Orvosi Hetilap, 1964. október (105. évfolyam, 40-43. szám)
1964-10-04 / 40. szám - Budvári Róbert - Horváth Dezső: A modern anaesthesiologia kockázatai
ORVOSI HETILAP a gyógyszeres, a mechanikus gépi és az egyéb (pl. intubációs) szövődmények. Ezek mellett negyediknek az anaesthesia hazai „átmeneti” helyzetéből fakadó nehézségek jelentkeznek. A modern anaesthesia szövődményei A gyógyszeres szövődmények száma és jelentősége miatt szokták hangsúlyozni, hogy az anaesthesiologus elsősorban a gyakorló pharmakologus. A modern anaesthesiához felhasznált pharmakonok sokasága teszi ezt indokolttá. Elég arra gondolni, hogy a leggyakoribb kombinált endotrachealis gépi narkózist is szedativumokkal vagy dekonnektálással vezetik be, az intubálás intravénás narkózisban történik és ezzel egyidejűleg, ugyancsak intravénásan, izomrelaxánsokat kap a beteg. Csak ezután kezdődik a tulajdonképpeni zártrendszerű gépi altatás, melynek során aetheroxigén keverékét, vagy egyéb inhalációs narkotikumokat (dinitrogenoxid, Fluorhan stb.) lélegeztetnek be. Ezenkívül kombinálják még a narkózist esetenként hypothermiával, hypotensióval is. Az egymagukban is toxikus, légzést deprimáló szerek egymás hatását egyszersmind — hasznosan vagy károsan — potenciálják. A hatáspotenciálódás veszélye nemegyszer már az anaesthesia előtt adva van. Különösen traumás esetekben, de máskor is előfordulhat, hogy a narkózist kivitelező orvosnak nincs módjában meggyőződni a narkózist 24—48 órával megelőzött gyógyszerelésről. Ma a betegek jelentős részénél kell számolni előzetes „gyógyszerfogyasztás”-sal, akár sedativ-hypnotikus-tranquillans csoportba tartozó, akár codein-aethylmorphin csoportba tartozó készítmények szedésével. Ezek kiürülési ideje 24 órán túl van, egy esetleges narkózis pharmakonjait tehát potenciálhatják. A gyógyszeres szövődményeken belül külön kell foglalkozni a barbiturátkészítmények, az izomrelaxánsok és az inhalációs narkotikumok nem kívánatos szövődményhez vezető tulajdonságaival. Az intubáláshoz és a kis-, illetve középműtétek narkózisához felhasznált intravénásan adható barbiturátkészítmények, különösen biobarbiturátok legfőbb veszélye légzésdeprimáló, vérnyomást süllyesztő hatásuk, mely légzésbénulásig fokozódhat. Ezek hatását előzetesen szedett barbiturátkészítmények (pl. a közismert Barbamid) fokozhatják, a phenothiazin származékok pedig potenciálhatják. 1 g-on felüli felhasználásuk már komoly veszélyeket rejt magában (a zsírszövet telítődése miatt a vérben szabadon lévő barbitursavak többé nem „irányíthatók”), ezért hosszantartó, nagysebészeti beavatkozásokban alkalmazásuk ellenjavallt. De ugyanígy ellenjavalltak shockban, kardiális dyspnoeban, vese- és máj ártalomban, alkoholistáknál stb. (2). Sok közlemény foglalkozik a modern anaesthesiologiai irodalomban az izomrelaxánsok okozta szövődményekkel. Ezek túladagolása, hatásmechanizmusának nem ismerése és ebből következő helytelen antagonizálása, továbbá elhúzódó hatásuk képezi a legtöbb szövődmény alapját. Hatásukat az egyidejűleg adott barbiturátok potenciálhatják is. A curare és a szintetikus curare-készítmények nagy veszélye kicsiny therapiás szélességük. Így a szintetikus Tricuranból testsúlykilogrammonként 1 mg gyenge curare-hatást biztosít, a kívánt therapiás hatást, vagyis az izomellazítást spontán légzéssel 1,5 mg/testsúlykg-mal lehet elérni, de már 2 mg/kg a légzőizmokat is bénítja. Ugyanígy alkalmasak légzésbénulás előidézésére a dekamethonium csoport anyagai: a succinylcholin és a guajacol-glycerinaether származékok is. Számos közlés ismeretes elhúzódó, postoperatív succinil-apnoeról. Különösen kadexiások, rosszul táplált egyének, májmegbetegedésben szenvedők tűrik rosszul a relaxánsokat (3, 4, 5). Az inhalációs narkotikumok közül az aether tulajdonságai a legismertebbek. Egyenletesen fő veszélye a mai napig a túladagolás. Vazomotor depressziós hatása 1,2 ezrelék véraetherkoncentráció felett jelentkezik (ezen alapul az aether túlaltatás laboratóriumi bizonyítása). Irodalmi összesítő adatok szerint (6) 5000 aether-altatásra esik egy halálos szövődmény. Ennél toxikusabb a nálunk nemigen alkalmazott cyclopropan, viszont legkevésbé toxikusnak a dinitrogénoxid látszik, mert ezzel csak átlag 50 000 narkózisra esik egy haláleset (valószínű, hogy ebbe a számba a dentális anaesthesiákat is beleszámítják). Közlemények egész sora foglalkozik a rendkívül elterjedt Fluothan-nal. Ennek az aethernél négyszerte erősebb hatású inhalációs narkotikumnak hazai, határozottan gyérszámú eseteken alapuló irodalmunk (7, 8) mindeddig csak előnyös hatásait hangsúlyozta. Nem szabad elfelejteni, hogy a Fluorban a chloroformhoz hasonló szerkezetű halogénezett szénhidrogénszármazék, ennek megfelelően májártalmat okozhat. A májártalom szöveti képe kifejezetten a chloroform hatására emlékeztet. Ismételt, vagy mély, 1,5 térfogatszázalékon felüli Fluorhan-narkózis gyakrabban vezet májlaesióhoz. Irodalmi gyűjtőstatisztikák szerint (9) a hozzáférhető irodalomban 1956 óta 13 biztosan Fluothan-nak tulajdonítható halálos májkómával végződő szövődmény és 29 Fluothan okozta májkárosodás ismeretes. Ezen túlmenően ganglioplegiás hatása miatt curareval nem kombinálható, mesterséges hypotensióval sem. Fluorhan-hatásban a myokardium depressio miatt adrenalin adása mindig szívmegállás veszélyével jár (10). A modern anaesthesiához felhasznált gyógyszerkészítmények toxikus hatásaival kapcsolatban külön kell hangsúlyozni az anaesthesiológiai kockázat mérlegelésének helyes szemléletét. A modern anaesthesia kockázatainak helyes mérlegelése csak a jelenleginél nagyobb számú esetből készült, tehát gyűjtőstatisztikai adatok alapján lehetséges. Nem lehet 2—300-as sorozatok alapján pl. a Fluothanról alkotott jó véleményt publikálni. Barth (11) 2000 Halothan-narkózis esetéből 2 esetben tapasz-