Orvosi Hetilap, 1961. szeptember (102. évfolyam, 36-39. szám)
1961-09-03 / 36. szám - Gottsegen György - Bodrogi György - Kálmán Péter: Belgyógyászati megjegyzések a mitrális stenosis kezeléséhez
1684 ORVOSI HETILAP Mindennek ellenére sehol nem ajánlották és nem alkalmazták a terápiás értékelés ama klasszikus módszerét, melynél két minden szempontból azonos betegcsoport egyikében végzik csupán a beavatkozást, a másikat pedig kontrollként használják fel az eredmény megítélésében. E meggondolások ellenére sem tartotta nyilván senki megengedhetőnek, hogy a kitűnő eredményekkel kecsegtető műtétet megvonja azoktól, akiknél javallata és feltételei fennállanak; az orvosi etika megkövetelte magatartás nehezíti azonban az operatív eredmények értékelését. Kontroll-csoport céljára felhasználhatók viszont azok a betegek, kik a javallott műtétet valamilyen okból nem voltak hajlandók elvégeztetni. Ilyenek különösen az első esztendőkben akadtak jelentékeny számmal, míg a jó eredmények híre széles körben elterjedvén le nem küzdötte a szíven való beavatkozásokkal szemben fennálló ellenérzést. Az irodalomban két ízben találkozunk ilyen ellenőrző vizsgálattal: Ellis és Harken, valamint Donzelot és mtsai 19—19 renitens beteg további sorsát követték. Az eredmény különösen gyászos volt az első csoportban, melynek 17 tagja halt meg a műtét visszautasítását követő első év folyamán. Donzelot és másainak betegei közül 11 halt meg öt éven belül. Nekünk az 1953—60. esztendőkben 39 ilyen esetünk volt: epikritikus eredményeinket az 1961 elején végzett utánvizsgálat alapján a II. táblázatban szembeállítjuk azon 2. táblázat. Operált valamint a javasolt műtétet visszautasító betegeink további sorsa az 1953—60. években 104 betegével, akiken ugyanezen időszakban el is végeztettük a műtétet. A két csoport között szembeszökő a különbség. A nem operáltatnak 20%-a meghalt az indikáció felállítását követő esztendőkben (a nyolc exitus közül hét a három első évben következett be), a műtött eseteknek kereken 6%-át veszítettük el csupán, egyet műtét közben, ötöt közvetlenül utána. Egyetlen, a postoperatív szakot túlélő betegünk sem halt meg a nyolc év során. Ezt a halálozást is terheli ama két mitralis insufficientiával szövődött eset, melyekről már az előbbiekben megemlékeztünk; ilyen nem mutatkozik semmiféle későbbi statisztikában. Az operált betegeknek közeli részében találtunk lényeges javulást, ami annyit jelent, hogy az először a newyorki Kardiológiai Társulat által ajánlott, utóbb széles körben elfogadott kategóriák valamelyikéből legalább eggyel magasabbrendűbe lépett elő, ha műtét előtt csekély megerőltetésre is dyspnoesnak bizonyult, ez műtét után már csak nagy terhelésre következett be, a műtét előtt utóbbi csoportba tartozó beteg viszont teljesen panaszmentessé vált. Hasonló javulást a nem operált csoportnak nyolcadrészében észleltünk csupán. Végeredményképpen a műtét az eseteknek 1/3 részében volt sikertelen (ide soroljuk azon betegeket, akik nem javultak, romlottak, vagy meghaltak post operationem); a nem operált betegeknek 87%-ában találkozunk hasonló kimenetellel. A két csoport összemérése különösen akkor ad szemléltető képet a műtét eredményes voltáról, ha tekintetbe vesszük, hogy eseteink jelentékeny része a commissurotomiának hazánkba való bevezetése utáni első esztendőkből származik. A belgyógyász kezdeti bizonytalansága elsősorban az indikációk felállításánál mutatkozott meg, a sebészé pedig azon a téren, hogy — mindenekelőtt ártani nem akarván — tartózkodott valvulotom igénybevételétől olyan esetekben, amilyenekben az ujjal való tágítás nem vezetett elégséges eredményre. Számos ez időtájt operált beteg recommissurotomiára kerül manapság; a kevéssé kielégítő műtéti operált nem operált betegek száma Javult ..................................... 615 Nem javult ............................ 37 26 Meghalt ...................................6 8 összesen ................ 104 39 i. E. betegünk phonokardiogramjai a commissurotomiát követő esztendő során 1. Keringési elégtelenség fázisában holosystolés zörej (légzésre elhalkult) 11. 4 hetes digitális kezelésre a szívelégtelenség jeleivel együtt eltűnik a systolet kitöltő zörej is