Orvosi Hetilap, 1965. július (106. évfolyam, 27-30. szám)
1965-07-04 / 27. szám - Kettesy Aladár: Üvegtestveszteség
túráról, tehát architektonikus felépítésről a legjobban illusztrált szövettanokban sem találunk ábrát. McEwen (1959) vázlatos szemléltető rajzán is (1. ábra) csak annyi látható, hogy az üvegtest hydratált fibrillumok (micellák) szövedékéből áll. Az intermicelláris tér folyadékában a hyaluronsav ugyancsak hydratált óriásmolekulái úszkálnak. Az intermicelláris (szabad) folyadék valószínűleg csarnokvíz, amely — úgy látszik — át tud lépni a határhártyán, s ha lassan is, de áramlik benne. A fibrillumok létezése sokáig vitás volt; végül ultra- és elektronmikroskopon sikerült kimutatásuk. Látszólag rendetlenül szövik át az üvegtestet. Réslámpán kulisszaszerűen egymás mögött fekvő, enyhén hullámzó, selymesen csillogó felületeket lehet megfigyelni benne, valószínűleg sűrűbben és szabályosabban összefonódó fibrillumokból jönnek létre. Üreg szempontjából legfontosabb a határhártya (membrana hyaloidea corp. vitrei, röviden: hyaloidea). Ennek kell épnek maradnia a műtét folyamán. Makroskopikusan rugalmas, puha, némi ellenállást mutató hártya. Tompa eszközzel benyomható. Beleszúrva 3—4 mm átmérőjű lyuk keletkezik rajta, amelyből néha hemiaszerűen második, rendkívül finom hártyaszerű felület domborodik ki, valószínűleg a membrana plicata. Ebbe beleszúrva, már csak híg, viscosus corpus ürül. Nagyobb szakadásra a hyaloidea végleg és nyomtalanul eltűnik az üvegtestben, aminek az a magyarázata, hogy nem valódi hártya, csupán a micellák egymást tartó tömöttebb szövedéke. Az üvegtest szerkezete és összeköttetései bonyolult fejlődéséből adódnak. Ebben Lenhossék (1903) szerint részt vesz a retina, a sugártest, a lencsehám és az érrendszer. A zomula szintén az üvegtestből származik, mint „tertiár üvegtest”, a hyaloidea tömörülésével határolódik el az üvegtesttől. Összeköttetései fiatal egyén frissen enucleált szemén jól tanulmányozhatók (2. ábra). Üreg szempontjából a lencsetok hátsó felszínéhez tapadó ún. ligamentum hyaloideo-capsulare (Wieger-féle szalag) és az art. hyaloidea maradványa fontos. Előbbi a hyaloidea kb. 9 mm átmérőjű, 1 mm széles, gyűrű alakú összetapadása a lencsetokkal. Gyermekkorban olyan erős, hogy az üvegtest a kiemelt lencsét követi és tompán nem fejthető le róla. Kisebb jelentőségű a lencse hátsó pólusától nasalisan tapadó art. hyaloidea-maradvány. Vogt írta le részletesen (1921, 1931). A tunica vasculosa lentis felszívódásával és a membrana hyaloidea kialakulásával a vitreo-capsularis összeköttetések fokozatosan lazulnak. De csak a 20. életévtől kezdve lehet oly mérvű feloldódásukra számítani, hogy a lencse a fossa patellárisból a hyaloidea sérülése nélkül kiemelhető. Ezért a 20. életév előtt nem is tanácsos intracapsularis műtétet megkísérelni. Viszont kivételesen még a 6 h életéven túl is előfordul, hogy a tokosán eltávolított lencse vékony üvegtestfonalat húz maga után, mint az embryonális összeköttetések utolsó, el nem tűnt maradványát. Az üvegtestveszteség jelentősége Az üreg következményei egyszer jelentéktelenek, másszor súlyosak. Néha évekre menő lappangási idő után jelentkeznek; az összefüggés nem is mutatható ki másképpen, mint a nagy számok törvénye alapján. A múlt században volt operatőr, aki a műtétet a hátsó tok és a hyaloidea átvágásával fejezte be, hogy az előnyomuló üvegtest szétnyomja a lencse- és tokmaradékot. Ezzel jobb közvetlen műtét utáni látást ért el, mint azok, akik a hátsó tokot érintetlenül hagyták. Hogy mi lett betegeinek további sorsa, arról nem szól a krónika. Mindenesetre kezdettől fogva voltak hangok, amelyek óvtak az üreg jelentőségének lebecsülésétől. Johnson (1941) szerint súlyos tévedés lenne az üvegtestet élettelen anyagnak tekinteni, amely tetszés szerint szúrkálható, kevesbíthető. Az üvegtest sérülésre úgy reagál, mint a test bármely más életrésze. Ezt az álláspontot megerősíti az a klinikai tapasztalat, hogy a nem ép üvegtestű szemben rendszerint találunk funkciózavart. Az utóbbi időkből (tehát már az intracapsularis hályogműtét korszakából), két nagyobb statisz- 1 ábra. Az üvegtest szerkezetének vázlata McEwen szerint. Hydratált collagen (vitrein) fibrillumok szövedékének közeit folyadék tölti ki, amelyben a hydratált hyaluronsav óriásmolekulái úszkálnak 2. ábra. Az üvegtest vitreo-capsularis összeköttetései