Orvosi Hetilap, 1963. szeptember (104. évfolyam, 35-39. szám)
1963-09-01 / 35. szám - Sárkány Jenő: Budapest csecsemőhalálozásának alakulásáról. Miért marad el Budapest csecsemőhalálozása az ország fejlődésétől?
1636 ORVOST HETILAP ellátás színvonalának emelkedése, a gondozási, ápolási, táplálási ismeretek elterjedése stb. Ezek azonban — mint látjuk — az élet első napjaiban alig érvényesülnek, vagy legalábbis más tényezők ennek hatását kompenzálják, sőt az első 24 órában felül is múlják. Miben kereshetjük a mortalitás stagnálásának, sőt növekedésének okát e korai életszakaszban? Ismeretes, hogy az első hét, de különösen az első nap halottainak 80 vagy még több %-a koraszülött, tehát ezen periódus mortalitását lényegében a koraszülött-probléma határozza meg. Ezt a kérdéskomplexumot annál is inkább meg kell vizsgálnunk, mert a koraszülöttek frekvenciája a nagy városokban általában magasabb. Az alábbi ábra Magyarország és Csehszlovákia koraszülött frekvenciája mellett Budapest adatait is szemlélteti. (A hazai adatok a szülészeti rendtartás gyűjtésén alapulnak, a megfelelő évek KSH értékei még magasabbak.) Az ábrából két tényt állapíthatunk meg: az egyik az, hogy Csehszlovákia 6%-os koraszülöttfrekvenciájával szemben a hazai frekvencia 7—8%, Budapesté meg éppen 9—10%, tehát jóval magasabb a csehszlovákiai arányszámnál. A másik tény pedig az, hogy Csehszlovákiában a koraszülöttfrekvencia évről évre szinte azonos, míg nálunk, s különösen Budapesten a koraszülöttek arányszáma meredeken emelkedik. Az alábbi táblázaton láthatjuk, hogy ez a tendencia a grafikonon ábrázolt utolsó év (vagyis 1958) óta is tovább tart. 5. táblázat Koraszülött-frekvencia 1000 élveszülöttre számítva KSH adatok. Hogyan határozhatjuk meg a koraszülöttség jelentőségét, helyét a csecsemőhalálozásban? Közvetlenül úgy, hogy megállapítjuk a koraszülöttek számát az 1000 élveszülöttre számított elhalt csecsemők között. Például: Magyarországon 1960-ban a csecsemőelhalálozás 47,6%° volt, amiből a koraszülöttekre 23,6%o, az érettekre 23,1%o esett (0,9%° szülősúlya ismeretlen volt). Viszont Budapest 1960. évi 46,1%o-es csecsemőhalálozásból jóval több (31,5%o) esett koraszülöttekre és 14,4%o az érettekre (0,2%o-nek a szülősúlya ismeretlen volt). A csecsemőhalálozásnak a koraszülöttekre eső komponense annál nagyobb, minél magasabb a koraszülöttek és azon belül az éretlenek frekvenciája. Természetesen a koraszülöttek azonos frekvenciája és összetétele mellett is más és más nagyságú a csecsemőhalálozásnak a koraszülöttekre eső komponense aszerint, hogy 1000 koraszülött közül hány hal meg első életévének betöltése előtt. Ez a szám, ha a koraszülött-állomány összetétele nem változik, jó mutatószáma a koraszülött-ellátás színvonalának és nagy előnye, hogy nem csupán a születés utáni első hetek mortalitását öleli fel, hanem az egész első életévét. Ha ezt az adatot korcsoportokra bontjuk, (például 6 napon belül és 7—364 nap között, vagy 1 hónapon belül és 1—11 hónap között), akkor orvosi szempontból igen értékes összehasonlításokra nyílik lehetőség. Ugyancsak jelentős következtetések vonhatók le a mortalitásnak az érettekre eső frakciója alakulásából és annak korcsoportok szerinti bontásából. Pontosabb képet kapunk, ha a koraszülöttek és érettek frakciója helyett az elhalt csecsemők globális arányszámát az elhaltak születési súlya szerint 500 g-os csoportokra osztjuk. A 4. ábra Magyarország és Budapest csecsemőhalálozását születési súlykategóriákra bontva — % . ábra. Koraszülöttek az összes szülöttek százalékában Magyarországon (Szülészeti rendtartás adatai alapján) 1958 1959 1960 Budapest................................. 102,6 107,7 113,5 Magyarország.......................... 83,4 87,5 91,8 4. ábra. Születési súlycsoportok részesedése a csecsemőhalálozásban 1000 élveszülöttre, 19.