Orvosi Hetilap, 1964. november (105. évfolyam, 44-48. szám)

1964-11-01 / 44. szám - Argay István - Nemecskay Tivadar: A születésszabályozásról, 10 éves vetélési anyagunk alapján

ORVOSI HETILAP 2067 Borsod megyei Kórház, I. Szülészet-Nőgyógyászat (főorvos: Nemecskay Tivadar dr.) A születésszabályozásról 10 éves vetélés­ anyagunk alapján Argay István dr. és Nemecskay Tivadar dr. A természet az élő­világban a fajfenntartást túlméretezetten igyekszik biztosítani. Az evolúció folyamán az ember megteremtette a szükséges le­hetőségeket ahhoz, hogy fennmaradása a változó természeti viszonyok között is biztosított legyen. Az ősi primitív embernél teljes volt a biológiai születési maximum és a természetes kiválasztódás szabályzóként gátolta a túlszaporodást. Az emberi­séget — civilizálódása, kultúrálódása, állandóan emelkedő életnívóigénye és az utódokért való fo­kozott felelősségvállalása — a szaporodásban a biológiai lehetőségek korlátozására indították. A XX. században a születéskorlátozás az iparilag fej­lett országokban fokozódott. Az általános halálozás csökkenésével nyilvánvalóvá vált, hogy stabil csa­ládnagyságok kialakításához kevesebb szülésre lesz szükség. Majd a városiasodás, a foglalkozási és társadalmi átrétegződés, a nők munkába állása és a tovább emelkedő kulturális igénynívó folytán a születésszabályozás objektív társadalmi követel­ménnyé vált. A szülészek egy tábora látszatra születéskorlá­­tozás-ellenes volt és megelégedett azzal, hogy intő példaként emlegette a kriminális vetéléseket (50). Sajnálatos uralkodó elv volt, hogy csak a kulturál­­tabb ember élhetett a relatíve veszélytelen születés­korlátozással, a többi tudatlant „mert — úgy­mond — kihal a nemzet” szülésre buzdították, számukra ugyanis bűn volt a családtervezés bármely módja. Az utóbbi évtizedekben a pusztító kuruzsló be­avatkozásokat már csak az alacsonyabb műveltsé­­gűek végezték, vagy végeztették magukon (29), akik nem tudtak hozzáférni veszélytelenebb lehe­tőségekhez. Ma már a modern társadalom vette kézbe a kérdés megoldását. Tudomásul kellett venni, hogy a születésszabályozás megoldásra váró közügy, és hogy nem változtatnak a születéskorlátozás mód­jain nyomozások és bírósági tárgyalások, újság­cikkek és szülészeti megnyilatkozások (16, 18). A kivitelezésbeli álláspontok jelenleg is orszá­gonként változóak. A magánvélemények hazánkban is megoszlanak (29). A születésszabályozási igény okai különböző országokban mások és mások: Kí­nában, Japánban (Kitaóka évi 2 millió feletti ve­télést említ) és Indiában a túlnépesedés (21, 38), a szocialista országokban elsősorban az egyéni női problémák (Hirschler). Sokan kérdezik ma, hogy miért nem lehetett egyenesen a születésszabályozás legfejlettebb mód­jára, a fogamzásgátlásra rátérni. A vetélést tiltó 1953-as merev intézkedések után bizonyos átme­neti időre volt szükség a neveléshez (39). Rá kellett mutatni a kriminális vetélés veszélyeire, átmene­tileg engedélyezni kellett a kórházi vetélést és ez­zel párhuzamosan hozzáfogni a felvilágosító mun­kához. 1962-ben a varsói és 1964-ben a londoni 130. Nemzetközi Családtervezési Szövetség kongresszusa helyeselte az illegális abortusártalmak kiküszöbö­lésére irányuló törekvést, átmenetileg az abortusok legalizálása által. Nemzetközi példák mutatják, hogy ahol tiltott a művi vetélés, ott nem hoz jó eredményt a fogamzásgátlás bevezetése (India, Kína). Jó példa még Franciaország, ahol óriási a kriminális vetélések száma — amit magas anyai halálozás kísér —, s újabban az orvosi kamara még azt is megtiltotta (49), hogy a születésszabá­lyozással foglalkozó tanácsadók munkájában az orvosok részt vegyenek. Hasonlóak a tiltó intézke­dések következményei Olaszországban is (Miltényi). A régi abortusközlemények sajátsága, hogy nem tárgyalhatták a való tényeket, irányítottak voltak egyetlen politikai elv révén — fokozni kell a termé­szetes szaporodást — a társadalom, a szakemberek (közgazdász, jogász, demográfus, orvos) és az egyén meghallgatása nélkül. Egyes szerzők 1952-ben (14) nem érezték, hogy helytelen egy művelt társadalomban a megelőzésre való oktatást elmulasztani. Egy-két előre­látó kezdeményezés és megállapítás ezen időkben is napvilágot látott a hazai irodalomban (15, 16, 50, 33, 47, 9). Osztályunk 10 éves anyagából regisztrálható, hogy a körülmények szülte elkeseredés, illetve a tudatlanság és a születéskorlátozás tervezett aka­dályoztatása (1953) milyen eszközöket adott a ve­télést megindítani óhajtók kezébe: fenyő-, rózsaág, nyírfaseprővessző, petrezselyem-, torma-, papsajt-, krizantin-, mályvagyökér, lúdtoll, kötőtű, orsó, szemkenőcsüvegpálcika, hajcsatt, lázmérő, fogkefe, fakanál, kávéskanál, duodénum-szonda, irri­­gátorcső, gumi-, fémkatéter. Befecskendezett anyagként szerepelt: jód, benzin, alkohol, szublimát, lúgos, tö­mény szappanos és timsós víz. Szájon keresztül abor­­tívumként alkalmaztak káli lúgot, leander- és erdei páfránylevél-teát. Egy alkalommal pedig kerékpár­pumpával levegőt juttattak a méhüregbe. Kétségtelenül sürgették a születésszabályozás megoldását a terhességmegszakítások ezen módjai (Zoltán, 1960. Warnemünde). Sok szerző a sponta­neitás álláspontjára helyezkedett — a szaporodást illetően —, sőt egyesek a vetélés orvosi javallatait is minimálisra korlátozták (22: 50). Felmerül a kérdés, hogy lehet-e az ismertetett ténykedéseknek kultúrállamban helyük, mert ezeket a tiltó rendel­kezések maguk után vonják. Az ősi spontán születéskorlátozásból a modern születésszabályozáshoz vezető lépcsőzetes út kiala­kítását szemlélteti sematikusan az 1. táblázat. Dolgozatunk alapjául 10 éves vetélési anyagun­kat vesszük és nyomon követjük, hogy milyen módszerekkel törekedtek a művi vetélést végzők a nem kívánt terhesség megszakítására, egy-egy jelző adatot kiemelve az ezekkel kapcsolatos egészség­­károsodásokra és halálozásokra.

Next