Orvosi Hetilap, 1962. március (103. évfolyam, 9-12. szám)
1962-03-04 / 9. szám - Selye János - Bajusz Eörs: A szervezet nem-fajlagos rezisztenciájának néhány alapvető kérdéséről
fokozott glucokortikoid termelésen és hatáson alapszik. A hatás kiemelése azért indokolt, mert a fokozott hormontermelés megjelölése egyedül nem fejezne ki hűen mindent. A stressorok preventív hatása még gyulladásos kórformák eseteiben sem mindig utánozható antiphlogistikus kéreghormonok adagolásával — vagy ezekből legalábbis sokkal nagyobb mennyiség szükséges, mint amit a mellékvese stress idején termelni képes. Ennek magyarázata — az ellentétes típusú (prophlegistikus) hormonok kiegyenlítő hatásán kívül — abban rejlik, hogy a nem-fajlagos rezisztencia itt is végeredményben két komponens következménye: egyik a fokozott hormontermelést kiváltó transadrenalis mechanizmus, a másik a szövetek glucokortikoid érzékenységének növekedése. Ez utóbbinak finomabb extraadrenális mechanizmusát ma még közelebbről nem ismerjük. Az egyik, a fokozott hormontermelést kiváltó, trans-adrenális mechanizmus, a másik extra-adrenális és a szövetek glucokortikoid érzékenységének fokozásában jut kifejezésre (8). Az egyes adaptációs hormonok kifejezett gyulladásellenes hatására, amelynek feltűnő gyakorlati értékét az ACTH és glucokortikoidok klinikai alkalmazása óta (24) alkalmunk van minduntalan szemmel kísérni, mind a rheumatológia, opthalmatológia, mind a dermatológia terén, — a nem-fajlagos rezisztencia alapvető kérdéseinek tanulmányozása hívta fel először a figyelmet. Megjegyzendő, hogy az általános, nem-fajlagos rezisztencia e típusa nemcsak azért nem-specifikus, mert a legkülönbözőbb stressorokkal létrehozható, de azért is, mert a gyulladásos folyamatok minden formáját el tudja nyomni. A gyulladás a betegségek egész sorának alapvető velejárója, maga is messzemenően nemfajlagos folyamat. Végül magyarázatra szorul, hogy az előzőkben az általános nem-fajlagos rezisztencia „e típusát” emlegettük. Ez a kifejezés valójában nem a keresztrezisztencia különböző fajtáira utal, hanem arra a mindjobban kikristályosodó felfogásunkra, hogy a nem-fajlagos vagy keresztrezisztencia a körülményektől függően, különböző mechanizmusokon keresztül képes felépülni. Számos megfigyelésünk tette csakhamar világossá, hogy a nem-fajlagos rezisztencia preventív képessége sok esetben nem magyarázható meg kielégítő módon a fokozott glucokortikoid hatásokkal. Előzetes stress-reakciók megelőzik a különben végzetes kimenetelű tüdővizenyő kifejlődését, amelyet pl. patkányokban, nagyobb mennyiségű adrenalin intravénás befecskendezése idéz elő (25). A tüdő nagyfokú ödémája jelentkezik akkor is, ha nephrektomizált állatok szervezetét túltelítjük fiziológiás konyhasó-oldattal. Ezen a különben halált okozó kórforma megelőzésére a legkülönbözőbb stressorokkal (hideg fürdőkkel, formalin injekciókkal, sebészeti traumákkal stb.) megint kiválthatjuk a keresztrezisztenciát (26). Súlyos alarm-reakció esetén a diuresis rendszerint jelentősen csökken, de a keresztrezisztencia az újonnan beható stressorok antidiuretikus hatását nemcsak megakadályozza, de a kiválasztás fokozásával ellentétes reakciókat is kiválthat (27). Ezekben a példákban a kortikoidok adagolása már nem tudja utánozni a stress okozta nem-fajlagos rezisztencia hatását, s ez extra-adrenális folyamat jelenlétére enged következtetni. A szervezet nem-fajlagos rezisztenciájának fokozásával az erőteljes alarm-reakciókra oly jellemző gyomorfekély kifejlődése is megelőzhető. A mellékvese szerepe azonban ma még nem tisztázott, az ilyen heveny gastro-intestinális eróziók keletkezésében és a jelzett adaptációs folyamat mechanizmusában. Stressorokkal gyomorfekélyt a mellékvese kiirtása után is elő lehet idézni és glucokortikoidokkal csak súlyosbítjuk a kórképet. A „40/80” elnevezésű vegyület, (de más hisztamin-liberátor is) patkányokban hasonló gyomorfekélyt idéz elő. Logikus volt feltételezni — és sokáig azt is hittük —, hogy a stressorok és a hisztamin-felszabadító anyagok ugyanazon mechanizmuson át fejtik ki a gyomor-bél-rendszerre kórokozó hatásukat. A keresztrezisztencia vizsgálata azonban megmutatta, hogy ez nem így van. A „40/80”-al előidézhető gyomorfekély (és a hatására fellépő anaphylactoid gyulladás és shock) stressorokkal, vagy cortisollal előkezelt állatokban nem jön létre, — míg azonos kísérleti körülmények között, vagyis hasonló időviszonyok és dózismennyiség esetén — az alarm reakció típusú léziófő kifejlődése mind cortisollal, mind stressorokkal csak súlyosbítható (28). Ez a kísérlet már magában is fontos alaptörvényt mutat, s ezért nem szabad elsiklani azon jelentéktelennek tűnő körülmény felett, hogy a két potenciálisan kórokozó tényező (stress és 48/80) végeredményben 2. ábra. A nem fajlagos rezisztencia kettős mechanizmusa gyulladásos folyamatok eseteiben. Az egyik, a fokozott hormontermelést kiváltó trans-adrenális mechanizmus, a másik extraadrenális és a szövetek glucokortikoid érzékenységének fokozásában jut kifejezésre. (8)