Orvosi Hetilap, 1961. november (102. évfolyam, 45-48. szám)
1961-11-05 / 45. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Strausz Imre: Subacut septicus endocarditisben szenvedő betegek antibiotikum-kezelésének távolabbi eredményei
ORVOSI HETILAP 2N, de ez a különbség egyes szerzők szerint csekély, míg mások szerint jelentős. 3. Az angol és amerikai szerzők által a háború utáni években, a pozitív haemokultúrájú esetekben alkalmazott antibiotikum-dozírozás, eseteik legnagyobb részében megszüntette a fertőzést, ugyanakkor mi hasonló dozírozással, nemcsak a negatív haemokultúrájú esetekben, hanem a pozitív haemokultúrájú esetek legnagyobb részében sem tudtuk megszüntetni a fertőzést. Betegeink egy részén egy, illetve több alkalommal is, meg kellett ismételni az antibiotikum kezelést, u. i. látszólagos gyógyulás után a fertőzés tünetei sok esetben kiújultak s ezek nagy részében megismételtük az antibiotikum-kezelést. Mivel az egyes kezelési időszakok között hetek-hónapok teltek el, mindegyik önálló kezelési kurzusként számítható. Ezért 129 kezelés eredményét foglalhatjuk össze a következő táblázatban. 3. táblázat Az első és az ismételten végzett antibiotikum-kezelések eredményei ____96 subakut septikus endocarditis esetében Amint a táblázat mutatja, a megismételt kezelések alkalmával, és ez vonatkozik mind a positív, mind a negatív haemokultúrájú esetekre, a fertőzésből meg tudtuk gyógyítani az előzőleg eredménytelenül kezelt betegek egy részét. A megismételt kezelés alatt az előzőnél mindig nagyobb volt a penicillin napi adagja, az esetek egy részében még streptomycint is adtunk, tehát nagyobb mennyiségű antibiotikum alkalmazásával meg tudtuk gyógyítani az előzőleg kisebb mennyiségű antibiotikummal eredménytelenül kezelt esetek egy részét. Nyilvánvaló tehát, hogy az előbbi eredménytelenség oka az volt, hogy nem adtunk megfelelő mennyiségű antibiotikumot. Nyolc olyan halálos kimenetelű esetünk volt, amelyben a klinikai tünetek alapján feltételeztük a baktériumok pusztulását, a szövettani vizsgálat azonban baktériumokat mutatott ki a vegetatiókban. Ha ehhez hozzáadjuk a recidivált és újabb kezelésben részesült eseteket, a feltűnően magas szám mutatja, milyen gyakran tévedtünk a fertőzésből való gyógyulás megítélésében. Megtanultuk, hogy annak ellenére, hogy antibiotikum hatására a fertőzés tünetei visszafejlődnek, a fertőzés lappangva továbbra is fennállhat. Teljesen megbízható jel vagy vizsgálati eljárás a fertőzésből való gyógyulás megállapítására nincsen. Ezért ajánlatos többféle vizsgálat egyidejű elvégzése és azok rendszeres ismétlése. Minél hosszabb idő telt el a kezelés befejezése után, minél több kóros lelet és laboratóriumi vizsgálat eredménye vált normálissá és marad normális, annál inkább bizonyossá válik, hogy legyőztük a fertőzést. A beteg akkor gyógyult meg a fertőzésből, ha kiállta az „időpróbát” is (17). Különböző antibiotikummal elért gyógyeredményt a következő táblázat adataiban foglaltuk öszsze. Itt, valamint a következő táblázatban, az ismételten kezelt esetek az utoljára kapott antibiotikummal és dózissal szerepelnek. A haemokultúrák eredménye alapján nem választottuk külön az eseteket, mert a megállapítások mindkét csoportra vonatkozóan azonosak. 4. táblázat Különböző antibiotikummal végzett kezelések eredményei 96 subakut septikus endocarditis esetében Táblázatunk szerint a kombinált penicillin és streptomycin-kezeléssel kaptuk a legjobb eredményt. A kombinált kezelésben minden esetben magas penicillin-dózist alkalmaztunk (3—15 millió E), a streptomycin napi adagja 1—3 g volt. Kizárólag streptomycinnel kezelt esetekben napi 2 g-t adtunk. Ha a penicillinnel kezelt eseteket szétbontjuk a napi dózis mennyisége szerint, ez utóbbi jelentősége szembetűnővé válik. 5. táblázat A gyógykezelés eredményessége különböző napi penicillin adag mellett, 74 subakut septikus endocarditis esetében A penicillin napi adagjának emelésével lényegesen megjavult a kezelés eredményessége. Általában hasonló a megállapítás, ha a kezelés alatt felhasznált penicillin összmennyiségét vesszük figyelembe Az első évek néhány esetétől eltekintve, 6 penicillint adtunk vizes oldatban i. m., ha a napi adag 3 millió E, vagy ennél kevesebb volt. Nagyobb napi összmenynyiség esetében a penicillin egy részét (2—3 millió E) i.v. adtuk. Nyolc esetben caronamiddal emeltük a penicillinszintet; e szert ma már nem használják. Streptomycint és dihydrostreptomycint felváltva alkalmaztunk. Az irodalomban nem szerepel olyan hosszú kezelési időátlag, mint amilyen a mi eseteinké. Pl. napi 2 millió E-nél kisebb penicillinadag esetében az átlagos kezelési idő 100 nap volt. Ebből következik, hogy a sikertelenség okát nem kereshetjük a kezelés rövid időtartamában. Eseteinkben a legrövidebb kezelési idő, amely gyógyulást eredményezett, 20 nap volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az elégtelen antibiotikum-adagot nem pótolhatjuk a kezelési idő meghosszabbításával. Megállapíthatjuk, hogy 1 millió E, vagy ennél kisebb napi penicillinadag esetében a mi eredményeink — pozitív haemokultúrájú esetekben is —, lényegesen rosszabbak, mint az angol és amerikai szerzőké, hasonló adagolás mellett. Kétmillió E-nél A kezelés száma ..................................I II III.9 Az esetek száma.................................. 96 24 A fertőzésből életben van ........... 163 3 gyógyult / meghalt................... 206 4 Recidivált, újabb kezelés ................... 249 Fertőzötten meghalt .......................... 366 2 Antibiotikum A betegek száma Fertőzésből gyógyult Életben van Penicillin........... 74 36 16 Penic.+Strepto. . 18 145 Streptomycin ...4 2 1 Penicillin napi adagja (millió E.) Az esetek száma Fertőzésből gyógyult Életben van 0,16— 1,0 ......... 41 113 1,20— 2,0......... 159 5 2^40—15^0......... 18 168