Orvosi Hetilap, 1962. május (103. évfolyam, 18-21. szám)
1962-05-06 / 18. szám - Hámori Artúr: A nephritis és a nephrosis gyógyításának újabb lehetőségei
ORVOSI HETILAP szerint a hypophysis implantatio kedvezően befolyásolja a Mamiginephritist, összegezve: A rendelkezésünkre álló kísérleti és klinikai adatok alapján indokoltnak tartjuk a glomerulonephritis steroid therapiáját minden aktív esetben. Aktívnak tartjuk a körfolyamatot akkor, ha kimutatható a mikrohaematuria Addis (1) szerint, vagy alacsony a komplementszint. Előnyben kell részesíteni a nátriumretentiót nem okozó steroid készítményeket. Az ajánlható adag közepes. A kezelést addig kell folytatni, akár hónapokon át, amíg a kórfolyamat aktivitásának klinikai és immunológiai jelei kimutathatók. A hormon therapia nem veszélytelen. Indikációjának felállítása olyan, mint egy műtété, vagyis mérlegelni kell a várható eredményt és a kockázat nagyságát. Mi a prolongált steroid therapia veszélye? Gyakorlatilag három nagy veszéllyel kell számolni : 1. Gyomorperforatio, illetve gyomorvérzés. 2. Mellékvese-atrophia. 3. Infectio. Legveszélyesebbek a gyomorkomplikációk. Ezért állatkísérletekben igyekeztünk magunk is megvizsgálni a cortison, illetve a prednisolon hatását a gyomornyálkahártyára. Munkatársaimmal, Nemessel és Hallal megállapítottuk, hogy a cortison nem fokozza a vagotomia ulcerogen hatását nyúlban, és ami a legfontosabb, a prednisolon (Organon-féle Di-Adreson-F) magában csak kivételesen okoz fekélyt a kutya gyomrában. Igaz ugyan, hogy nagy mértékben előmozdítja az atophanfekély progressióját. Prednisolon + atophan hatására óriási gyomorfekélyek keletkeznek (41). A kísérleti eredmények alapján úgy véljük csökkenteni a veszélyt, hogy előzetesen minden beteget megröntgeneztetünk, és pozitív lelet esetén mellőzzük a prednisolon therapiát. Talán az is fokozza a biztonságot, ha a steroid készítmény szedését antacid therapiával kötjük össze. Természetesen gondoskodjunk a kálium bevitelről is, feltéve, hogy a beteg nem uraemiás. Az általunk követett gyakorlat: napi 8 szem prednisolon (40 mg) osztott adagolásban, szódabikarbóna kellő mennyiségben és kalium chloratum napi 3X1 g. A mellékvese-atrophia halálos veszedelem lehet. Emlékezzünk pl. Hajós (27) és Farkas (19) eseteire. De a visszajelentés talán nem olyan veszedelmes, mint korábban gondoltuk. A múlt évi MET Vándorgyűlésen Vecsei (Weiss) és Kemény (96) megállapította, hogy a folyamatos és szakaszos prednisolon adagolás ugyan egyaránt csökkenti patkányokban az endogen corticoid productiót, de a visszajelentés bizonyos idő elteltével kisebb hatásfokú. Mi az elvonásos syndroma ellen úgy védekezünk, hogy a prednisolon therapiát fokozatosan hagyjuk abba, kb. két hét alatt. Nézetünk szerint az ACTH adása a visszajelentés hatásfokának csökkentése érdekében felesleges, sőt ártalmas is lehet (parallergia). Az infectio különösen influenzajárvány idején jelent veszélyt, amint ezt az „ázsiai” influenzajárvánnyal kapcsolatban volt alkalmunk tapasztalni. Különben a legnagyobb ritkaság. A célzott antibiotikus kezelés minden esetünkben hatékonynak bizonyult. Mindezek alapján állíthatjuk, hogy a hormon therapia mellékhatásai diminuálhatók. Hyperacid panaszok az anamnesisben vagy peptikus fekély röntgenjelei kontraindikálják a steroid therapiát, de az antitestképzés csökkentésének más lehetőségeit is ismerjük. Több, mint 50 éve tudjuk, hogy a röntgenbesugárzás gátoljaz antitestképzést. Braun és Moeller(9) megkísérelte a glomerulonephritis röntgenkezelését, és kedvező tapasztalatokról számol be, de az eredmény nem kielégítő, ha a betegség kezdete óta több, mint két év telt el. Röntgenbesugárzással kivédhető a Masupz-nephritisnek az a típusa, amelynek keletkezésében kétfázisú mechanizmust kell feltételezni (49, 50, 71). A pathogén antitestképzés gátolható mustárnitrogénnel is a marhagammaglobulin-nephritis modelljén (81). Emberi anyagra vonatkozó tapasztalatok nem győznek meg (4). Veszélyesnek látszik.A glomerulonephritis bonyolult immunológiai mechanizmusa megkívánja, hogy minden ponton igyekezzünk felfüggeszteni a körfolyamatot. Az antigén-antitest reakció nyomán különböző kémiai mediátorok szabadulnak fel a szövetekből. Legfontosabbak a histamin, a serotonin és a „vad” polypeptidek. Ezekről aránylag keveset tudunk, bár az ésszerű therápia alapját képezhetné a kémiai mediátorok semlegesítése. Eddig a kutatások főleg a histamin-kérdéssel foglalkoztak. Dieckhoff (16) megállapította, hogy a nephrotoxin befecskendezése után a vena renalis vérének histamintartalma a normális érték 3—41-szeresére emelkedik. Mi pedig Tompával (42) demonstráltuk a histaminfelszabadulást nephrotoxicus kacsasavóval mérgezett nyuilak glomerulusában, a Jancsó-féle gelatinás tusmódszerrel. Reubi (73, 74) már kereken 15 évvel ezelőtt állította, hogy az antistin kedvező acut glomerulonephritisben, és kísérleti eredményeket is produkált. Halpern és társai (28) tagadták az ajánlott therapia értékét, mert phenergannal nem tudták meggátolni a Masuigi nephritis kitörését. A hibernálás (phenergan-alodan-largactil cocktaillal) és a fizikai lehűtés várakozás ellenére sietteti klinikailag a kórkép kifejlődését (94). A Reubi és Halpern vita eredménye abban foglalható össze, hogy a phenergan biztosan nem hat, de bizonyos antihistaminok hatása elképzelhető. Czimerrel és Gojmannal (38) rendkívül hatékony antihistaminkészítmény: a chlor-trimeton (Schering-féle chlorprophenpyridamin maseat) hatását tanulmányozták nephrotoxicus kacsasavóval oltott nyulakra. Tájékoztató kísérleteink szerint nem nagyon hat. A klinikai tapasztalatokat nehéz összehasonlítani, jó (3, 8, 13, 54) és rossz eredményekről (57, 92) egyaránt beszámoltak. Összegezve: