Orvosi Hetilap, 1961. október (102. évfolyam, 40-44. szám)

1961-10-01 / 40. szám - Korányi András: A coronaria syndroma prophylaxisa és therapiája különös tekintettel a zsíranyagcserére

ORVOSI HETILAP 1877 irányú véleményt ismertessem —, a Lancet egyik legutóbb megjelent számában Gresham és Howard. Böttcher véleményével megegyezően azt mondják: bár kétségtelenül nem helyes coronaria syndromá­­ban szenvedő betegeknek telített zsírsavakat adni, de erősen kétséges, hogy az essentialis zsírsavak bevitele-e a megfelelő módszer. Állatkísérleteik t. i. azt mutatták, hogy az essentialis zsírsavak meg­könnyíteni látszanak a cholesterin lerakódását az ártéri oscleroticus placque-okban. Eddigi tapasztalataink alapján — figyelembe véve az ellentmondó irodalmi adatokat is —, úgy vélem, helyes, ha Schettler megállapításaival meg­egyezően a következőket szögezzük le: „Ha a zsír­­anyagcsere zavar az emberi arteriosclerosis első je­lenségeiért nem is felelős, kétségtelen azonban, hogy az arterioscleroticus folyamat a zsíranyag­­csere zavarai folytán fokozódik.” Így az arterio­sclerosis azon eseteiben, ahol kóros lipoid értékek vannak, szükségesnek tartjuk a serum lipoidok és azok complexeinek normalizálását. Felelnem kell még arra is, hogy ajánlatos-e minden scleroticus korban lévő egyénnél a fenti diaeta — tehát essen­tiális zsírsavakat tartalmazó diaeta — beállítása, vagy nem. Véleményem szerint ajánlatos és semmi­képpen sem látszik ártalmasnak. Nemcsak ajánla­tosnak, de szükségesnek tartom a diaetás kezelést olyan egyéneknél, akik családi anamnesisük foly­tán praedisponáltak arteriosclerosisra. Ugyancsak szükséges a diaetás kezelés hypertoniás betegeknél és arteriosclerosisra disponáló alapbetegségben szenvedőknél, így elsősorban diabetes mellitus, myxoedema és egyéb, már fentebb említett meg­betegedések esetében. Azonban, ha Schettler álláspontjára is helyez­kedünk, — tehát csak akkor alkalmazunk diaetát, ha a serumlipoidok emelkedtek —, akkor sem lát­szik minden esetben elégségesnek az általánosan használt Serumcholesterin meghatározás a kóros folyamat diagnostizálására, bár az esetek nagy ré­szében parallelizmus áll fenn ez értékek között. A Serumcholesterin meghatározáson kívül ajánlatos elvégezni a serum összzsír, a triglycerid meghatá­rozásokat, valamint meghatározni a lipoproteid fractiókat és a serum essentialis zsírsav tartal­mát. Ezek bármelyikének kóros értékei, vagy ösz­­szetételei ugyanúgy jellemzői a zsíranyagcsere kó­ros változásainak, mint a serum-cholesterinszint emelkedése. E helyen is ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy ezeknek a kóros lipoid értékeknek befolyáso­lását, normalizálódását nem tekinthetjük az ar­­­teriosclerosis aetiológiai therapiájának, de mind­addig, amíg bizonyított aetiológiai therapia nincs, az egyéb szükség szerinti gyógyszeres kezelésen felül, a diaetás kezelést indokoltnak tartjuk. Az az ellenérv, hogy a betegek a napraforgóolajat rossz íze miatt nem kedvelik, nem fogadható el. Saját kísérleteink alapján, — mint már említettem —, nem is szükséges a tisztán olajjal való főzés. Tel­jesen elegendő, ha az összzsiradék bevitel 1/3-a, V4-e napraforgóolaj; praktikusan mondva, ha a napi ét­rend egy-egy étele készül olajjal. Mindez konyha­­technika kérdése, hiszen minden háziasszony tudja, vannak ételek, amelyeknél az olajíz egyáltalán nem érezhető. Mi pl. kórházi betegeinknek olyan zsi­radékféleséggel főzetünk, amely 75%-ban disznó­zsírt és 25%-ban napraforgóolajat (étolaj) tartal­maz. Ezen összetételű zsiradék még lipoidcsökkentő hatású. Természetesen van más mód is a kóros lipoid értékek befolyásolására. Vannak gyógyszerek, mint nikotinsavamid, hormonok, mint a thyreoidea, kül­földi specialitások, mint a Lipostabil, MER/29, Tri­­paranol stb., amellyel ez a hatás elérhető. Úgy vé­lem azonban, az ismertetett diaetás kezelés egy­szerűbb és inkább tekinthető physiológiásnak, mint a gyógyszeres kezelés. Van még egy pontja a kérdés-komplexusnak, amelyről szólni kívánok, s amelynek — vélemé­nyem szerint — szoros összefüggése van a zsír­­anyagcserével, s ez az, amelyet környezeti befolyás névvel szoktak m­egj­elölni. A környezet befolyá­sára enged következtetni a klinikailag manifestáló­­dott coronaria megbetegedés elterjedtségének nö­vekedése bizonyos népeknél, foglalkozási ágaknál és az elváltozások hiánya másoknál. Figyelemre méltó factor ez, melyet a nyugati orvosi irodalom „emotional stress, social stress” néven jelöl meg. Ez az urbanizálódásnak és mindannak a következ­ménye, ami ezzel együtt jár. A hajszolt városi élet­mód, az élet fokozódó irama, az utcai közlekedés veszélyei, az utca zaja, a telefon, rádió, televízió s létbizonytalanság képezik e factor alapját. Olyan embereket érint ez leginkább, akiknek túlzott am­bícióik vannak, hajszolják magukat, nyilvánosság előtt szerepelnek és vetélkednek. Ide tartozik a Russek és mtsai által jellemzett „coronaria szemé­lyiség”. Ezek a scrupulosus, gátlásokkal teli egyé­nek. Számos megfigyelés bizonyítja, hogy ezeknél a különböző foglalkozási ágakban, beosztásokban dolgozó egyéneknél, bizonyos emotionális stressek alkalmával a serumlipoidszint emelkedik. Igazol­ják ezt Rosenmann és Friedmann könyvelőkön tett megfigyelései is. Ezt a foglalkozási ágú csoportot azért választották a szerzők, mert ezeknek határ­idős munkájuk van, amikoris a stress a határidők­nek megfelelően periodikusan ismétlődik. Kiderült, hogy ezeknél az egyéneknél ezen periódusok alkal­mával a Serumcholesterin értékek, valamint a vér­alvadási sebesség a maximumra emelkedik. Mjas­­nikov és mtsai kimutatták, hogy a központi ideg­­rendszerre ható izgatószerek emelik, nyugtatók vi­szont csökkentik a Serumcholesterin szintet. Az emotiókat, mint ismeretes, rendszerint fokozott hypothalamus tevékenység, adrenalis kiáramlás és vegetatív zavarok követik. A stressek hatására a hypophysis hátsó lebenyéből „releasing factor” áramlik ki, amely a depot­ból neutrális zsírt juttat a keringésbe. A fokozott adrenalis termelés követ­keztében megnő a vér nem esterifikált zsírtartal­

Next