Orvosi Hetilap, 1960. október (101. évfolyam, 40-44. szám)
1960-10-02 / 40. szám - Hrabovszky Zoltán: Várható-e az orvosi gonádterhelések következtében változás a genetikus prognózisban?
Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR. WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA 101. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, 1960. OKTÓBER 2. 121. Madách-téri Rendelő Intézet, Budapest 9 Várható-e az orvosi gondterhelések következtében változás a genetikus prognózisban?* írta: HRABOVSZKY ZOLTÁN dr. Müller Nobel-díjas genetikus 1927-ben, majd Stadler drosophila petéken és vitla faba equina csírákon röntgenbesugárzással az egyébként stabil géneken változásokat, mutatiókat tudott előidézni. Az azóta elindult sugárgenetika kutatóinak munkássága alapján tudjuk, hogy az ionizáló sugárzás a legegyszerűbb és leghatásosabb eszköz génmutatiók kiváltására és így a mutatiók természetes arányának a növelésére. Úgy tudjuk, hogy ez ,a növekedés nagyrészt arányos a sugárzás teljes cumulált adagjával, hogy a mutatiók túlnyomó többségben recessivek, károsak és a következő generálókban mindaddig accumulálódnak, amíg a reprodukáló képesség megszűnésével kiküszöbölődnek. A természetes genetikai történések, a mutabilitás és a selectio között az emberi populatiókban is kiegyenlítődés jön így létre. Az orvos ebbe a kiegyenlítődésbe károsan avatkozik be egyrészt azzal, hogy ionizáló sugárzások alkalmazásával fokozza az ember mutabilitását, másrészt meg azzal, hogy a csökkentértékű — több káros allélt viselő — egyéneknek az élet és a szaporodás számára való fenntartásával csökkenti a selectiót. Felelőssége a jövő generátiókkal szemben tehát igen nagy! Bár embereken direkt megfigyeléseket nem tudunk végezni, növényeken és állatokon szerzett kísérleti tapasztalatok alapján azonban el kell fogadnunk, hogy a sugárzás emberen is növeli a mutabilitást. Jóllehet a növekedés nagysága dosisegységenként bizonytalan, a genetikusak — különösen W. L. Russel azon megállapítása óta, hogy az egerek chromosomái 18-szor érzékenyebbek röntgensugárzásra, mint a drosophila-chromosomák — attól tartanak, hogy a sugárdosis minden jelentősebb növekedésének komoly következményei lehetnek a jövő emberi generatiókra. H. J. Muller szerint a mutatiós arány megduplázódása esetén megkettőződnének a genetikus halálesetek és a genetikus betegségek és az arány állandó növekedése az emberiség lassú pusztulására vezetne. T. C. Carter becsléseket végzett abból a szempontból, hogy a mutabilitás adott növekedése hogyan terhelné meg a generátiókat különböző típusú genetikus betegségekkel. Az ionizáló sugárzások e mutagén tulajdonsága a sugárzással foglalkozók egyéni problémáján kívül elméleti jelentőségű volt a maghasítás koráig. Azóta azonban életfontosságú kérdéssé vált az, hogy az ionizáló sugárzások mennyire veszélyeztetik az ember genetikus konstitúcióját. Ha e kérdésre feleletet akarunk adni, elsősorban ismernünk kellene azt a sugárdosist, ami életünk reproduktív fázisa folyamán érhet bennünket, másodszor tudnunk kellene, hogy ez a dosis mennyi mutatiót vált ki, mennyire növeli a spontán mutatiók arányát. Hogy az embert élete folyamán érő ionizáló sugárzás mennyiségét meg tudjuk becsülni, ismernünk kell a természetes háttérsugárzás mellett a mesterséges forrásokból, a nucleáris fegyverek robbantásából, a magreactorok melléktermékeinek dispersiójából származó radioaktív szennyeződést és az orvosi alkalmazásokat. A National Research Council Washington, a British Medical Council 1956-ban, az International Commission on Radiological Protection (I. C. R. P.) 1957-ben megállapította, hogy az emberiséget legjobban veszélyeztető mesterséges sugárforrás az orvosi, elsősorban a röntgendiagnosztikai megterhelés. Tehát legfontosabb kérdés ennek a meg * A Radiológus Szakcsoport „Sugárártalom, sugárvédelem” symposionján 1959. november 6-án tartott előadás alapján. 1405