Orvosi Hetilap, 1961. október (102. évfolyam, 40-44. szám)
1961-10-01 / 40. szám - Korányi András: A coronaria syndroma prophylaxisa és therapiája különös tekintettel a zsíranyagcserére
ORVOSI HETILAP 1877 irányú véleményt ismertessem —, a Lancet egyik legutóbb megjelent számában Gresham és Howard. Böttcher véleményével megegyezően azt mondják: bár kétségtelenül nem helyes coronaria syndromában szenvedő betegeknek telített zsírsavakat adni, de erősen kétséges, hogy az essentialis zsírsavak bevitele-e a megfelelő módszer. Állatkísérleteik t. i. azt mutatták, hogy az essentialis zsírsavak megkönnyíteni látszanak a cholesterin lerakódását az ártéri oscleroticus placque-okban. Eddigi tapasztalataink alapján — figyelembe véve az ellentmondó irodalmi adatokat is —, úgy vélem, helyes, ha Schettler megállapításaival megegyezően a következőket szögezzük le: „Ha a zsíranyagcsere zavar az emberi arteriosclerosis első jelenségeiért nem is felelős, kétségtelen azonban, hogy az arterioscleroticus folyamat a zsíranyagcsere zavarai folytán fokozódik.” Így az arteriosclerosis azon eseteiben, ahol kóros lipoid értékek vannak, szükségesnek tartjuk a serum lipoidok és azok complexeinek normalizálását. Felelnem kell még arra is, hogy ajánlatos-e minden scleroticus korban lévő egyénnél a fenti diaeta — tehát essentiális zsírsavakat tartalmazó diaeta — beállítása, vagy nem. Véleményem szerint ajánlatos és semmiképpen sem látszik ártalmasnak. Nemcsak ajánlatosnak, de szükségesnek tartom a diaetás kezelést olyan egyéneknél, akik családi anamnesisük folytán praedisponáltak arteriosclerosisra. Ugyancsak szükséges a diaetás kezelés hypertoniás betegeknél és arteriosclerosisra disponáló alapbetegségben szenvedőknél, így elsősorban diabetes mellitus, myxoedema és egyéb, már fentebb említett megbetegedések esetében. Azonban, ha Schettler álláspontjára is helyezkedünk, — tehát csak akkor alkalmazunk diaetát, ha a serumlipoidok emelkedtek —, akkor sem látszik minden esetben elégségesnek az általánosan használt Serumcholesterin meghatározás a kóros folyamat diagnostizálására, bár az esetek nagy részében parallelizmus áll fenn ez értékek között. A Serumcholesterin meghatározáson kívül ajánlatos elvégezni a serum összzsír, a triglycerid meghatározásokat, valamint meghatározni a lipoproteid fractiókat és a serum essentialis zsírsav tartalmát. Ezek bármelyikének kóros értékei, vagy öszszetételei ugyanúgy jellemzői a zsíranyagcsere kóros változásainak, mint a serum-cholesterinszint emelkedése. E helyen is ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy ezeknek a kóros lipoid értékeknek befolyásolását, normalizálódását nem tekinthetjük az arteriosclerosis aetiológiai therapiájának, de mindaddig, amíg bizonyított aetiológiai therapia nincs, az egyéb szükség szerinti gyógyszeres kezelésen felül, a diaetás kezelést indokoltnak tartjuk. Az az ellenérv, hogy a betegek a napraforgóolajat rossz íze miatt nem kedvelik, nem fogadható el. Saját kísérleteink alapján, — mint már említettem —, nem is szükséges a tisztán olajjal való főzés. Teljesen elegendő, ha az összzsiradék bevitel 1/3-a, V4-e napraforgóolaj; praktikusan mondva, ha a napi étrend egy-egy étele készül olajjal. Mindez konyhatechnika kérdése, hiszen minden háziasszony tudja, vannak ételek, amelyeknél az olajíz egyáltalán nem érezhető. Mi pl. kórházi betegeinknek olyan zsiradékféleséggel főzetünk, amely 75%-ban disznózsírt és 25%-ban napraforgóolajat (étolaj) tartalmaz. Ezen összetételű zsiradék még lipoidcsökkentő hatású. Természetesen van más mód is a kóros lipoid értékek befolyásolására. Vannak gyógyszerek, mint nikotinsavamid, hormonok, mint a thyreoidea, külföldi specialitások, mint a Lipostabil, MER/29, Triparanol stb., amellyel ez a hatás elérhető. Úgy vélem azonban, az ismertetett diaetás kezelés egyszerűbb és inkább tekinthető physiológiásnak, mint a gyógyszeres kezelés. Van még egy pontja a kérdés-komplexusnak, amelyről szólni kívánok, s amelynek — véleményem szerint — szoros összefüggése van a zsíranyagcserével, s ez az, amelyet környezeti befolyás névvel szoktak megjelölni. A környezet befolyására enged következtetni a klinikailag manifestálódott coronaria megbetegedés elterjedtségének növekedése bizonyos népeknél, foglalkozási ágaknál és az elváltozások hiánya másoknál. Figyelemre méltó factor ez, melyet a nyugati orvosi irodalom „emotional stress, social stress” néven jelöl meg. Ez az urbanizálódásnak és mindannak a következménye, ami ezzel együtt jár. A hajszolt városi életmód, az élet fokozódó irama, az utcai közlekedés veszélyei, az utca zaja, a telefon, rádió, televízió s létbizonytalanság képezik e factor alapját. Olyan embereket érint ez leginkább, akiknek túlzott ambícióik vannak, hajszolják magukat, nyilvánosság előtt szerepelnek és vetélkednek. Ide tartozik a Russek és mtsai által jellemzett „coronaria személyiség”. Ezek a scrupulosus, gátlásokkal teli egyének. Számos megfigyelés bizonyítja, hogy ezeknél a különböző foglalkozási ágakban, beosztásokban dolgozó egyéneknél, bizonyos emotionális stressek alkalmával a serumlipoidszint emelkedik. Igazolják ezt Rosenmann és Friedmann könyvelőkön tett megfigyelései is. Ezt a foglalkozási ágú csoportot azért választották a szerzők, mert ezeknek határidős munkájuk van, amikoris a stress a határidőknek megfelelően periodikusan ismétlődik. Kiderült, hogy ezeknél az egyéneknél ezen periódusok alkalmával a Serumcholesterin értékek, valamint a véralvadási sebesség a maximumra emelkedik. Mjasnikov és mtsai kimutatták, hogy a központi idegrendszerre ható izgatószerek emelik, nyugtatók viszont csökkentik a Serumcholesterin szintet. Az emotiókat, mint ismeretes, rendszerint fokozott hypothalamus tevékenység, adrenalis kiáramlás és vegetatív zavarok követik. A stressek hatására a hypophysis hátsó lebenyéből „releasing factor” áramlik ki, amely a depotból neutrális zsírt juttat a keringésbe. A fokozott adrenalis termelés következtében megnő a vér nem esterifikált zsírtartal