Orvosi Hetilap, 1965. április (106. évfolyam, 14-17. szám)
1965-04-04 / 14. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Környey István: A tudatállapot zavarai
OVÁBBKÉPZÉS A tudattisztaságának fokát az mutatja, hogy különböző ingerek több vagy kevesebb, korábbi tudattartalmakhoz viszonyított reactiót váltanak ki, s ezek tudatos volta a vizsgált egyénnek vagy beszámolójából, vagy reactióiból következtethető, és — ha közvetlen beszámolót, ill. reactiót nem is nyerünk — később emlékképekként megjelennek. Tehát a tudatállapot csak tudattartalmakból ítélhető meg. A tudatállapot tisztaságára perceptív és apperceptív teljesítményekből következtethetünk, míg a tudattartalmaknak főleg minősége, de mennyisége is bizonyos fokig független a tudatállapot tisztaságától. Tudatunk tisztasága naponta legalább egyszer elvész. Érthető, hogy a kóros öntudatlanságot régóta az alvás physiologiás öntudatlanságával hasonlították össze. Hogy a tudat kórosan különböző fokban homályosodhatik el, a mindennapos orvosi tapasztalat tanúsítja. A tudathomályosodások fokozati különbözősége és a bennük észlelt minőségi — érzékelési, associatív — tartalmi zavarok érthetővé teszik a definitiós nehézségeket és azt, hogy a nomenklatúra terén számos javaslat történt. Az egyes nyelvek műszóhasználata nem egységes. Az utóbbi két évtizednek a tudatzavarokkal elsősorban foglalkozó angolszász és francia irodalma számos olyan kifejezést alkalmazott, amelyek a nyelvterületek határait csak többé-kevésbé tudták átlépni, ezért a következőkben a legfontosabb műszavakat is megemlítem, hogy az irodalmat tanulmányozni kívánó olvasóim számára bevezetést nyújtsak. Régi általános szokás a tudat elhomályosodásának három fokát — somnolentiát, söpört és comát — megkülönböztetni. A somnolens beteg alvó benyomást tesz, szemei csukottak, reflexei zavartalanok, beleértve a nyelés és vizelet-székürítés reflexeit, esetleg könnyen, ébreszthető, kérdésekre válaszol; azonban, ha nem foglalkozunk vele, visszasüllyed az alvásszerű állapotba. Ezt az állapotot nevezi a francia irodalom „coma vigil”-nek, vagy ,,obnubilation”-nak. A soporos beteg csak erősebb ingerekre ébred. Comában megszűnt az ingerek ébresztő hatása, a physiologiás reflexek is hiányoznak, viszont esetleg kóros reflexek jelennek meg. A francia irodalom a két súlyosabb fokot „coma type” és „coma carus”, vagy „coma complet” névvel jelöli. Közös vonásuk ezeknek az ébreszthetőség hiánya; elkülönítésük alapja, hogy a nagy vegetatív szabályozások — lélegzés, keringés, hőgazdaság — a coma type-ben megtartottak, a coma carus-ban felbomlottak. A tudat angolszász és francia irodalmában sűrűn szerepel a „vigilance” szó. Ez megfelel a mi éberség fogalmunknak; fokozatai vannak és ezek a fokozatok képezik a tudattisztaság hátterét. Természetesen, a tudathomályosodásnak ez a jellemzése elnagyolt, s az egyes fokozatok átmennek egymásba. Ezen alapulnak a pupilla- és corneareflexek magatartására vonatkozó nem egységes adatok és az újabb irodalom egyes részletesebb felosztásai (Jouvet, Bozza Marrubini). A bevezetőben adott jellemzés magában foglalja azt, hogy a tudat tisztaságához szükséges, hogy a központi idegrendszerbe ingerületek jussanak be és hogy ezek bizonyos feldolgozást nyerjenek. De láttuk azt is, hogy már ezeket a centripetális és centrális működéseket is csak megnyilvánulásokból, tehát centrifugális működésekből tudjuk megítélni. Bizonyára feltűnt már régóta és sok megfigyelőnek, hogy egyik-másik öntudatlannak mondott betegünk nyugodtan fekszik, megnyilvánulások nélkül, azonban szemei nyitva vannak, esetleg a középállásban, esetleg konjugáltan elmozdulnak. Spontán megnyilvánulások hiányoznak, legfeljebb elvétve látszik a beteg szemeit valamilyen tárgyra rögzíteni, vagy ad ki magából egy-egy sóhajt, sőt szót, vagy gesztust. Ez az állapot nem nagyon ritka, mégis csak 1940-ben jellemezte Kretschmer és állította szembe a tudatállapotnak a somnolentia — sopor — coma sorozatba tartozó zavaraival, amelyeket „hypnoid” tudatzavarok néven foglalt össze. A hypnoid tudatzavarokat a III. agykamra falában elhelyezkedő vegetatív központok, illetve a diencephalon-mesencephalon átmeneti területeinek bántalmára vezettük vissza már régebbi kísérletes és klinikai adatok alapján; ennek a vidéknek sérülésénél ugyanis az alvás és ébrenlét szabályozása zavart. Kretschmer úgy vélte, hogy a nem hypnoid jellegű tudatzavar alapját képező kórfolyamat nem a közti agyban székel, hanem a nagyagykéreg kiterjedt területeit iktatja ki, ezért apalliumos tünetcsoportnak nevezte el. Az apalliumos tünetcsoport felismerésében segítségünkre van, hogy benne leépüléses kórjeleket találunk, kórjeleket, amelyek arra, vallanak, hogy subcorticalis területek a kéreg gátló hatása alól felszabadultak. Súlyos esetekben rigid feszítésben van — az extrapyramidalis izomtónusfokozó rendszerek felszabadulása folytán — valamennyi vég Pécsi Orvostudományi Egyetem, Ideg- és Elmeklinika A tudatállapot zavarai* Környey István dr. * A Balatonfüredi Orvosgyűlésen 1964. szeptember 20-án tartott előadás nyomán.