Orvosi Hetilap, 1965. december (106. évfolyam, 49-52. szám)
1965-12-05 / 49. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Tényi István - Barna Kornél - Németh Magdolna - Köves Gyula: A vizelet 17-ketosteroid, 17-OH-corticoid ürítés, valamint a plasmacortisol szint változása hepatitis epidemicában
EREDETI KÖZLEMÉNYEK Pécsi Orvostudományi Egyetem, I. Belklinika, (igazgató: Barta Imre dr.) A vizelet 17-ketosteroid, 17-OH-corticoid ürítés, valamint a plasmacortisol szint változása hepatitis epidemicában Tényi István dr., Barna Kornél dr., Németh Magdolna dr. és Köves Gyula dr. A hypophysis-mellékvese rendszert és a steroidok májmetabolismusát hepatitis epidemicában sokan vizsgálták. Kezdetben functionális módszereket alkalmaztak. Haladást jelentett a vizeletben ürülő aktív steroidok és metabolitjeik meghatározása. Számos hazai és külföldi szerző vizsgálta a 17-ketosteroid ürítést, s többnyire csökkent excretiót találtak májbetegekben (1—25, 48). A vizelet corticoid ürítéssel foglalkozó irodalom megközelítőleg sem ilyen egyértelmű. Az első közlések fokozott ürítésről számolnak be (26—30, 4), de olyan módszerekkel dolgoztak, amelyek nem jelezték a conjugált metaboliteket. Mások májbetegek vizsgálata során normális, vagy csökkent kiválasztást találtak (31—36). A plasma corticoid szinttel foglalkozó irodalomban általában a normálisnál magasabb értékekről számolnak be a szerzők, de ismert normális, sőt csökkent szintről is közlemény (33, 37). Jelentős lépést jelentett az izotópok elterjedése és az izotópdiluziós módszer alkalmazása a kérdés tisztázásában. Lehetőség nyílt arra, hogy a mellékvese secretio nagyságát meghatározzák egészséges egyénekben. A chromatographiás módszerek alkalmazása viszont a máj metabolismus megismerésében jelentett előrehaladást. Módszerek: Vizsgálatainkat 21 acut vírus hepatitises betegen végeztük, ezek közül 12 férfi és 9 nő volt. Életkoruk 15—60 év között, főleg középkorúak. Vizsgálatainkat úgynevezett „súlyos” esetekben végeztük. A »súlyos« esetek kiválasztása a hepatitises populatiónkból a következő elvek alapján történt. Laboratóriumi adatok közül a serum bilirubin 10 mg% felett volt, a bromsulphalein (BSP) retenció a 30%-ot meghaladta. A betegek panaszai között szerepeltek toxicus jelek, mint fejfájás, émelygés, étvágytalanság, faetor hepaticus stb. A kórlefolyást három szakaszra osztották. Az első szak a sárgaság tetőfokának felelt meg, a panaszok és a laboratóriumi elváltozások a legkifejezettebbek voltak. A második szakban a subjectív panaszok jelentősen enyhültek, a serum bilirubin érték csökkent. A harmadik szakaszban a betegek panaszmentessé váltak, a serum bilirubin érték 3 mg% alá süllyedt, és a májfunctio jelentősen javult, amit a BSP és transaminase értékek nagyfokú csökkenése igazolt. A második és a harmadik szakaszban a betegek száma csökkent, mivel hat betegnél a súlyos toxikus klinikai kép miatt steroid kezelést kezdtünk el. Az első stádium 21 betegével szemben a második és harmadik szakaszban 15—15 beteg került kiértékelésre. A klinikai diagnosis felállításában a rutinvizsgálatokon kívül a BSP retenciót és a serum transaminaset határoztuk meg, és az esetek egy részében májpunctiót végeztünk. A kimetszett anyagokat histológiailag dolgoztuk fel, melyek minden esetben típusos szövettani elváltozásokat mutattak. Az első és harmadik stádiumban vizsgálati módszerünk azonos volt. Három napon keresztül gyűjtött vizeletből naponta meghatároztuk a 17-ketosteroid ürítést Collow és mtsai módszere szerint (38). A vizelet corticoid meghatározás Porter—Silber eljárása alapján (39), Glenn—Nelson módosítással történt (40). A vizeletgyűjtés harmadik napján Cortrophin (Organon) készítménnyel intravénás ACTH terhelést végeztünk, s 25 E-t adtunk 500 ml Ringerben hígítva, lassú cseppinfusióban 8 óra alatt. (Megelőzően az érzékenység kizárására cután próbát végeztünk, kétes esetben a vizsgálatot nem végeztük el. Szövődményt nem észleltünk.) Az infusio előtt és után meghatároztuk a plasma cortisol szintet Gláz—Weisz (41) módszerének általunk történt enyhe módosításával. (Tekintettel arra, hogy hepatitises betegek sózumában a zavaró chromogének jelentősebb mennyiségben találhatók, ezért a chromatographia előtt enyhe alkalikus és vizes mosást alkalmaztunk.) A második szakaszban ACTH terhelés nem történt, egyébként a vizsgálati menet azonos a fentiekkel. Az eredmények matematikai kiértékeléséhez az ún. szignificans differencia számítást használtuk fel, ahol a szignificans differencia \dxy —»WSzignificansnak tekintjük az eredményt, ha a differencia 5 felett van. 2 alatti érték esetén az eredmény nem szignificáns. A 2—5 közötti differencia esetén az eredményből csak nagy óvatossággal lehet következtetést levonni. Eredmények: A 17-ketosteroid ürítés eredményeit az 1. sz. táblázat mutatja be. A vizelet 17-ketosteroid ürítés az első stádiumban 6,8 ± 1,9 mg/24h. 50 hasonló korú és nemű egészséges egyén ürítésének átlaga 11,5 + 2,8 mg/24h. Az észlelt elváltozás signifikáns (dxy = 7,8). A második szakaszban az excretio 10,23 + 2,8 mg,/24h. A signifikáns differencia (dxy*) 1,3. Hasonló a helyzet a harmadik szakaszban is, ahol az átlagos ürítés 12,38 + 2,52 mg/24h, magasabb ugyan a normál sorozatnál, de ez az eltérés nem signifikáns. A vizelet corticoid ürítés eredményeita 2. sz. táblázat mutatja. 50 hasonló korú és nemű egészséges egyén átlagát használtuk fel összehasonlításra, amely 5,3 ± 1,2 mg/24h. Az első szakaszban * dxy minden esetben d*y