Orvosi Hetilap, 1964. november (105. évfolyam, 44-48. szám)

1964-11-08 / 45. szám - Sárkány Jenő: 1964. november 7.

ORVOSI HETILAP• AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatárs: PAPP MIKLÓS D­R. 105. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 1964. NOVEMBER 8. 1964. november 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem­csak a szocialista országok, hanem az egész dolgo­zó és békeszerető emberiség ünnepe. Jóllehet a Nagy Október zászlaját a proletárok emelték ma­gasra, a forradalom szülte új társadalmi rend nem­csak a munkásosztályt, hanem az egész társadal­mat szabadította fel, minden embernek nyugodt megélhetést, munkát és fejlődést biztosított. Mivel elvben és gyakorlatban egyaránt megsemmisítette az embernek ember által való elnyomását és ki­zsákmányolását, erkölcstelennek és megengedhetet­lennek ítélte bármely nép leigázását. Csak No­vember 7 eredményeként tűzhette napirendre a történelem a gyarmatok szabadságküzdelmeit, csak ezután vált lehetővé — történelmileg igen rövid időn belül — az egész szégyenletes gyarmati rend­szer teljes felszámolása. November 7 a munkás­­osztály és a többi elnyomott társadalmi csoport re­ménységei realizálásának jelképe. Ugyanakkor minden nép, az egész emberiség legnemesebb hu­manista tradícióit bámulatos ütemben a minden­napi élet valóságává teszi. A hatalom és vagyon nagy különbségeiből adódó ellentéteket ez a forra­dalom adta át a múltnak és az egészségügyi dolgo­zók között is meglevő, ellentétes érdekekből szár­mazó ádáz harc, szennyes versengés helyébe állít­ja a nemes céljaikhoz méltó kölcsönös támogatást és baráti együttműködést. Az egészség visszaállítá­sára és megszilárdítására irányuló törekvésekben elengedhetetlen az összes szakmai erők összefogá­sa, a szoros kollaboráció, melyet nem desorganizál­­hat a hiúság, a fékezhetetlen nagyravágyás és az anyagi érdek. Új társadalomnak kellett születnie ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók egyénileg és szervezetten, szabad elhatározásukból és öntudato­san szolgálhassák az egész társadalom egészségének ügyét. Csak most vált lehetővé a betegségek gene­­sisének leplezés nélküli feltárása, az egyén és tár­sadalmi környezete közötti kölcsönhatások meg­határozása, valamint a kórházi tevékenység egybe­133 kapcsolása, a kórházon kívüli gyógyítás és külö­nösen a gondozás különböző formáival. A modern élet, a tudomány és technika bámulatos fejlődése, egyre mélyebb megismeréseket, de ugyanakkor egyre nehezebben áttekinthető probléma-komp­lexumokat is tár elénk és a gyorsan differenciálódó szakágazatok szintézisbe foglalása mind nagyobb igényű feladat nemcsak tartalmi, hanem módszer­tani szempontból is. A részmegismerések tömege veszélyezteti az egyénről, az életről és a társada­lomról alkotott nézeteink integritását. Meggyorsult a munka üteme, a közlekedés, az élet ritmusa, kon­centráltabbá, feszítettebbé vált minden nap és ezek a körülmények néhány évtized alatt számottevő mértékben visszahatottak magára az emberre. A biológiai folyamatokban acceleratio következett be, korábban áll be a pubertás, a gyermekek testhosz­­sza és súlya jelentősen meghaladja szüleikét, soma­­tikus és sexuális értelemben korábban következik be az érés, ezt azonban nem kíséri a kritikai meg­fontolások, a társadalmi együttélés szempontjából nélkülözhetetlen gátlások kifejlődése. Mindez ma­gában rejti a társadalom és az ifjúság közötti új konfaktusok kialakulásának veszélyét. Így van ez a gazdasági és kulturális fejlődés útjára lépett va­lamennyi országban. Ezeket az­ ellentmondásokat csak a reális tények figyelembe vétele, és korszerű perspektivikus szemlélet útján, nagy türelemmel oldhatjuk meg. Más szóval: materialistáknak kell lennünk, hogy ne tévesszük szem elől a természet és társadalom fejlődésének objektív tényeit és dia­lektikusan kell gondolkodnunk, hogy észrevegyük, felfedezzük a „meglepő”, „elkeserítő”, vagy „ki­ábrándító” jelenségek hátterét, forrását, hogy megtaláljuk azok „levezetésének”, helyesebben tár­sadalmi felhasználásának, utilizálásának racionális módszereit, hogy ifjúságunk nagyszerű képességei elősegíthessék társadalmunk forradalmi átalakítá­sát, hogy annak belső feszítő erői önzetlenség, ál­dozatkészség, szolidaritás formájában harmoniku-

Next