Orvosi Hetilap, 1963. december (104. évfolyam, 48-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám - Budai József - Farkas Elek - Nyerges Gábor - Csapó József: A gamma-globulin hatásmódja a kanyaró elleni védelemben
2200 ORVOSI HETILAP osítottunk, mégis csak átmeneti, 1 éven belül kialvó immunitást tudtak létrehozni. Az 1 hó és 1 év között a szerológiai változásokat nem regisztráltuk, így nem tudjuk megmondani, hogy védettségük mikor ért véget. A 9. és a 11. számú eset még immunitást jelentő ,1,4 literéből azonban arra lehet következtetni, hogy az ellenanyagok kiürülése a többi gyermeknél sem sokkal előbb fejeződhetett be, hiszen nagyjából azonos szintről indultak mindannyian, és érzékenyebb módszerrel az ellenanyagok nyomai talán náluk is kimutathatók lettek volna. Adataink a következő érdekes elméleti kérdést vetik fel: Mi az oka annak, hogy ugyanazon antigénnek, a ma vírusnak a hatására kialakuló ellenanyagtermelés egyszer egész életen át tart, más esetben pedig átmeneti jellegű lesz és egy éven belül megszűnik? Feltételezhető, hogy a betegség az a tényező, amely még igen enyhe változatában is olyan változást hoz létre a szervezet ellenanyagtermelő apparátusában, hogy az élethosszán termeli az ellenanyagot. Ha viszont a patológiai folyamat, a közbejött passzív védelem miatt, a megbetegedés kifejlődéséig nem jut el, az addig zavartalanul szaporodó vírus hatására a szervezet megindítja ugyan az immunanyagok termelését, ezt a képességét azonban az esetek nagyobb részében elveszíti. A két reakciótípus között fennálló minőségi különbség lényegére csak a patológiai folyamatnak, a szervezetben lejátszódó kórélettani változásoknak részletes feltárása deríthet majd fényt. Eredményeinkből a gyakorlat számára az a következtetés vonható le, hogy a kanyaró kivédésére célszerű a g. gl.-t a lappangási idő későbbi szakaszában, a 6—7. napon adni. Ezt az eljárást először Csapó ajánlotta (1.) epidemiológiai, immunológiai meggondolások és tapasztalatok alapján. Felfogásának helyességét most az exakt szerológiai vizsgálatok bizonyították. Adataink azt mutatják, hogy a megfelelő mennyiségű g. gl. a lappangás 8. napján adva is védelmet nyújt. A fertőzött fogékony egyén e passzív védelem mellett még hosszabb-rövidebb ideig tartó aktív immunitást is szerezhet. A későbbi inkubációban alkalmazott g. gl. ezek szerint kettős hatást fejt ki: egyrészt direkt passzív, másrészt indirekt aktív védettséget biztosít. Igaz, hogy a késői kanyaróvédelem mellett nagyobb a mitigált mű veszélye, ebből azonban újabb fertőzés a megfelelő mennyiséggel beoltott közösségben nem indulhat ki, mert a fertőzésen át nem esett, így aktív immunitáshoz nem jutó gyermekek az újabb eset jelentkezésekor még passzív védelem alatt állanak. A 7. inkubációs napra megadott határadag (0,5 ml/kg 10%-os g. gl.) kiürülési ideje ugyanis 21 napra tehető, így a fertőződéstől számított 28 (7+21) napig nyújt védettséget. Összefoglalás: Szerzők 12 gyermeknek a mo inkubáció 7—8. napján nagy mennyiségű g. gl.-t adtak (2 ml/kg). A klinikai és szerológiai eredmények alapján a következő megállapításokat teszik: 1. A mo megfelelő mennyiségű g. gl.-nal a 8 inkubációs napon, még masszív fertőzés esetén is kivédhető. 2. Mitigált mo kísérleti körülmények között normális, sőt rövidült lappangási idő után is jelentkezhetik. 3. Az inkubáció 7—8. napján a szervezetben már annyi vírus van, hogy hatásukra aktív ellenanyagtermelés indul meg akkor is, ha a klinikai tünetek kialakulását a bevitt g. gl. megakadályozza. 4. A tünetmentessé tett mo fertőzés utáni immunitás szerencsés esetben tartós, legtöbbször azonban egy év alatt kialszik. 5. A meglevő ellenanyagszintet újabb, természetes úton bejutó antigén nem növeli, hiperimmunizálni mo-val szemben így nem lehet. 6. Az inkubáció első napjaiban alkalmazott ki. adag g. gl. helyett célszerűbb a későbbi stádiumban nagyobb mennyiséget adni, mert csak így lehet kihasználni annak passzív immunizáló hatás mellett, indirekt aktív immunitást biztosító hatását is. 7. A kanyaró elleni aktív védőoltások bevezetéséig ez az egyetlen módszer, melynek segítségével, ha nem is végleges, de a passzív immunitásnál sokkal tartósabb védettséget teremthetünk. IRODALOM: 1. Csapó J.: Orvosi Hetilap 31:195.' 847. — 2. Enders J. F., and Peebles T. C.: Proc. Soc Bioi. Med. 86:277, 1954. — 3. Karelitz S.: J. Pedia 36:697, 1950. — 4. Townsend J. H.: New England J. Mec 214:732, 1936. — 5. Black F. L. and Yannet H.: JAM. 173:1183, 1960. — 6. Bech V.: Acta Path. Micr. Scanc 50:81, 1960. — 7. Karelitz S. and Markham F. S Amer. J. Dis. Child. 103:682, 1962. A szerzők köszönetüket fejezik ki Dr. Letena Károlynénak a laboratóriumi munkákban nyújtott értékes közreműködéséért. Itai su zelelle 55 fideris dezirt