Orvosi Hetilap, 1966. május (107. évfolyam, 18-22. szám)

1966-05-01 / 18. szám - Lohoczky Tibor - Halasy Margit: Depresszio és biochemia - A "Nuredal" gyógykezelés eredményei

820 ORVOSI HETILAP A depressió biochemiai sajátságára további bi­zonyíték, hogy amint azt Angst (1, 2), Kuhn, Kiel­holz (27,29) az imipraminra (Tofranil, magyar Melipramin), Pare (39, 40) a MAOI-ra megállapí­totta, a depressiós betegek vérrokonai ezekre a gyógyszerekre hasonlóan reagálnak, tehát depres­siv esetén vagy az imipramin, vagy a MAOI­ fog hatásosnak bizonyulni. Ugyanez vonatkozik a be­teg későbbi életében, tehát successive előforduló depressiv phasisokra is. Ezt csak biochemiai alapon tudjuk magyaráz­ni, és így igazat kell adnunk Pare-nek, aki azt ja­vasolja, hogy két genetikusan specifikus típusú de­­pressiót különböztessünk meg, az egyik az imipra­­min-csoportba tartozó gyógyszerektől, a másik a monoaminooxydase-inhibitoroktól fog meggyó­gyulni. Ezt a felfogást kiegészítik azok a klinikai ta­pasztalatok, amelyek arra utalnak, hogy az „imi­pramin gén” erősebben penetráló hatású, és inkább endogen typusú betegséget okoz (49, 50), viszont az „MAO-inhibitor gén” kevésbé penetráló és így in­kább reactív, vagy atypusos depressiót fog elő­idézni (39—41). Ugyancsak a depressió biochemiai jellegét iga­zolják Bürgermeister és társai vizsgálatai (13). Ezek szerint a serotonin végső bontási terméke, a vizeletben kiürített 5-hydroxyindolacetecetsav a gátolt depressiós betegeknél a normálisnál maga­sabb, az anxiosus, agitált betegeknél alacsonyabb volt. MAOI-gyógyszert adva a kiürítés csökkent, és ez háromszor erősebb fokú volt az inhibitorra jól reagáló betegeknél. A biochemiai szempontok nagy fontosságára utal­nak azok a tapasztalatok, amelyek a most tárgyalt két csoportba tartozó gyógyszereknek, ti. az MAO- inhibitoroknak és az imipramin csoport gyógysze­reinek (desipramin, amitryptilin stb.) együttes adá­sára vonatkoznak. Ezt elméletileg azzal magyaráz­zák, hogy az idegrendszeri, és a test-aminok con­­centrációja igen erősen fokozódik, részben az MAO- gátlás, részben az aminok reabsorptiójának imipra­min hatására bekövetkező csökkentése miatt (39, 40). Az ily módon keletkező, sokszor életveszélyes inkompatibilitásnak (23, 49) tünetei: vegetatív, mo­toros és psychés zavarok, félelmi reakciók, psycho­­motoros nyugtalanság, extrapyramidális mozgás­zavarok (tremor, ballismus), mydriasis, légszomj, cyanosis, cronicus görcsök, hányás, vérnyomás és pulsusfrequentia változás. Harrer (13) ezt az in­kompatibilitási syndromát 10 esetben figyelte meg, közülük egy lethális kimenetelű volt. Ennek ellenére az angolszász irodalomban még legújabban is eltérő véleményeket olvasunk a két gyógyszer együttes adásáról. Vannak, akik nem észleltek káros hatást (20), mások súlyos zavartsá­­got (24), sőt collapsushoz csatlakozó exitust emlí­tenek (49). Viszont Sargant (49), Pare (39, 40) sze­rint a kombinált kezelés gyakran az egyedüli mód, hogy bizonyos betegeken segíteni tudjunk. Pare azt az óvatosságot ajánlja, hogy ilyen esetben ne imi­­pramint, hanem az ezen csoportba tartozó enyhébb­­hatású amitryptilint adjunk, a szintén enyhébb és így biztonságosabb hatású isoparboxaziddal együtt. Ugyancsak fontosnak tartja, hogyha a beteg elő­zőleg már szedett erősebb hatású MAO-gátlókat (m­alamid stb.), és így „raktárai” telítve vannak biogén aminokkal — a gyógyszer elhagyása után bizonyos ideig várni kell, amíg a „raktárak” ki­ürültek, — és csak akkor szabad elkezdeni az általa javasolt kombinált kezelést. A „kiürülésre” Kiel­­holz és Pöldinger (31) szerint általában 1—2 hetet kell szánni. Ezt a gyógyszer-inkompatibilitást szervesen egészíti ki a MAO-inhibitorokkal kapcsolatban ész­lelt táplálék-inkompatibilitás. Ennek is biochemiai­­magyarázata van, bár ezt eleinte nem ismerték fel. Az első hypertensiv crisist Ogilvie (37) már 1955- ben leírta, azonban a tyramin és dopa tartalmú táplálékok oki szerepét jóval később derítették ki. Blackwell (6) 1963-ban ismertette a sajtfogyasz­tást, mint oki tényezőt, amit később egy élesztőki­vonattal („Marmit”) és a széles hüvelyű bab (broad been) fogyasztásával kapcsolatban is megállapítot­tak. A sajtfogyasztásra vonatkozó részben ellent­mondó adatokat Blackwell és Mabbit (7) azzal magyarázzák, hogy a különböző sajtféleségek kü­lönböző mennyiségben tartalmaznak tyramint. Egyébként a vérnyomás-crisisen kívül occipitális fejfájást, hypotensiv collapsust, és különböző aller­giás megnyilvánulásokat is leírtak (7—9). Legújab­ban egy meghűlés elleni angol gyógyszerrel („Pro­­col”, phenylpropanolamin-hydrochlorid) kapcso­latban is közöltek igen komoly incompatibilitású tüneteket: eszméletlenség, status epilepticus (54). A monoaminooxydase-inhibitorok hatásmecha­­nismusára érdekes fényt vetnek Himwich (26) EEG- kísérletei (1959). Ezek szerint a tárgyalt gyógysze­rek az energizáló csoportba tartoznak, ami annyit jelent, hogy a mesodiencephalis reticularis rend­szerre activálóan hatnak, szemben az imipraminnal, és más gyógyszerekkel (orphenadrin, benactyzin), amelyek e rendszerre depressiv hatást fejtenek ki. Ez azért is fontos, mert ily módon az MAOI-gyógy­­szerektől nem várhatjuk az anxietás és nyugtalan­ság csökkentését, sőt az activálás fokozásával sui­­cid veszélyt válthatnak ki. A gyógyító kísérleteinkben használt Nuredal, mint említettük, chémiailag megfelel a mialamid­­nak, vagyis ez is monoaminooxydase-gátló gyógy­szer és így eddigi fejtegetéseink teljes mértékben vonatkoznak a Nuredalra is. A gyógyszert 100 osztályos betegünknek adtuk. A kezelést általában 3X1 tabl.-val kezdtük el, ami napi 75 mg Nuredal-nak felel meg. Ismerve a gyógyszer hatásának lassú, 1—2 hetes kifejlődését, az adagot szükség esetén 1 hét után emeltük, elein­te napi 4, majd 5, végül napi 6 tabl.-ra. Ennél, vagyis napi 150 mg-nál nagyobb adagot egy eset­ben sem adtunk. A gyógyszerhatás ellenőrzésére osztályon fekvő betegeinknél, a kedvező hatás ki­fejlődése után, 1 héten át placebo tablettát adtunk, és azután újra az eredeti gyógyszerre tértünk visz­­sza. Meggyőződtünk arról, hogy a kedvező hatás valóban a Nuredal-tól származott, miután bete­geinknél az 1 heti kihagyás alatt kifejezett rosszab­

Next