Orvosi Hetilap, 1965. augusztus (106. évfolyam, 31-35. szám)
1965-08-01 / 31. szám - Törő Imre: A szervezet sejtes védekezése
ORVOSI HETILAP 1443 gorodnak, az oldott anyag koncentrációja a belsejükben emelkedik. Az alatt az idő alatt, míg a lefűződő pinocitotikus hólyag a sejt belsejébe kerül, jelentős változáson megy át, megnő falának az átjárhatósága. Jelzett glukózzal, pl. ki lehetett mutatni, hogy az 3 óra múlva megjelenik a protoplazmában. A másik jelentős változás, hogy a hólyagból kialakult vakuolák a lysosomákhoz (l. később) válnak hasonlókká, vagyis bennük savanyú hydrolitikus enzymek jelennek meg. A pinocitózis lehetővé teszi, hogy előzetes lebomlás nélkül nagymolekulájú anyagok jussanak a sejtbe, így a 13 000 molekulasúlyú ribonukleáz-fehérje rövid idő alatt bejuthat és már 10 perc múlva a citoplazma bazofilájának csökkenését okozza. A zsír is bejuthat pinocitozis útján lebomlás nélkül. Ami a pinocitozisnak a hártya ingerlése útján való indukálását illeti, a vizsgálatainkban szereplő Tetrahymena piriformis és Paramecium multimicronucleatum esetében fehérje- vagy peptonoldattal ezt hasonlóképpen ki lehetett váltani, mint a vegyileg közömbös poliszirén latex szuszpenzióval (2. ábra), vagy aerobacter aerogenes szuszpenziójával. Igen eredményes kísérleteket folytattunk Tetrahymena pyriformissal. Ezeket thymusból, lépből és nyirokcsomóból vett sejtszuszpenzióval tápláltuk (3. ábra), és így a szervezetben előforduló, s később említendő citofagocitózis jelenségét vele összemérhettük. A Tetrahymenák képesek voltak válogatni és legintenzívebben a lépsejteket fogyasztották. A bekebelezett sejtek körül is igen gyorsan emésztő vakuolum jelenik meg, melyben a megindult emésztést az jelzi, hogy folyamatosan csökken a vakuolumok száma és fejlődése. A vakuolumot kezdettől fogva kettős plazmahártya veszi körül, amely az emésztés közben mikropinocitózis útján, nagyszámú másodlagos kis vakuolumot hoz létre. Az emésztés a vakuolumokban megjelenő savanyú foszfataze, eszterázok és lipázok útján történik. A vakuolumképződés intenzitása és a képződött vakuolumok nagysága a hőmérséklettől és a közeg pH-jától függ. A vázolt egysejtűekkel végzett megfigyelések majdnem teljes mértékben átvihetők a többsejtűek fagocitozisára és pinocitozisára. Fagocitozis és pinocitozis magasabbrendű szervezetekben A többsejtű szervezetben is megtaláljuk azokat a sejteket, amelyek hasonlóképpen viselkednek, mint az egysejtűek, sőt, azt mondhatjuk, hogy bizonyos körülmények között többé-kevésbé minden sejt képes a pinocitozisra és fagocitozisra. Fiziológiás körülmények között azonban elsősorban a fagociták sajátsága e jelenség, bár elektronmikroszkópos vizsgálatokkal majdnem mindenféle sejtben találhatók pinocitotikus vakuolák. A többsejtű és magasabbrendű szervezet ellenállóképességét, immunitását a parazitákkal, mikrobákkal, sőt tumorsejtekkel szemben egyrészt sejtek, másrészt bizonyos nedvek biztosítják, így egyrészt celluláris, másrészt immorális védekezésről beszélünk. A celluláris védekezés jelentőségére és ebben bizonyos sejtek együttműködésére már Aschoff felhívta a figyelmet és a celluláris védekezésben szereplő sejtek összességét retikuloendotheliális rendszernek, RES-nek nevezte el. E rendszer sejtjei játszanak elsősorban szerepet a szervezet védekező berendezésében, nemcsak azért, mert e rendszerben foglalnak helyet a fagociták, hanem azért is, mert a rendszer a vérfehérjék képződésének, tehát az ún. immun anyagok képződésének a helye is, ahol a bekebelezett anyagok megemésztése párhuzamos a fehérjeszintézissel és így e rendszerben összekapcsolódik a celluláris és immorális védekezés. A RÉS működésének a vizsgálatával már sok szerző és ezek között magam és munkatársaim is másfél évtizeden keresztül sokat foglalkoztunk. A RÉS centrumában álló sejtforma az ún. histiocita, amely alatt általában a kötőszövet mobilis sejtjeit értik, bár mind a mai napig sem sikerült e sejteket pontosan definiálni. Az említett definíció azért nem helyes, mert ma már tudjuk, hogy adott körülmények között a kötőszövet ún. fix sejtjei is mobilizálódhatnak. Histiociták találhatók nagy számban a nyálkahártyákban, különösen a bélben, a savós hártyákban és jelentős szerepet töltenek be a lymphoretikuláris szövetekben. Szoros genetikai kapcsolat van a monociták és a histiociták között is, az előbbieket vérhistiocitáknak is nevezzük. Jelentős szerepük van a szöveti histiocitáknak a vérképző szövetek felépítésében, valamint egyes szervek, máj, lép, nyirokcsomó és csontvelő-sinusainak a kibélelésében is, itt ugyanis közvetlenül kapcsolatban vannak a vérárammal és nélkülözhetetlenek a vér összetételének meghatározásában. E sejtek közös funkciójukkal, alkalmazkodó és alakváltoztató, unduláló hártyával mozgó képességükkel, változó környezetük dacára is egységes szisztéma részei. E rendszerbe tartozik vizsgálataink szerint a thymus hamretikuluma is, melyről még szólni fogunk. 2. ábra: Tetrahymena pyriformis. Polistirén latex-szel képzett vakuolumok, néhol lysosoma-jellegű sötét foltok, 12 150-szeres nagyítás