Orvosi Hetilap, 1961. április (102. évfolyam, 14-18. szám)
1961-04-02 / 14. szám - Darabos Pál: 1961. április 4.
40* 627 ORVOSI HETILAP is, hogy a gondozás jellegű gyógyító tevékenység válik a körzeti orvosaink tevékenységének jellemzőjévé. Mindez együttvéve a pavlovi elvek fokozott érvényesülését is elősegíti egészségügyi ellátásunk szervezetében. A beteget élet- és munkakörülményeit jól ismerő orvos, illetve orvos-együttes gyógyítja, gondozza, védi teljes felelősséggel, minden szinten. E rendszeren belül megoldást nyerhet a gyógyító tevékenység világszerte, mind égetőbben jelentkező problémája, annak eldöntése, hogy az orvostudomány rohamos differenciálódása mellett ki és milyen típusú orvos legyen az, aki összegezi a szaktudományok, a szakorvosok leleteit és véleményét, és aki az egész embert figyelembe véve adja meg utasításait, végzi rendelését. Kialakuló szervezeti kereteink között orvosaink, ill. orvos együtteseink eredményesen oldhatják meg ezt a roppant nehéz feladatot. A körzeti orvosi ellátás megszilárdítását olyan intézkedésekkel is elő kell majd segítenünk, melyek vonzóvá teszik a körzeti orvosok munkáját. Olyan bérpolitikára gondolok itt, amely — amikor ennek gazdasági lehetősége meglesz — a bérek kialakításánál figyelembe veszi a körzeti orvos munkájának nehézségeit, áldozatosságát, az éjszakai és ünnepnapi készenlétet, illetve munkát, az önálló döntések felelősségét stb. Végezetül, úgy gondolom, csak erősítjük körzeti orvosi hálózatunkat azzal, hogy megfelelő számú orvos kiképzése, üres orvosi állások betöltése után megteremtjük annak feltételeit, hogy néhány évi körzeti orvosi munka után legyen lehetőségük szakorvosjelölti állások eredményes megpályázására, szakorvosi vagy kutatói állások betöltésére. Meggyőződésem, hogy ilyen lehetőség mellett lényegesen könnyebb lesz a körzeti orvosi állások, ma még annyi nehézséget jelentő, betöltése. A hozzáférhetőség fontos eleme a szakorvosi ellátás továbbfejlesztése, úgy, hogy a megyeszékhelyen túl a járásokban is gondoskodunk az alapvető szakmákban a szakorvosi ellátásról és jól kiépített, gépkocsikkal jól ellátott mozgó szakorvosi szolgálat jut el a falu dolgozóihoz, s visz konzultatív segítséget a falu orvosainak. Távlati terveink legnagyobb feladata talán az igen jelentős beruházásokat igénylő kórházépítési program. Távlati terveinkben előreláthatólag célul tűzhetjük magunk elé olyan kórházi, gyógyintézeti ellátottság megteremtését, amellyel ma csak a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országok bírnak. Ilyen nagyarányú építkezés jelentős problémákat vet fel, ezek közül érintenék néhányat. Megyei kórházaink hálózata már ma is többé-kevésbé rendelkezik a legfontosabb szakágazatok ellátását biztosító osztályokkal. Ennek teljes kiépítése a következő években kell megtörténjék. Fontos kérdés ezen túlmenően, hogy további kórházainkat hová telepítsük, s milyen kórházakat építsünk. Úgy vélem, a járások történelmileg kialakult határai nem kell hogy feltétlenül iránymutatók legyenek kórháztelepítési politikánkban. Az egyes területek kórházi ágyellátottságának mutatói, az ipari területek fokozott kórházellátásának biztosítása meghatározóbb szempontok. Sokkal inkább tekintetbe kell venni a kórházak telepítése helyének kijelölésénél útviszonyainkat, a vonat- és autóbuszközlekedési helyzetet, tehát a közlekedési gócpontokat. Az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani a mentőszolgálat kiépítésére. Alaposan elemezni kell a morbiditási adatokat és az egyes osztályokra kerülő beteganyagon belül a sürgős esetek gyakoriságát. Nyilvánvalóan a négy alapszakmával rendelkező és a szakorvosi rendelővel egybekapcsolt kórháztípus alakul ki. Meg kell határozni azt a minimális ágyszámot, amellyel egy-egy osztály célszerűen, megnyugtatóan és gazdaságosan működtethető. Mindezen tényezők együttes figyelembevétele fogja — gondolom — meghatározni, hova építsük a megyeszékhelyen túl kórházainkat és nem a járások száma vagy székhelye. Mindjárt hozzátenném, hogy ez nem csökkentheti a helyi szervek, járási tanácsok érdeklődését, segíteni akarását. A kórházak építésének még egy problémáját említeném meg. Az elmúlt évek kórházfejlesztése elhanyagolta egészségügyi intézményeinkben a munkavédelmi, munkásellátási, szociális és kulturális szükségletek biztosítását. Jövőben ezzel fokozottabban kell törődnünk. A fentiekben felsorolt feladatok eredményes végrehajtása nem képzelhető el tervszerű, átgondolt káderpolitika nélkül. Valamennyi feladatra kellő számú jól képzett szocialista világnézetű orvosra, s minden eddigi fejlődés mellett is jóval nagyobb számú szakképzett egészségügyi dolgozóra van szükség. Meg kell szüntetnünk a vidék, a falu ellátottságának lemaradását. Vonzóvá kell tennünk azokat az orvosi munkaköröket is, melyeket ma az orvosi közvélemény a klinikai, kórházi munka mögött másodrendűnek ismer csak el. Tervszerű továbbképzéssel biztosítani kell, hogy orvosaink, szakképzett egészségügyi dolgozóink munkájukat mindenkor az orvostudomány legfejlettebb színvonalán végezzék. S nem lankadóan kell fáradoznunk orvosaink, egészségügyi dolgozóink gondolkodásának, erkölcsének, világnézetének formálásán. Csak egy vonatkozásban érintettem a szocialista egészségügy alapelveit, s csak vázlatosan, a teljességre törekvés igénye nélkül vázoltam ennek kapcsán fel néhány gondolatot. A feladatok ennél lényegesen nagyobbak. Világos célok, átgondolt tervek, az egészségügy valamennyi dolgozójának áldozatkész, hozzáértő összefogása, s nem utolsósorban az egész társadalom érdeklődő támogatása biztosítéka jövendőbeli sikereinknek. Darabos Pál dr.