcsán keletkezik, valószínűleg a csontvelőben lappangó Salmonellák aktiválódása következtében. Az ilyen eset a salmonellosis terjedésében azonban szerepet nem játszik. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy mind állati reservoireok, mind emberi ürítők — betegek, reconvalescensek vagy egészséges ürítők — fontos szerepet töltenek be a salmonellosis epidemiológiájában. A gyermekek salmonellosisa a környezetember és állat-Salmonella előfordulási arányának mintegy a tükörképe. Gyermekek ui. igen fogékonyak a Salmonella-fertőzés iránt. Nyugati országokban, ahol a salmonellosis gyakoribb, mint hazánkban, gyermekek salmonellosisa is gyakoribb és komolyabb problémát jelent. Csecsemőosztályokon és otthonokban a kórokozó jelenléte úgyszólván állandó. Adat van arra, hogy csecsemőotthonokba olyan csecsemők hurcolták be a fertőzést, kiknek édesanyja is ürítő (47, 48). De a kórházi személyzet — konyhaszemélyzet és ápolók — ürítő állapota sem közömbös. A mi viszonyaink között is megszívlelendő, hogy a kórházi személyzet szűrővizsgálata nem elhanyagolandó feladat a nálunk ugyan nem gyakori, de mégis előforduló csecsemő- és kisgyermekkori salmonellosis praeventiójában. Az Egyesült Államokban olyan javaslat is elhangzott, hogy a szülőnők is vizsgáltassanak meg Salmonella-ürítés kizárására (49). A fertőzés bonyolult útjainak illusztrálására érdekes annak az esetnek a felemlítése, amikor kisgyermekek fertőzését