Orvosi Hetilap, 1965. április (106. évfolyam, 14-17. szám)

1965-04-04 / 14. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Környey István: A tudatállapot zavarai

OVÁBBKÉPZÉS A tudat­­tisztaságának fokát az mutatja, hogy különböző ingerek több vagy kevesebb, korábbi tu­dattartalmakhoz viszonyított reactiót váltanak ki, s ezek tudatos volta a vizsgált egyénnek vagy be­számolójából, vagy reactióiból következtethető, és — ha közvetlen beszámolót, ill. reactiót nem is nye­rünk — később emlékképekként megjelennek. Te­hát a tudatállapot csak tudattartalmakból ítélhető meg. A tudatállapot tisztaságára perceptív és apper­­ceptív teljesítményekből következtethetünk, míg a tudattartalmaknak főleg minősége, de mennyisége is bizonyos fokig független a tudatállapot tisztasá­gától. Tudatunk tisztasága naponta legalább egyszer elvész. Érthető, hogy a kóros öntudatlanságot rég­óta az alvás physiologiás öntudatlanságával hason­lították össze. Hogy a tudat kórosan különböző fokban hom­á­­lyosodhatik el, a mindennapos orvosi tapasztalat tanúsítja. A tudathomályosodások fokozati külön­bözősége és a bennük észlelt minőségi — érzékelési, associatív — tartalmi zavarok érthetővé teszik a definitiós nehézségeket és azt, hogy a nomenkla­túra terén számos javaslat történt. Az egyes nyel­vek műszóhasználata nem egységes. Az utóbbi két évtizednek a tudatzavarokkal első­sorban foglal­kozó angolszász és francia irodalma számos olyan kifejezést alkalmazott, amelyek a nyelvterü­letek határait csak többé-kevésbé tudták átlépni, ezért a következőkben a legfontosabb műszavakat is megemlítem, hogy az irodalmat tanulmányozni kívánó olvasóim számára bevezetést nyújtsak. Régi általános szokás a tudat elhomályosodá­­sának három fokát — somnolentiát, söpört és co­­mát — megkülönböztetni. A somnolens beteg alvó benyomást tesz, szemei csukottak, reflexei zavarta­lanok, beleértve a nyelés és vizelet-székürítés re­flexeit,­­ esetleg könnyen, ébreszthető, kérdések­re válaszol; azonban, ha nem foglalkozunk vele, visszasüllyed az alvásszerű állapotba. Ezt az álla­potot nevezi a francia irodalom „coma vigil”-nek, vagy ,,obnubilation”-nak. A soporos beteg csak erő­sebb ingerekre ébred. Comában megszűnt az inge­rek ébresztő hatása, a physiologiás reflexek is hiá­nyoznak, viszont esetleg kóros reflexek jelennek meg. A francia irodalom a két súlyosabb fokot „co­ma type” és „coma carus”, vagy „coma complet” névvel jelöli. Közös vonásuk ezeknek az ébreszt­­hetőség hiánya; elkülönítésük alapja, hogy a nagy vegetatív szabályozások — lélegzés, keringés, hő­gazdaság — a coma type-ben megtartottak, a coma carus-ban felbomlottak. A tudat angolszász és francia irodalmában sű­rűn szerepel a „vigilance” szó. Ez megfelel a mi éberség fogalmunknak; fokozatai vannak és ezek a fokozatok képezik a tudattisztaság hátterét. Természetesen, a tudathomályosodásnak ez a jellemzése elnagyolt, s az egyes fokozatok átmen­nek egymásba. Ezen alapulnak a pupilla- és cornea­­reflexek magatartására vonatkozó nem egységes adatok és az újabb irodalom egyes részletesebb fel­osztásai (Jouvet, Bozza Marrubini). A bevezetőben adott jellemzés magában foglal­ja azt, hogy a tudat tisztaságához szükséges, hogy a központi idegrendszerbe ingerületek jussanak be és hogy ezek bizonyos feldolgozást nyerjenek. De láttuk azt is, hogy már ezeket a centripetális és centrális működéseket is csak megnyilvánulásokból, tehát centrifugális működésekből tudjuk megítélni. Bizonyára feltűnt már régóta és sok megfigye­lőnek, hogy egyik-másik öntudatlannak mondott betegünk nyugodtan fekszik, megnyilvánulások nélkül, azonban szemei nyitva vannak, esetleg a középállásban, esetleg konjugáltan elmozdulnak. Spontán megnyilvánulások hiányoznak, legfeljebb elvétve látszik a beteg szemeit valamilyen tárgyra rögzíteni, vagy ad ki magából egy-egy sóhajt, sőt szót, vagy gesztust. Ez az állapot nem nagyon rit­ka, mégis csak 1940-ben jellemezte Kretschmer és állította szembe a tudatállapotnak a somnolentia — sopor — coma sorozatba tartozó zavaraival, ame­lyeket „hypnoid” tudatzavarok néven foglalt össze. A hypnoid tudatzavarokat a III. agykamra falában elhelyezkedő vegetatív központok, illetve a dience­­phalon-mesencephalon átmeneti területeinek bán­­talmára vezettük vissza már régebbi kísérletes és klinikai adatok alapján; ennek a vidéknek sérülé­sénél ugyanis az alvás és ébrenlét szabályozása za­vart. Kretschmer úgy vélte, hogy a nem hypnoid jellegű tudatzavar alapját képező kórfolyamat nem a közti agyban székel, hanem a nagyagykéreg ki­terjedt területeit iktatja ki, ezért apalliumos tünet­­csoportnak­ nevezte el. Az apalliumos tünetcsoport felismerésében se­gítségünkre van, hogy benne leépüléses kórjeleket találunk, kór­jeleket, amelyek arra, vallanak, hogy subcorticalis területek a kéreg gátló hatása alól felszabadultak. Súlyos esetekben rigid feszítésben van — az extrapyramidalis izomtónusfokozó rend­szerek felszabadulása folytán — valamennyi vég­ Pécsi Orvostudományi Egyetem, Ideg- és Elmeklinika A tudatállapot zavarai* Környey István dr. * A Balatonfüredi Orvosgyűlésen 1964. szeptember 20-án tartott előadás nyomán.

Next