Orvosi Hetilap, 1962. november (103. évfolyam, 44-47. szám)
1962-11-04 / 44. szám - Besznyák István: Az ínhúrok és papillaris izmok elváltozásai mitralis stenosisban és ezek sebészeti jelentősége
lag minden betegét extracorporalis keringés segítségével, nyitott methodicával operálja (59). Természetesen a fejlődés minden egyes periódusának kezdetét az új módszer propagálása, előnyeinek felsorolása jellemezte. A subvalvularis elváltozások felismerésével úgy vélték, hogy az ajánlott methodusokkal az elváltozásokat sebészileg minden esetben tökéletesen meg lehet oldani. Sajnos meg kell állapítani, hogy koránt sincs így. A probléma jobb megértése céljából nem érdektelen, ha röviden áttekintjük a mitrális szájadékhoz tartozó haemodynamicai rendszerre vonatkozó anatómiai, élettani és histopathológiai ismereteinket és ebből levonjuk a megfelelő következtetéseket. Ezen apparatus a mitralis billentyűkből, a hozzátartozó viharokból és papillaris izmokból, valamint az annulus fibrosusból áll és functionális egységet alkot. Munkánkban csupán az inhurok, papillaris izmok és az annulus fibrosus elváltozásait, valamint ezek jelentőségét kívánjuk tárgyalni, a billentyűkről hasonló vonatkozásban más közleményünkben kívánunk foglalkozni. Az inhurok, papillaris izmok és az annulus fibrosus anatómiája és physiológiája. A billentyűkkel és a papillaris izmokkal szoros összhangban levő viharok (chordae tendineae) fejlődése viszonylag tisztázott kérdés. Cordier és Roux (18) szerint a 9,5 mm-es embryóban már látható a másodrendű viharok helyezéke. Kifejlett formájukban az inhurokat két nagy csoportra oszthatjuk: valódi- és álinhurokra. Míg az előbbiek a papillaris izmok és a billentyűk között teremtenek összeköttetést, az utóbbiak a papillaris izmoktól a kamra falát bélelő endocardiumhoz húzódnak, haemodynamicai jelentőségük nincs. Továbbiakban ezért csupán a valódi viharokkal kívánunk foglalkozni. A valódi viharok három formában jelennek meg: első-, másod- és harmadrendű viharokként. Vastagságuk és hosszúságuk physiológiás körülmények között is változó. Sokoloff és másainak (72) vizsgálata szerint felnőtt egyénnél az elülső billentyűhöz tartozó másodrendű viharok átlagos vastagsága 0,86 mm, hossza pedig 18,0—21,6 mm között váltakozik. A hátsó billentyű viharjainak átlagos vastagsága 0,35 mm, hossza pedig 18,0 mm. Az elülső billentyűk viharjai tehát hosszabbak és vastagabbak. Szövettanilag az viharokon három réteget különíthetünk el. Centrális részüket szorosan egymás mellett elhelyezkedő, rostokból álló, magokban szegény, tömött terület alkotja. Ekörül foglal helyet a változó vastagságú, lazább, magokban gazdagabb réteg, melyet az endocardium, mint harmadik réteg borít. A második réteg sokszor olyan vékony lehet, hogy mikroszkóposan is nehezen figyelhető meg. Gyermekeknél ezen réteg relative vastagabb, de kiterjedése az egyes viharokon is különböző lehet (67). Sokoloff és mtsai (72) szerint az inhúrokon felnőtt korban rheumás eredet nélkül is előfordulhatnak scleroticus elváltozásaik. E szklerosis collagén rostok felszaporodásának következménye és az inhúregész hosszára vonatkozik. Különösen kifejezett lehet ez a centrálisan elhelyezkedő viharokon, melyek a véráram mechanikai hatásának legjobban ki vannak téve. Hasonló megfigyelésről számol be Magarey (57) is. 2. ábra. Felvétel a mitrális szájadékról. Feltűnő az viharok megvastagodása és hegesedése, mely a billentyűk mozgását lehetetlenné teszi. ábra. Sejtszegény, durva kötőszöveti rostokból álló, helyenként elmeszesedett vnhar hosszmetszete. A billentyű elváltozása kisebb fokú. Az inhar immobilis, oszlopszerű képletté alakult át