Orvosi Hetilap, 1965. június (106. évfolyam, 23-26. szám)
1965-06-06 / 23. szám - Gottsegen György: A vérkeringés hyperkinesise
io28 ORVOSI HETILAP ismerését mutatja, hogy 1962-ben a Nemzetközi Kardiológiai Társaság igazgatói tanácsába, 1964- ben a Francia Kardiológiai Társaság levelező tagjává választották. A pathomechanizmussal történt foglalkozás közben sokat törődött a diagnosztika és a therápia problémáival. Általában a betegágy melletti tapasztalatokból indult ki és azokra támaszkodott. A kísérleti és a betegágy melletti észlelések összhangját nagyon szerencsésen teremtette meg. Valószínűleg ez volt egyik tényezője annak, hogy az utolsó években egyre jobban kialakult vezetése alatt olyan jó belgyógyászati oktatás, amelyet a medikusok elismerő emlegetése után kezdtek hivatalos szerveink is észrevenni és megbecsülni. A klinikai oktató munkát méltó helyére igyekezett állítani, ami nagy érdeme. Közismerten kitűnően szervezte a kardiológiai tudományos üléseket. Szellemi vezetője volt a már agitált szívverés, erectiós zörej a nagyerek szájadéka felett, lüktető artériák testszerte, nagyhullámú érverés, megnövekedett pulsusnyomás, harsány érhangok, e cardiovascularis tünetegyüttessel számos olyan kórformában találkozunk, amelyek között egyébként látszólag nincsen semmi kapcsolat. Szívbaj nem szerepel sorukban; az érrendszer betegségeit a kis- és nagy vérkör arterio-vénás sipolyai, az endokriniumét a hyperthyreosis, a vérképző szervekét különböző fajtájú anaemiák, a hasi zsigereket idült hepatitis és cirrhosis képviselik, a hiánybetegségek közül a beriberi, mozgásszervi kórfolyamatok sorából a Paget-kór tartoznak e csoportba. Nem ritkán észlelhetők azonban ugyanezen tünetek egészséges terheseknél, valamint fiatal férfiaknál is, akiknek mégoly gondos vizsgálata sem tud szervi elváltozást kimutatni. Ha közös sajátosságot keresünk e különböző körfolyamatokban és élettani állapotokban, hogy felelőssé tegyük az uniformis keringési reakcióért, haemodynamikai elemzésük nem is egy, hanem három — igaz, egymással szorosan összefüggő — jellegzetességet derít fel: a perctérfogat, illetve a szívindex növekedését, az áramlás gyorsulását és a peripheries ellenállás csökkenését. A keringésnek e gátszakadása „hyperkinetikus syndroma” gyanánt társulhat különböző szervrendszerek betegségeihez, fennállhat egyéb kóros elváltozás híján is, mint essentialis hyperkinesis. Milyen mechanismus lehet felelős érte? A három paraméter közül melyiknek változását tekintsük elsődlegesnek, melyikét járulékosnak? Az hagyományossá vált balatonfüredi orvosi napoknak éppúgy, mint a nemzetközi jellegűvé vált kardiológus kongresszusnak. Igaz, hogy mindezekben a szervezésekben sok kiváló közreműködő orvos segítette, de ő rendelkezett azzal a kiváló vezetői képességgel, hogy biztosította a munka feltételeit, engedte a munka sodrásával szabadon úszni munkatársait és láthatóan csak akkor avatkozott a dolgok menetébe, ha akadályt kellett elhárítani. Így vált az ideális vezetővé. Ez a szerény vezetői stílusa, a minden feladatot vállaló és a nagy lelkiismeretességgel végzett munkája tette nemcsak nélkülözhetetlenné, de megbecsült és kedves munkatársukká az Egészségügyi Tudományos Tanácsban (1958 óta), annak vezetőségében és az Egyetemi Tanácsban is. Elvesztését nemcsak lelkileg, de munkánkban is súlyosan megérezzük. Sós József dr. áramlás sebességének fokozódása nyilván következménye csupán a perctérfogat-növekedésnek, vagy az ellenállás-csökkenésnek, de a másik kettő közül melyik a kiváltó, és melyik a másodlagos jelenség? Aligha dönthető el: Youmans a perifériás vasodilatatiót tartja elsődleges haemodynamiás változásnak, melyre szükségszerű válasz az áramlás megnövekedése. Donald, Hatcher és mt. szerint viszont ez utóbbi áll fenn kezdettől fogva, és az ellenállás csökkenése képviseli a kompenzációs mechanizmust, mely a vérnyomás normális szintjét fenntartani hivatott. Munkatársam, Naszlady két kísérletsorozatban igyekezett eldönteni e kérdést: egyikben az arterio-vénás sipoly megnyitása és zárása során mutatkozó haemodynamikai jelenségeket vizsgálta, a másikban extracorporalis perfusio segítségével azonos ellenállás mellett változtatta a perctérfogatot. A hyperkinesis karakterisztikus jelei — az áramlásnak mintegy 40%-os fokozódása, a diaszolés vérnyomás csökkenése, a pulzusnyomás növekedésével egy időben, a frequentia emelkedése és a keringési idő megrövidülése — kizárólag az első sorozatban következtek be, kiváltó okuk tehát a peripheriás ellenállás csökkenése volt. A második sorozatban a verő- és perctérfogat fokozása nem befolyásolta a resistentiát, ezért a vérnyomás emelkedett, a keringési sebesség változatlan maradt, a kamrai erectio tartama megnyúlt, s a szívből az időegység alatt kiáramló vérmennyiség csökkent. A hyperkinesis elsődleges haemodynamikai tényezője tehát a peripheriás ellenállás csökkenése. Budapesti Orvostudományi Egyetem IV. Belklinika, Országos Kardiológiai Intézet (igazgató: •• Gottsegen György dr.) A vérkeringés hyperkinesise • Gottsegen György dr. Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány