Orvosi Hetilap, 1966. július (107. évfolyam, 27-31. szám)

1966-07-03 / 27. szám - Hirschler Imre: Az oralis anticoncepció

ORVOSI HETILAP 1253 terhesség kezdetére jellemző tünetek jelentkezhet­nek. A leggyakoribb melléktünet az émelygés, amely hányingerig, hányásig fokozódhat. Főleg az első hónapok szedésének kísérő tünete. A csökken­tett dózisú készítmények ritkábban váltják ki épp­úgy, mint a többi tünetet. Ezek: emlőduzzanat, diloasma, szédülés, fejfájás, d­epresszív állapot, a libidó csökkenése, hasi görcsök, a hüvelyi váladék megszaporodása. Néha a készítmény változtatásá­val a tünetek elmaradnak. Antihistamin szerekre a tünetek elmúlnak, vagy enyhülnek (61). A kellemetlen melléktünetek közé tartozik vér­zés jelentkezése a tabletták szedése alatt. Ez is fő­leg az első hónapban fordul elő, 5—12%-ban. A napi adag emelése, vagy oestrogen hozzáadása rendszerint megszünteti. A második hónapban elő­fordulása 3—6, azontúl 1­—2%-ra csökken; e tünet­nél is eredményes lehet a készítmény megváltozta­tása. Néha (az összes cyclus 2—5%-ában) a szer ki­hagyása után megvonásos vérzés nem jelentkezik. Ilyen esetekben a gyógyszert 7 nap szünet után újra szedetjük 20 napig, ezt követőleg rendszerint már mutatkozik vérzés. Tartós amenorrhoea esetén a terhesség lehetőségét ki kell zárni és célszerű a szer egy ideig tartó megvonása. Az esetek túlnyo­mó nagy részében a vérzés 27—28 napos cyclusban jelentkezik azoknál, akik korábban szabálytalanul menstruáltak. Minthogy a gyógyszert elsősorban védekezésre — tehát huzamos időn át — használják, sokakban merült fel az az aggály, hogy a petefészekműködés tartós bénítása maradandó károsodást okoz. Ferin belga endokrinológus szellemesen jegyezte meg, hogy korántsem az a normális, hogy a virágzás ko­rában levő nő menstruáljon. Természetesnek az te­kinthető, hogy terhes, szül, szoptat, majd újra ter­hes, újra szül és újra szoptat, tehát nem menstruál. Pincus budapesti előadásában hasonló gondolatot fogalmazott meg. Ha a „piluláknak” káros hatása lenne, akkor az emberiség kipusztult volna — mondta —, hiszen a primitív körülmények között élő asszonyok jóformán termékenységük egész ideje alatt terhesek, vagy szoptatnak, tehát pete­fészkük tartósan gátlás alatt áll. A pirulák a ter­hességhez hasonló hormonális milien­t létesítenek, hatásukat tehát nem tekinthetjük aphysiológiás­­nak. S valóban a tíz év óta, sok millió esetre vonat­kozó gondos vizsgálatok után meg lehet állapítani, hogy a szer több éves szedése sem okozott semmi­féle károsodást (47, 63). Az amerikai, szigorúságá­ról ismert Food and Drug Administration 1963-ban történt megállapítása szerint 4 éves folyamatos szedés megengedhető. A gyógyszer kihagyása után az első menstrua­tio rendszerint 5—6 hétre jelentkezik, azontúl az ovulatio, a vérzés jellege, a hormonürítés egyaránt normalizálódik (44, 63, 64). A fertilitás a gyógyszer kihagyása után inkább fokozott. Míg a hagyományos védekezési eljárások megszüntetése után az első hónapban 34% fogam­­zik, az orális ovulatiógátlók után 53—65%, 3 hóna­pon belül 87% (52, 65, 66). Ezek a tapasztalatok vezettek therápiás alkalmazására a meddőség egyes eseteinek gyógyításában, feltételezve a petefészken érvényesülő hormonális „rebound” hatást. Rendkívül fontos volt annak megállapítása, hogy az oralis anticonceptio után született magza­tok nem károsodottak-e. 357 ilyen újszülöttön sem­mi nagyobb abnormalitást nem észleltek és későbbi fejlődésben sem láttak zavarokat. 4 esetben a ter­hesség első trimesterében szedett oralis anticonci­­piens nem okozott masculinisatiót, vagy egyéb ká­rosodást. Ikrek előfordulását a szokottnál gyakrab­ban észlelték (67). Carcinogenesisben az oralis anticoncipiensek — 10 év tapasztalata szerint — nem szerepelnek, illetve inkább anticancerogen hatásukat lehet fel­tételezni. Állatkísérletekben csak az oestrogének rákkeltők, a progestatív anyagok, beleértve a nor­­steroidokat, inkább gátolják az implantált rákok és sarcomák fejlődését (68). Embernél összefüggést tételeznek fel az endogen oestrogen tartósan ma­gas szintje és a genitalis rákok között, de az exo­gen oestrogen rákkeltő hatását még nem lehetett kimutatni. Az oralis anticoncipiensek az ovulatio­­gátlás révén megszüntetik az endogen oestrogen termelését, a progestatív rész pedig inkább védi a genitalis tractust malignisatio ellen. Többek meg­figyelése szerint ritkább a méhrák előfordulása azoknál az asszonyoknál, akik oralis ovulatiógátlót használnak (44); egyetlen adat sincs, amely ennek ellenkezőjére utalna. Hasonló az emlőrákhoz való kapcsolat is (69, 70). A jelenleg forgalomban levő készítményeknek nincs virilisáló hatásuk, lebomlásuk során inkább oestrogen jellegű anyagok keletkeznek. Anabolicus hatásuk is jelentéktelen. A legnagyobb figyelmet az oralis anticoncep­­tióval kapcsolatban az keltette, hogy számos köz­lemény számolt be thromboembóliás megbetege­dések előfordulásáról (71, 72, 73). 1962-ben Chi­cagóban értekezletet tartottak, amelyen 132 throm­­boembóliás szövődményt analizáltak és számba vet­ték a véralvadásban okozott változásokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy nincs direct kap­csolat az orális anticoncipiens és a vénás thrombo­sis között (74). Egyes vizsgálatok a VIII. factor megszaporodását mutatták (75), volt, aki a IX. fac­­tort találta fokozottnak (76). 5 mg Enovid után a prothrombin, proconvertin, Stuart factor és fibri­nogen szint kisfokban (75), cyclicus alkalmazásánál több coagulatiós tényező significánsan emelkedett (77). Mások nem találtak számottevő különbséget (78, 79, 80, 81). 1963-ban 350 thrombophlebitis ese­tet vizsgáltak felül (közülük 31-ben emboliás szö­vődmény 9 halálesettel) és azt állapították meg, hogy az elérhető adatok birtokában nincs számot­tevő veszélye a thromboemboliás halálesetek meg­szaporodásának (82). Ugyanerre a véleményre ju­tott az angliai „Committe on Safety of Drugs” egy év halálozási statisztikájából. 400 000 oralis anti­­concipienst használó nő között a thromboemboliás halálesetek száma nem volt significánsan nagyobb, mint a szert nem szedő, hasonló korú női lakos­ságé (83).

Next