Orvosi Hetilap, 1964. november (105. évfolyam, 44-48. szám)
1964-11-08 / 45. szám - Sárkány Jenő: 1964. november 7.
ORVOSI HETILAP• AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatárs: PAPP MIKLÓS DR. 105. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 1964. NOVEMBER 8. 1964. november 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak a szocialista országok, hanem az egész dolgozó és békeszerető emberiség ünnepe. Jóllehet a Nagy Október zászlaját a proletárok emelték magasra, a forradalom szülte új társadalmi rend nemcsak a munkásosztályt, hanem az egész társadalmat szabadította fel, minden embernek nyugodt megélhetést, munkát és fejlődést biztosított. Mivel elvben és gyakorlatban egyaránt megsemmisítette az embernek ember által való elnyomását és kizsákmányolását, erkölcstelennek és megengedhetetlennek ítélte bármely nép leigázását. Csak November 7 eredményeként tűzhette napirendre a történelem a gyarmatok szabadságküzdelmeit, csak ezután vált lehetővé — történelmileg igen rövid időn belül — az egész szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása. November 7 a munkásosztály és a többi elnyomott társadalmi csoport reménységei realizálásának jelképe. Ugyanakkor minden nép, az egész emberiség legnemesebb humanista tradícióit bámulatos ütemben a mindennapi élet valóságává teszi. A hatalom és vagyon nagy különbségeiből adódó ellentéteket ez a forradalom adta át a múltnak és az egészségügyi dolgozók között is meglevő, ellentétes érdekekből származó ádáz harc, szennyes versengés helyébe állítja a nemes céljaikhoz méltó kölcsönös támogatást és baráti együttműködést. Az egészség visszaállítására és megszilárdítására irányuló törekvésekben elengedhetetlen az összes szakmai erők összefogása, a szoros kollaboráció, melyet nem desorganizálhat a hiúság, a fékezhetetlen nagyravágyás és az anyagi érdek. Új társadalomnak kellett születnie ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók egyénileg és szervezetten, szabad elhatározásukból és öntudatosan szolgálhassák az egész társadalom egészségének ügyét. Csak most vált lehetővé a betegségek genesisének leplezés nélküli feltárása, az egyén és társadalmi környezete közötti kölcsönhatások meghatározása, valamint a kórházi tevékenység egybe133 kapcsolása, a kórházon kívüli gyógyítás és különösen a gondozás különböző formáival. A modern élet, a tudomány és technika bámulatos fejlődése, egyre mélyebb megismeréseket, de ugyanakkor egyre nehezebben áttekinthető probléma-komplexumokat is tár elénk és a gyorsan differenciálódó szakágazatok szintézisbe foglalása mind nagyobb igényű feladat nemcsak tartalmi, hanem módszertani szempontból is. A részmegismerések tömege veszélyezteti az egyénről, az életről és a társadalomról alkotott nézeteink integritását. Meggyorsult a munka üteme, a közlekedés, az élet ritmusa, koncentráltabbá, feszítettebbé vált minden nap és ezek a körülmények néhány évtized alatt számottevő mértékben visszahatottak magára az emberre. A biológiai folyamatokban acceleratio következett be, korábban áll be a pubertás, a gyermekek testhoszsza és súlya jelentősen meghaladja szüleikét, somatikus és sexuális értelemben korábban következik be az érés, ezt azonban nem kíséri a kritikai megfontolások, a társadalmi együttélés szempontjából nélkülözhetetlen gátlások kifejlődése. Mindez magában rejti a társadalom és az ifjúság közötti új konfaktusok kialakulásának veszélyét. Így van ez a gazdasági és kulturális fejlődés útjára lépett valamennyi országban. Ezeket az ellentmondásokat csak a reális tények figyelembe vétele, és korszerű perspektivikus szemlélet útján, nagy türelemmel oldhatjuk meg. Más szóval: materialistáknak kell lennünk, hogy ne tévesszük szem elől a természet és társadalom fejlődésének objektív tényeit és dialektikusan kell gondolkodnunk, hogy észrevegyük, felfedezzük a „meglepő”, „elkeserítő”, vagy „kiábrándító” jelenségek hátterét, forrását, hogy megtaláljuk azok „levezetésének”, helyesebben társadalmi felhasználásának, utilizálásának racionális módszereit, hogy ifjúságunk nagyszerű képességei elősegíthessék társadalmunk forradalmi átalakítását, hogy annak belső feszítő erői önzetlenség, áldozatkészség, szolidaritás formájában harmoniku-