Orvosi Hetilap, 1964. szeptember (105. évfolyam, 36-39. szám)

1964-09-06 / 36. szám - Szabolcs Zoltán: Eredményeink és kilátásaink a gyomorrák gyógyításában

Varró és mtsai már idézett cikkében a követ­kezőket olvashatjuk: „A curatív resectio lehetősé­gének számaránya ... a Mayo klinika anyagában kb. 40%, ... Szabolcs anyagában 25%, saját anya­gunkban 33% volt. Ez az jelenti, hogy a sebész a felismert eseteknek csak kb. egyharmadában fog­hat egyáltalán siker reményében a műtéthez ... a resecálhatók arányszámának további növelése ... a korai diagnosison múlik.” A curatív resectiók lehetőségének arányát korrektül a resecabilitási százalékkal adjuk meg. Ez a Mayo klinikán nem kb. 40%, hanem pontosan 62%, az én anyagomban nem 25%, hanem 55%, és Varró és mtsai anyagá­ban sem 33%, hanem 43,3%. Említettem azonban, hogy egyesek még ennél magasabb resecabilitást is képesek elérni. Nem fedi tehát a mai helyzetet, ha azt írjuk, hogy a sebész az eseteknek csak kb. egy­harmadában foghat a siker reményében a műtét­hez, mert a resecabilitás ma általában eléri az 50— 60%-ot. Azok a számok, amit Varró és mtsai meg­adnak, nem a resecabilitás lehetőségének, hanem nagyjából az ún. „operative Heilungsquote”-nak (Hinze, 1958) kifejezői, tehát szintén korrekt szá­mok, amik azt érzékeltetik, hogy az összes észlelt esetből hányban történt (és nem hogy hányban volt lehetséges) radikális műtét. Nem is kifogásol­hatók maguk a számok, csupán az utána következő kommentár. Az „operative Heilungsquote” ala­csony voltáért ugyanis nemcsak a gyomorrák rosszindulatúsága és az elkésett diagnózis felelős, hanem jórészt a szervezetlenség, a betegek és or­vosok pesszimizmusa, vagyis olyan tényezők is, melyeknek kikapcsolása — mint látni fogjuk — mai körülményeink között is lehetséges, és még lé­nyegesen hozzájárulhat az „operative Heilings­quote” Varró által megadott alacsony számadatai­nak megjavításához. Az elmondottakkal igyekeztem rámutatni arra, hogy sem a hazai, sem a mind nagyobb számmal és mind nagyobb anyagra vonatkozó külföldi köz­lemények túlnyomó többségéből nem lehet telje­sen tiszta képet nyerni a gyomorrák gyógyításá­ban elérhető eredményekről. A közlemények egyrészt különféle szempontok szerint válogatott beteganyagra vonatkoznak — adataik tehát nem összehasonlíthatók —, másrészt sok szubjektív té­nyezőt tartalmaznak, melyeket egyelőre kikap­csolni nem tudunk. Nagy segítséget jelentene, ha a gyomorráknál is rendelkeznénk olyan klinikai osz­tályozással, mint amilyen az emlőrákoknál általá­nosan használatos, és ma már nélkülözhetetlen az eredmények tárgyilagos kiértékeléséhez. Valóban reális képet az eredményekről csak akkor kapnánk, ha egy földrajzi területen előfor­duló összes gyomorrákos beteg sorsának kritikus elemzésével mérnénk fel a lehetőséget. Ilyen ki­mutatás világviszonylatban is ritka, hazánkban egyáltalán nincs. Ezért határoztuk el 10 évvel ez­előtt, hogy a hazai viszonyok megismerése céljából Vas megye területén pontos felmérést végzünk. Vas megye hasonló vizsgálatokra igen alkal­mas, mert meglehetősen zárt egységet képez. Beteg­anyaga ritkán hagyja el gyógykezelés céljából a megye területét, tehát könnyen kézben tartható. Aránylag kis lakosszáma (282 000) az utóbbi 10 évben alig változott. Különösen alkalmassá teszi a gyomorrák-kérdés vizsgálatára az a körülmény, hogy hazai viszonylatban Vas megyében fordul elő a legtöbb gyomorrákos megbetegedés (3. táblázat). 1952 közepe óta foglalkozunk behatóbban a gyomorrák gyógyításával, s ezen időtől 1958 köze­péig eltelt 6 év alatt, a jelen lehetőségeink mellett elérhető legnagyobb pontossággal felkutattuk, ös­­­­szegyűjtöttük és ellenőrzés alatt tartottuk a me­gyében előforduló összes gyomorrákos beteget, függetlenül attól, hogy kórházba, illetve műtétre kerültek-e, vagy csak otthoni ápolásban részesül­tek. Ellenőrzésünk azóta is tart, minden egyes be­teg sorsáról tudunk, azokról is, kiket a megyén kívül kezeltek vagy operáltak, s jelenleg, az 1958 óta eltelt 5 év távlatából az említett 6 év beteg­anyagának ötéves túléléséről is módunkban van beszámolni. Ezen beteganyagon pontosan felmérhetjük a gyomorrákos betegek sorsát és a therápiás ered­ményeket, s olyan statisztikát tudunk nyújtani, mely semmiféleképpen sem kifogásolható, s való­ban az „összes beteg”-re vonatkozik. 3. táblázat 10 000 negyvenéves és idősebb lakosra jutó gyomorrák halandó­ság nagyvárosainkban és megyéinkben (1959—60 átlag) Adatgyűjtésünk eredményeként 6 év alatt 1067 gyomorrákos beteget tudtunk felkutatni. Ebből következik, hogy évenként a megye terüle­tén kb. 180 új megbetegedésre számíthatunk. Ez a szám az elsősorban veszélyeztetett 45 éven felüli lakosságra (87 000) vonatkoztatva 0,21%-os gyako­riságnak felel meg. Terület Férfi Nő összes Pécs ....................................... 14,72 10,78 12,52 Debrecen............................... 16,39 6,77 11,05 Miskolc ................................. 13,57 6,74 9,89 Budapest............................... 10,47 6,28 8,08 Vas megye ........................... 22,37 11,22 16,44 Hajdú-Bihar megye .......... 22,43 11,10 16,43 Szabolcs-Szatmár megye .. 20,20 11,43 15,56 Zala megye........................... 19,54 11,86 15,35 Szolnok megye..................... 16,93 12,59 14,63 Borsod-Abaúj-Zemplén .. . 17,33 10,75 13,80 Veszprém megye.................. 17,10 10,62 13,69 Somogy megye..................... 18,26 9,81 13,64 Baranya megye.................... 17,10 10,58 13,59 Győr-Sopron megye .......... 16,91 10,23 13,39 Pest megye........................... 15,77 10,50 12,95 Békés megye ...................... 16,71 9,54 12,93 Csongrád................................. 16,40 8,53 12,20 Heves megye ...................... 14,90 9,89 12,17 Tolna megye ...................... 14,66 9,96 12,10 Nógrád megye...................... 13,05 11,11 12,01 Bács-Kiskun megye .......... 15,21 9,10 11,93 Komárom megye................. 14,57 8,53 11,43 Fejér megye......................... 13,23 6,56 9,72

Next