Orvosi Hetilap, 1960. november (101. évfolyam, 45-48. szám)

1960-11-06 / 45. szám - Pesta László: November 7.

ORVOSI HETILAP 1960. 45. A felszabadulás előtt még a meglévő orvosok számát is sokallták, ma évről évre növekszik az orvostanhallgatók száma. 1938—39-ben 1448, 1958— 59-ben 5450 hallgató tanult az orvosi egyetemeken. Államunk, a Magyar Tudományos Akadémia, az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Tudományos Tanács irányításával nagy anyagi erőkkel támogatja az orvostudományi kutató mun­kát, aminek nemzetközileg elismert kiváló ered­ményei vannak. Az országos távlati tudományos kutatási terv elsősorban az élet és az életfolyama­tok további megismerésére, törvényszerűségeinek feltárására, valamint az egészségügyi helyzet javí­tására irányul. Első helyen szerepelnek az onkoló­giai kutatások, a tbc, a munkaegészségügyi kutatá­sok, az elöregedés biológiai alapjai és társadalmi vonatkozásai, valamint a csecsemő- és újszülött­halandóság orvosi és közegészségügyi problémái. Nagy figyelmet szentelnek a vérkeringési szervek betegségei, a mozgásszervi betegségek, a fekély­betegség és a fertőző megbetegedések közül kü­lönösen a vérhas és a járványos májgyulladás kér­déseinek, tehát azoknak a tudományos, de egyben gyakorlati problémáknak, amelyek megoldásában a múlthoz viszonyítva ugyan jelentős előrehala­dást tettünk, de az eredményeket tovább kell javítani. A szovjet népnek nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1945-ös felszabadulás tetteit köszönhetjük — bár természetesen ezek a történelmi események hozták meg a fejlődést, ko­rábban elképzelhetetlen méretű kibontakozásnak lehetőségét, rakták le egész fejlődésünk alapjait —, de ezenfelül a közvetlen segítség számtalan for­máját is élvezzük, orvostudományi és egészségügyi vonatkozásban is. Szovjet tudósok évről évre is­métlődő tapasztalatcsere látogatásaik és magyar szakemberek szovjetunióbeli tanulmányútjai során rengeteg tudományos és gyakorlati tapasztalatban, tudásban és ösztönzésben részesültek a magyar or­vosok és egészségügyi dolgozók. A magyar—szovjet barátság legszebb és leghasznosabb megnyilvánu­lásait talán éppen az egészségügyi kapcsolatok fejlődésén keresztül tapasztalhatja népünk. Tíz év óta az egészségügyi intézmények és szolgáltatások, az orvosok és egészségügyi dolgo­zók nagyobb részének közvetlen gazdái a tanácsok. Demokratikus vezetésük alatt, a lakosság száz­ezreinek bevonásával folytatott helyi egészségügyi politikájuk, város- és községfejlesztő munkájuk során igen jelentősen fejlődik az egészségügyi el­látás. A tanácsok költségvetésében mindenütt az első helyen áll az egészségügyi szociális ágazat s ez tükörképe az egész ország költségvetésének. A tanácsokban és azok egészségügyi állandó bizottságaiban mindenütt jelentős tevékenységet fejtenek ki az orvosok, egészségügyi dolgozók, aki­ket a lakosság kimagasló, jó munkájuk, népszerű­ségük miatt választott meg tanácstagnak. Az egész­ségügyi minisztérium és a végrehajtó bizottságok kettős felügyelete alatt működő tanácsi egészség­­ügyi osztályok ma már nagy rátermettséggel és fokozódó önállósággal irányítják az eü. intézmé­nyek munkáját. A tanácsok munkájukban a szov­jetek példáját követik, a nagy októberi szocialista forradalom munkás- és katona­tanácsának vér­szerinti leszármazottai, a Szovjetunió államhatalmi és államigazgatási helyi egységei szolgáltatják a népről való gondoskodás követendő példáit. A Fővárosi Tanács 1959. június 26-i egésznapos ülését szentelte a lakosság egészségügyi ellátása, Budapest egészségügyi helyzetének megvitatására. E vitában feltárultak a főváros gyógyító-megelőző intézményrendszerében bekövetkezett hatalmas fejlődés bizonyítékai, de szervezésbeli hibák, mű­ködésbeli hiányosságok is kiderültek. A tanács ha­­tározatilag állást foglalt szervezeti tökéletesítések, reformok mellett. Az egészségügyi minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa vezetőivel való megbeszélések, kommunista orvosi nagy­­aktíva tanácskozásai alapján kidolgozott reformok, hosszú és alapos előkészítés után fokozatosan élet­be léptek a fővárosban, vagy annak egyes részei­ben. Ezek 1. az új kórházi beutaló rendszer, amely­nek bevezetése megszüntette a kórházi felvételek korábban tapasztalt elhúzódását, néha bizonyta­lanságát; 2. a „berendeléses” járóbetegfogadás a szakorvosi rendelőintézetekben, a 23 budapesti — területi — rendelőintézet közül 15-ben bevezetve, megszüntette az intézetek zsúfoltságát, a déli órák „üres járatát” s a hosszú várakozást; 3. az egysé­ges belgyógyászati ellátás rendszere a körzeti or­vosok, rendelőintézeti belgyógyászok és a kórházi belosztályok funkcionális egységét valósítja meg; a budai területen bevezetve nagymértékben emeli az ellátás színvonalát; 4. az egységes gyermekgyó­gyászati ellátás, a főváros nagy részében bevezetve, egyesíti a gyógyító és a megelőző szolgálat szét­tagolt elemeit és három éves korig biztosítja a kör­zeti gyermekszakorvosi ellátást (lakáson való láto­gatást is) minden biztosított családban. Ezeket a szervezeti fejlesztéseket, amelyek különösebb be­ruházások nélkül, a budapesti intézményekben működő orvosok jobb beosztásával, tudásuk és ké­pességeik, valamint a meglévő berendezések jobb felhasználásával emelik az ellátás színvonalát és hatásfokát, az orvosok és egészségügyi dolgozók vállalták, s a lakosság örömmel és hálával fogadja. Ezeket a szép eredményeket s azt, hogy még szebb terveket készíthetünk, annak köszönhetjük, hogy békében élünk és szorgalmas népünk hábo­rítatlanul dolgozik, termel és alkot. És azt, hogy béke van, hogy milliók békevágya, reménye tizen­öt éve nem csalatkozik, a szocialista világrendszer létének köszönhetjük, a béke és szocializmus tábo­rának, a születése pillanatától, 1917. november 7- től békét hirdető, a világ minden fórumán békéért, általános és teljes leszerelésért, a tömeggyilkos fegyverek megsemmisítéséért, az egészséges és boldog emberi jövőért küzdő Szovjetuniónak. Pesta László dr.

Next