Orvosi Hetilap, 1962. július (103. évfolyam, 26-30. szám)
1962-07-01 / 26. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Mester Endre: Transdiaphragmaticus belső sipolyok
I'W'^ KLINIK A I ÄANULMANYOK A transdiaphragmatikus belső sipoly olyan gyűjtőfogalom, ami valamelyik hasi szerv communicatióját jelenti a rekeszen keresztül a pleuraüreggel, tüdővel, illetve bronchussal. Localisatio és aetiologia szerint különféle kórképek tartoznak ebbe a csoportba. Közös bennük a diaphragmán keresztül való kapcsolat, a ritka előfordulás és a megoldás nehézsége. Az egész kérdést felölelő irodalmat nem tudtam találni, a kisszámú adatok csak egyes esetekre vonatkoznak. Ezért indokoltnak látszik, hogy a megjelent közlések figyelembevételével saját ezirányú tapasztalatainkról beszámoljunk. A duodenobronchialis sipolyokról Keeley (1960) ír egy esete kapcsán, A 67 éves férfi fistuláját a duodenum mobilisatiója után a nyílás zárásával oldotta meg, hasi behatolásból. Adams (1955) a biliopleuralis, illetve biliobronchialis sipolyokkal foglalkozott 4 esete alapján. Három esetben az epeút-szűkület műtétével rendezte a helyzetet és egyben vált szükségessé tüdőlebeny-resectio. Forster (1959) szintén két esetet ismertetett, amelyekben epeműtét szövődményeképpen subphrenikus tályog keletkezett és tört át a hörgőkbe. Mindkét eset kimenetele letalis volt. Gullickson (1956) peritoneo-broncho-pleuralis közlekedésről számolt be két eset alapján. Ezekben is subphrenikus tályog tört be a tüdőbe. Bronchoskópos leszívás után a tályog transdiaphragmatikus megnyitása és drainezése hozott gyógyulást. Meyer (1949) esetében a rekesz alatti tályog a rekeszen át a szívburokba tört át és vezetett exitushoz. Graves 1863-ban közölt hasonló szövődményt gyomorperforatio, Cabot pedig 1934-ben epeút megbetegedés kapcsán. Ladányi 1956-ban közölte a szív bal kamrájába perforált gyomorfekély esetét. Hepp (1958) 4 esetet ismertetett. Három esetében epe-, egyben gyomorműtét következtében jött létre biliobronchialis sipoly. Di Domizio 1951-ben közölte gastrobronchialis fistula esetét. Gyomor-resectio után 1 hónappal rekesz alatti tályog keletkezett, ami a rekeszen át a hörgőrendszerbe tört. Közvetlen ok az odavezető kacs lábos szűkülete volt, amit duodenotejunostomiával oldott meg. Urizza 1954-ben hemia diaphragmatica szövődményeképpen hasonló elváltozást ismertetett. Gyomor-resectio, tüdőlebeny resectio és rekeszsérv-zárás után gyógyult a beteg. Markowitz etc. (1960) két esetben észlelt gastropleuralis sipolyi perforatio következtében ugyancsak rekeszsérv szövődményeképpen. Mindkét betegét elvesztette. Korai thoracotomiát, a nyílás zárását és ha lehet, a sérv megoldását ajánlotta. Pollwein (1950) tüdőbe tört májtályog esetét közölte. Ez a szövődmény cholecystectomia után fejlődött ki. Hasi behatolásból történt tályogmegnyitás és drainezés eredményes volt. Hunt 1954-ben két pancreatobiliaris sipolyt észlelt. Az egyik fiatal katonában keletkezett, akin hasi sérülés miatt májvarratot végeztek. Később subphrenikus tályog, majd pancreas-sipoly alakult ki. Repülőszállítás után tört át a tályog a bal alsó tüdőlebeny hörgrendszerébe. Pancreas-resectio után gyógyult. A másik betege fiatal nő volt. Ankylostomum duodenale fertőzés következtében rekesz alatti tályog alakult ki és tört át a hörgrendszerbe. A tályog megnyitása és drainezése eredményes volt. A repülőszállítást mindkét esetében, mint elősegítő tényezőt említi a szerző, aki leírása szerint hasonló esetet nem talált az irodalomban. A rekesz alatti tályogok egyik ritka szövődményeként többen emlékeznek meg a pleuraüregbe és bronchusrendszerbe való áttörésről, így Hochberg (1938) anyagában 36%-ban, Ochsner-ében (1938) 105%-ban, Berensében (1953) 11%-ban fordult elő. Neilsen (1950) perinephro- bronchiális sipolyról értekezett. Ribeiro (1939) lumbo-bronchialis összeköttetést látott perinephritikus tályog következményeképpen, ami nephredtomiára gyógyult. Leonhardt (1951) esetében lövési sérülés után traumás rekesz-sérv fejlődött ki, előzőleg empyema- Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Sebészeti Osztály Transdiaphragmatikus belső sipolyok Mester Endre dr. 1205 ORVOSI HETILAP Hallpike C. S. and Cairns H.: J. Laryng. 1938. 53. 625. — 16. Matzger J. und Bussany—Caspari W.: Z. Laryng. usw. 1960. 39. 182. — 17. Méniére P.: Gaz. Méd. Paris 1861. 16. 55, 88, 239, 379, 597. — 18. Müller A.: Pract. oto-laryng. 1950. 12. 338. — 19. Mygind S. H. and Dederding D.: Ann. Otol. 1938. 47. 938. — 20. Portmann G.: J. Laryng. 1927. 42. 809. — 21. Rüedi L.: Schweiz, med. Wsohr. 1953. 83. 325. — 22. Shambaugh G. E. and Knudsen V. O.: Trans. Amer. Otol. Soc. 1923. 16. 397. — 23. Shambaugh jun.: Surgery of the Ear. Philadelphia, London. 1959. — 24. Schuknecht H. F.: Acta otolaryng. Suppl. 1957. 132. — 25. Varga Gy.: Fül-orr-gégegyógy. 1956. 2. 1. — 26. Williams H. L.: Méniére-s Disease. Springfield 1952. I