Orvosi Hetilap, 1964. szeptember (105. évfolyam, 36-39. szám)
1964-09-06 / 36. szám - Szabolcs Zoltán: Eredményeink és kilátásaink a gyomorrák gyógyításában
Varró és mtsai már idézett cikkében a következőket olvashatjuk: „A curatív resectio lehetőségének számaránya ... a Mayo klinika anyagában kb. 40%, ... Szabolcs anyagában 25%, saját anyagunkban 33% volt. Ez az jelenti, hogy a sebész a felismert eseteknek csak kb. egyharmadában foghat egyáltalán siker reményében a műtéthez ... a resecálhatók arányszámának további növelése ... a korai diagnosison múlik.” A curatív resectiók lehetőségének arányát korrektül a resecabilitási százalékkal adjuk meg. Ez a Mayo klinikán nem kb. 40%, hanem pontosan 62%, az én anyagomban nem 25%, hanem 55%, és Varró és mtsai anyagában sem 33%, hanem 43,3%. Említettem azonban, hogy egyesek még ennél magasabb resecabilitást is képesek elérni. Nem fedi tehát a mai helyzetet, ha azt írjuk, hogy a sebész az eseteknek csak kb. egyharmadában foghat a siker reményében a műtéthez, mert a resecabilitás ma általában eléri az 50— 60%-ot. Azok a számok, amit Varró és mtsai megadnak, nem a resecabilitás lehetőségének, hanem nagyjából az ún. „operative Heilungsquote”-nak (Hinze, 1958) kifejezői, tehát szintén korrekt számok, amik azt érzékeltetik, hogy az összes észlelt esetből hányban történt (és nem hogy hányban volt lehetséges) radikális műtét. Nem is kifogásolhatók maguk a számok, csupán az utána következő kommentár. Az „operative Heilungsquote” alacsony voltáért ugyanis nemcsak a gyomorrák rosszindulatúsága és az elkésett diagnózis felelős, hanem jórészt a szervezetlenség, a betegek és orvosok pesszimizmusa, vagyis olyan tényezők is, melyeknek kikapcsolása — mint látni fogjuk — mai körülményeink között is lehetséges, és még lényegesen hozzájárulhat az „operative Heilingsquote” Varró által megadott alacsony számadatainak megjavításához. Az elmondottakkal igyekeztem rámutatni arra, hogy sem a hazai, sem a mind nagyobb számmal és mind nagyobb anyagra vonatkozó külföldi közlemények túlnyomó többségéből nem lehet teljesen tiszta képet nyerni a gyomorrák gyógyításában elérhető eredményekről. A közlemények egyrészt különféle szempontok szerint válogatott beteganyagra vonatkoznak — adataik tehát nem összehasonlíthatók —, másrészt sok szubjektív tényezőt tartalmaznak, melyeket egyelőre kikapcsolni nem tudunk. Nagy segítséget jelentene, ha a gyomorráknál is rendelkeznénk olyan klinikai osztályozással, mint amilyen az emlőrákoknál általánosan használatos, és ma már nélkülözhetetlen az eredmények tárgyilagos kiértékeléséhez. Valóban reális képet az eredményekről csak akkor kapnánk, ha egy földrajzi területen előforduló összes gyomorrákos beteg sorsának kritikus elemzésével mérnénk fel a lehetőséget. Ilyen kimutatás világviszonylatban is ritka, hazánkban egyáltalán nincs. Ezért határoztuk el 10 évvel ezelőtt, hogy a hazai viszonyok megismerése céljából Vas megye területén pontos felmérést végzünk. Vas megye hasonló vizsgálatokra igen alkalmas, mert meglehetősen zárt egységet képez. Beteganyaga ritkán hagyja el gyógykezelés céljából a megye területét, tehát könnyen kézben tartható. Aránylag kis lakosszáma (282 000) az utóbbi 10 évben alig változott. Különösen alkalmassá teszi a gyomorrák-kérdés vizsgálatára az a körülmény, hogy hazai viszonylatban Vas megyében fordul elő a legtöbb gyomorrákos megbetegedés (3. táblázat). 1952 közepe óta foglalkozunk behatóbban a gyomorrák gyógyításával, s ezen időtől 1958 közepéig eltelt 6 év alatt, a jelen lehetőségeink mellett elérhető legnagyobb pontossággal felkutattuk, összegyűjtöttük és ellenőrzés alatt tartottuk a megyében előforduló összes gyomorrákos beteget, függetlenül attól, hogy kórházba, illetve műtétre kerültek-e, vagy csak otthoni ápolásban részesültek. Ellenőrzésünk azóta is tart, minden egyes beteg sorsáról tudunk, azokról is, kiket a megyén kívül kezeltek vagy operáltak, s jelenleg, az 1958 óta eltelt 5 év távlatából az említett 6 év beteganyagának ötéves túléléséről is módunkban van beszámolni. Ezen beteganyagon pontosan felmérhetjük a gyomorrákos betegek sorsát és a therápiás eredményeket, s olyan statisztikát tudunk nyújtani, mely semmiféleképpen sem kifogásolható, s valóban az „összes beteg”-re vonatkozik. 3. táblázat 10 000 negyvenéves és idősebb lakosra jutó gyomorrák halandóság nagyvárosainkban és megyéinkben (1959—60 átlag) Adatgyűjtésünk eredményeként 6 év alatt 1067 gyomorrákos beteget tudtunk felkutatni. Ebből következik, hogy évenként a megye területén kb. 180 új megbetegedésre számíthatunk. Ez a szám az elsősorban veszélyeztetett 45 éven felüli lakosságra (87 000) vonatkoztatva 0,21%-os gyakoriságnak felel meg. Terület Férfi Nő összes Pécs ....................................... 14,72 10,78 12,52 Debrecen............................... 16,39 6,77 11,05 Miskolc ................................. 13,57 6,74 9,89 Budapest............................... 10,47 6,28 8,08 Vas megye ........................... 22,37 11,22 16,44 Hajdú-Bihar megye .......... 22,43 11,10 16,43 Szabolcs-Szatmár megye .. 20,20 11,43 15,56 Zala megye........................... 19,54 11,86 15,35 Szolnok megye..................... 16,93 12,59 14,63 Borsod-Abaúj-Zemplén .. . 17,33 10,75 13,80 Veszprém megye.................. 17,10 10,62 13,69 Somogy megye..................... 18,26 9,81 13,64 Baranya megye.................... 17,10 10,58 13,59 Győr-Sopron megye .......... 16,91 10,23 13,39 Pest megye........................... 15,77 10,50 12,95 Békés megye ...................... 16,71 9,54 12,93 Csongrád................................. 16,40 8,53 12,20 Heves megye ...................... 14,90 9,89 12,17 Tolna megye ...................... 14,66 9,96 12,10 Nógrád megye...................... 13,05 11,11 12,01 Bács-Kiskun megye .......... 15,21 9,10 11,93 Komárom megye................. 14,57 8,53 11,43 Fejér megye......................... 13,23 6,56 9,72