Orvosi Hetilap, 1966. július (107. évfolyam, 27-31. szám)
1966-07-03 / 27. szám - Hirschler Imre: Az oralis anticoncepció
ORVOSI HETILAP 1253 terhesség kezdetére jellemző tünetek jelentkezhetnek. A leggyakoribb melléktünet az émelygés, amely hányingerig, hányásig fokozódhat. Főleg az első hónapok szedésének kísérő tünete. A csökkentett dózisú készítmények ritkábban váltják ki éppúgy, mint a többi tünetet. Ezek: emlőduzzanat, diloasma, szédülés, fejfájás, depresszív állapot, a libidó csökkenése, hasi görcsök, a hüvelyi váladék megszaporodása. Néha a készítmény változtatásával a tünetek elmaradnak. Antihistamin szerekre a tünetek elmúlnak, vagy enyhülnek (61). A kellemetlen melléktünetek közé tartozik vérzés jelentkezése a tabletták szedése alatt. Ez is főleg az első hónapban fordul elő, 5—12%-ban. A napi adag emelése, vagy oestrogen hozzáadása rendszerint megszünteti. A második hónapban előfordulása 3—6, azontúl 1—2%-ra csökken; e tünetnél is eredményes lehet a készítmény megváltoztatása. Néha (az összes cyclus 2—5%-ában) a szer kihagyása után megvonásos vérzés nem jelentkezik. Ilyen esetekben a gyógyszert 7 nap szünet után újra szedetjük 20 napig, ezt követőleg rendszerint már mutatkozik vérzés. Tartós amenorrhoea esetén a terhesség lehetőségét ki kell zárni és célszerű a szer egy ideig tartó megvonása. Az esetek túlnyomó nagy részében a vérzés 27—28 napos cyclusban jelentkezik azoknál, akik korábban szabálytalanul menstruáltak. Minthogy a gyógyszert elsősorban védekezésre — tehát huzamos időn át — használják, sokakban merült fel az az aggály, hogy a petefészekműködés tartós bénítása maradandó károsodást okoz. Ferin belga endokrinológus szellemesen jegyezte meg, hogy korántsem az a normális, hogy a virágzás korában levő nő menstruáljon. Természetesnek az tekinthető, hogy terhes, szül, szoptat, majd újra terhes, újra szül és újra szoptat, tehát nem menstruál. Pincus budapesti előadásában hasonló gondolatot fogalmazott meg. Ha a „piluláknak” káros hatása lenne, akkor az emberiség kipusztult volna — mondta —, hiszen a primitív körülmények között élő asszonyok jóformán termékenységük egész ideje alatt terhesek, vagy szoptatnak, tehát petefészkük tartósan gátlás alatt áll. A pirulák a terhességhez hasonló hormonális milient létesítenek, hatásukat tehát nem tekinthetjük aphysiológiásnak. S valóban a tíz év óta, sok millió esetre vonatkozó gondos vizsgálatok után meg lehet állapítani, hogy a szer több éves szedése sem okozott semmiféle károsodást (47, 63). Az amerikai, szigorúságáról ismert Food and Drug Administration 1963-ban történt megállapítása szerint 4 éves folyamatos szedés megengedhető. A gyógyszer kihagyása után az első menstruatio rendszerint 5—6 hétre jelentkezik, azontúl az ovulatio, a vérzés jellege, a hormonürítés egyaránt normalizálódik (44, 63, 64). A fertilitás a gyógyszer kihagyása után inkább fokozott. Míg a hagyományos védekezési eljárások megszüntetése után az első hónapban 34% fogamzik, az orális ovulatiógátlók után 53—65%, 3 hónapon belül 87% (52, 65, 66). Ezek a tapasztalatok vezettek therápiás alkalmazására a meddőség egyes eseteinek gyógyításában, feltételezve a petefészken érvényesülő hormonális „rebound” hatást. Rendkívül fontos volt annak megállapítása, hogy az oralis anticonceptio után született magzatok nem károsodottak-e. 357 ilyen újszülöttön semmi nagyobb abnormalitást nem észleltek és későbbi fejlődésben sem láttak zavarokat. 4 esetben a terhesség első trimesterében szedett oralis anticoncipiens nem okozott masculinisatiót, vagy egyéb károsodást. Ikrek előfordulását a szokottnál gyakrabban észlelték (67). Carcinogenesisben az oralis anticoncipiensek — 10 év tapasztalata szerint — nem szerepelnek, illetve inkább anticancerogen hatásukat lehet feltételezni. Állatkísérletekben csak az oestrogének rákkeltők, a progestatív anyagok, beleértve a norsteroidokat, inkább gátolják az implantált rákok és sarcomák fejlődését (68). Embernél összefüggést tételeznek fel az endogen oestrogen tartósan magas szintje és a genitalis rákok között, de az exogen oestrogen rákkeltő hatását még nem lehetett kimutatni. Az oralis anticoncipiensek az ovulatiogátlás révén megszüntetik az endogen oestrogen termelését, a progestatív rész pedig inkább védi a genitalis tractust malignisatio ellen. Többek megfigyelése szerint ritkább a méhrák előfordulása azoknál az asszonyoknál, akik oralis ovulatiógátlót használnak (44); egyetlen adat sincs, amely ennek ellenkezőjére utalna. Hasonló az emlőrákhoz való kapcsolat is (69, 70). A jelenleg forgalomban levő készítményeknek nincs virilisáló hatásuk, lebomlásuk során inkább oestrogen jellegű anyagok keletkeznek. Anabolicus hatásuk is jelentéktelen. A legnagyobb figyelmet az oralis anticonceptióval kapcsolatban az keltette, hogy számos közlemény számolt be thromboembóliás megbetegedések előfordulásáról (71, 72, 73). 1962-ben Chicagóban értekezletet tartottak, amelyen 132 thromboembóliás szövődményt analizáltak és számba vették a véralvadásban okozott változásokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy nincs direct kapcsolat az orális anticoncipiens és a vénás thrombosis között (74). Egyes vizsgálatok a VIII. factor megszaporodását mutatták (75), volt, aki a IX. factort találta fokozottnak (76). 5 mg Enovid után a prothrombin, proconvertin, Stuart factor és fibrinogen szint kisfokban (75), cyclicus alkalmazásánál több coagulatiós tényező significánsan emelkedett (77). Mások nem találtak számottevő különbséget (78, 79, 80, 81). 1963-ban 350 thrombophlebitis esetet vizsgáltak felül (közülük 31-ben emboliás szövődmény 9 halálesettel) és azt állapították meg, hogy az elérhető adatok birtokában nincs számottevő veszélye a thromboemboliás halálesetek megszaporodásának (82). Ugyanerre a véleményre jutott az angliai „Committe on Safety of Drugs” egy év halálozási statisztikájából. 400 000 oralis anticoncipienst használó nő között a thromboemboliás halálesetek száma nem volt significánsan nagyobb, mint a szert nem szedő, hasonló korú női lakosságé (83).