Orvosi Hetilap, 1960. november (101. évfolyam, 45-48. szám)
1960-11-06 / 45. szám - Pesta László: November 7.
ORVOSI HETILAP 1960. 45. A felszabadulás előtt még a meglévő orvosok számát is sokallták, ma évről évre növekszik az orvostanhallgatók száma. 1938—39-ben 1448, 1958— 59-ben 5450 hallgató tanult az orvosi egyetemeken. Államunk, a Magyar Tudományos Akadémia, az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Tudományos Tanács irányításával nagy anyagi erőkkel támogatja az orvostudományi kutató munkát, aminek nemzetközileg elismert kiváló eredményei vannak. Az országos távlati tudományos kutatási terv elsősorban az élet és az életfolyamatok további megismerésére, törvényszerűségeinek feltárására, valamint az egészségügyi helyzet javítására irányul. Első helyen szerepelnek az onkológiai kutatások, a tbc, a munkaegészségügyi kutatások, az elöregedés biológiai alapjai és társadalmi vonatkozásai, valamint a csecsemő- és újszülötthalandóság orvosi és közegészségügyi problémái. Nagy figyelmet szentelnek a vérkeringési szervek betegségei, a mozgásszervi betegségek, a fekélybetegség és a fertőző megbetegedések közül különösen a vérhas és a járványos májgyulladás kérdéseinek, tehát azoknak a tudományos, de egyben gyakorlati problémáknak, amelyek megoldásában a múlthoz viszonyítva ugyan jelentős előrehaladást tettünk, de az eredményeket tovább kell javítani. A szovjet népnek nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1945-ös felszabadulás tetteit köszönhetjük — bár természetesen ezek a történelmi események hozták meg a fejlődést, korábban elképzelhetetlen méretű kibontakozásnak lehetőségét, rakták le egész fejlődésünk alapjait —, de ezenfelül a közvetlen segítség számtalan formáját is élvezzük, orvostudományi és egészségügyi vonatkozásban is. Szovjet tudósok évről évre ismétlődő tapasztalatcsere látogatásaik és magyar szakemberek szovjetunióbeli tanulmányútjai során rengeteg tudományos és gyakorlati tapasztalatban, tudásban és ösztönzésben részesültek a magyar orvosok és egészségügyi dolgozók. A magyar—szovjet barátság legszebb és leghasznosabb megnyilvánulásait talán éppen az egészségügyi kapcsolatok fejlődésén keresztül tapasztalhatja népünk. Tíz év óta az egészségügyi intézmények és szolgáltatások, az orvosok és egészségügyi dolgozók nagyobb részének közvetlen gazdái a tanácsok. Demokratikus vezetésük alatt, a lakosság százezreinek bevonásával folytatott helyi egészségügyi politikájuk, város- és községfejlesztő munkájuk során igen jelentősen fejlődik az egészségügyi ellátás. A tanácsok költségvetésében mindenütt az első helyen áll az egészségügyi szociális ágazat s ez tükörképe az egész ország költségvetésének. A tanácsokban és azok egészségügyi állandó bizottságaiban mindenütt jelentős tevékenységet fejtenek ki az orvosok, egészségügyi dolgozók, akiket a lakosság kimagasló, jó munkájuk, népszerűségük miatt választott meg tanácstagnak. Az egészségügyi minisztérium és a végrehajtó bizottságok kettős felügyelete alatt működő tanácsi egészségügyi osztályok ma már nagy rátermettséggel és fokozódó önállósággal irányítják az eü. intézmények munkáját. A tanácsok munkájukban a szovjetek példáját követik, a nagy októberi szocialista forradalom munkás- és katonatanácsának vérszerinti leszármazottai, a Szovjetunió államhatalmi és államigazgatási helyi egységei szolgáltatják a népről való gondoskodás követendő példáit. A Fővárosi Tanács 1959. június 26-i egésznapos ülését szentelte a lakosság egészségügyi ellátása, Budapest egészségügyi helyzetének megvitatására. E vitában feltárultak a főváros gyógyító-megelőző intézményrendszerében bekövetkezett hatalmas fejlődés bizonyítékai, de szervezésbeli hibák, működésbeli hiányosságok is kiderültek. A tanács határozatilag állást foglalt szervezeti tökéletesítések, reformok mellett. Az egészségügyi minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa vezetőivel való megbeszélések, kommunista orvosi nagyaktíva tanácskozásai alapján kidolgozott reformok, hosszú és alapos előkészítés után fokozatosan életbe léptek a fővárosban, vagy annak egyes részeiben. Ezek 1. az új kórházi beutaló rendszer, amelynek bevezetése megszüntette a kórházi felvételek korábban tapasztalt elhúzódását, néha bizonytalanságát; 2. a „berendeléses” járóbetegfogadás a szakorvosi rendelőintézetekben, a 23 budapesti — területi — rendelőintézet közül 15-ben bevezetve, megszüntette az intézetek zsúfoltságát, a déli órák „üres járatát” s a hosszú várakozást; 3. az egységes belgyógyászati ellátás rendszere a körzeti orvosok, rendelőintézeti belgyógyászok és a kórházi belosztályok funkcionális egységét valósítja meg; a budai területen bevezetve nagymértékben emeli az ellátás színvonalát; 4. az egységes gyermekgyógyászati ellátás, a főváros nagy részében bevezetve, egyesíti a gyógyító és a megelőző szolgálat széttagolt elemeit és három éves korig biztosítja a körzeti gyermekszakorvosi ellátást (lakáson való látogatást is) minden biztosított családban. Ezeket a szervezeti fejlesztéseket, amelyek különösebb beruházások nélkül, a budapesti intézményekben működő orvosok jobb beosztásával, tudásuk és képességeik, valamint a meglévő berendezések jobb felhasználásával emelik az ellátás színvonalát és hatásfokát, az orvosok és egészségügyi dolgozók vállalták, s a lakosság örömmel és hálával fogadja. Ezeket a szép eredményeket s azt, hogy még szebb terveket készíthetünk, annak köszönhetjük, hogy békében élünk és szorgalmas népünk háborítatlanul dolgozik, termel és alkot. És azt, hogy béke van, hogy milliók békevágya, reménye tizenöt éve nem csalatkozik, a szocialista világrendszer létének köszönhetjük, a béke és szocializmus táborának, a születése pillanatától, 1917. november 7- től békét hirdető, a világ minden fórumán békéért, általános és teljes leszerelésért, a tömeggyilkos fegyverek megsemmisítéséért, az egészséges és boldog emberi jövőért küzdő Szovjetuniónak. Pesta László dr.